Kétezer éves szövegek

A kéziratok zömmel fiatal kecskék és bárányok bőréből készült pergamenek, de találtak egy erősen megrozsdásodott, vékony rézlapokból összeillesztett tekercset is. Az utóbbi a jeruzsálemi templom kincseinek pontos leltárát adja, amelyeket valószínűleg a rómaiak elől rejtettek el, ma már azonosíthatatlan helyeken. Nagy részük héberül íródott, de volt köztük arámi, sőt görög nyelvű is. Túlnyomórészt az időszámításunk előtti második és első évszázad között készültek, néhány rész azonban már a második zsidó felkelés idején, tehát időszámításunk szerint 132–135 körül íródott, például Simeon Bar Kochba levelei. Ezeket leszámítva főleg bibliai szövegeket, valamint azok magyarázatát tartalmazzák, de foglalkoznak a tekercseket készítő közösség felépítésével és szokásaival is, sőt talán a politikai viszonyokra is utalnak. A lelet évtizedekre ellátta feladatokkal a kutatókat. A megválaszolatlan kérdések mennyisége azonban az elmúlt ötven év folyamán nem csökkent. A homályt az is növelte, hogy gyakran csak centiméteres – vagy még annál is kisebb – darabok jutottak a kutatók kezébe. Olyan iratot is találtak, amelyen mindössze egy írásjel maradt épen. Óriási munkával, szinte végtelen türelemmel és szívóssággal rakták helyükre az egyes szövegdarabokat. Rendkívüli jelentőségük abból is adódik, hogy a kumráni kézirat feltárásáig a Jézus előtti időszakból csupán egy héberül írt 25 soros töredék (Nash-papirusz), valamint néhány görögül írt szövegrészlet (Rlyands-töredékek) maradt fenn. (ú, é-t)