Barlangból a szélbe

1947-ben Mohammed Adib, a Ta’amirah törzsből származó beduin pásztorfiú a Kumrán-mederben elkóborolt kecskéjét keresve egy szűk hasadékra bukkant a sziklák között. A dohos levegőjű barlangban különös formájú cserépkorsókra talált, bennük összetekert bőrcafatokkal. A pásztorok nem is sejtették, milyen felbecsülhetetlen érték birtokába kerültek; szerencsére a kiszáradt anyag alkalmatlannak bizonyult lábbeli készítésére. Végül a tekercsek döntő része – máig sem tudni, miként – az alig huszonöt kilométerre fekvő Jeruzsálemben, a jordán kormány kezelésében levő Palesztinai Régészeti Múzeumban, valamint szintén Jeruzsálemben, ám a város már Izraelhez tartozó nyugati részében, a Könyv Szentélyében kötött ki. Noha a két épület három kilométerre volt egymástól, az ott dolgozó két kutatógárda egymás eredményeiről csak a külföldi szaklapokból értesült. Volt olyan szöveg, amelynek egy darabját a jordán oldalon, a másikat az izraeli részen gondozták, a két ország hűvös viszonya azonban erősen hátráltatta ezek tanulmányozását. Ráadásul a szakemberek némelyike sem bánt a leletekkel valami kíméletesen, hiszen szakadt pénztárcákban, ócska cigarettásdobozokban tároltak egyes darabokat, amelyek nagy része aztán helyrehozhatatlanul károsodott. Például az egyik tekercset az Amerikai Egyesült Államok damaszkuszi konzulátusán bármiféle elővigyázatosság nélkül kiterítették a teraszon, majd végignézték, ahogy az erős szélben kiszakadt darabok „szárnyra kelnek”. (é-t)