Két sikertelen tárcavezető

A miniszteri bársonyszéket a kormányzati ciklus elején Rudolf Chmel, főállású gondolkodó foglalta el, míg a múlt év májusában saját kérésére menesztették, és František Tóth volt oktatási államtitkárt nevezték ki utódjául. Tóth tervezett intézkedéseit művész- és értelmiségi körökben nagyarányú elégedetlenség kísérte. Szemére vetették, hogy egyáltalán nincs tisztában a kulturális intézmények jelentőségével. Mikor februárban kudarcba fúlt a lemondatására tett kísérlet, František Tóth az ellene intézett felszólalásokat könnyfakasztásig szórakoztatónak nevezte. Mikuláš Dzurinda kormányfő végül ultimátumot adott: ha állami vagyont képező épületek és telkek eladásából kívánja törleszteni a tárca az új Nemzeti Színház befejezéséhez a pénzügyminisztériumtól felvett 900 millió koronás kölcsönét, visszahívja. A miniszter a nyomásnak engedve bejelentette, új javaslattal áll elő. A miniszterelnök azonban, mikor Tóth önmaga és pártja népszerűsítésére közpénzből postázott mintegy 66 ezer tanítónapi kampányüdvözletet, megelégelte a huzavonákat, Tóthnak távoznia kellett. Rudolf Chmel régi-új kulturális miniszter tisztogatással kezdte a munkát, saját embereivel vette körül magát. A négy év pozitív változásai közé tartozik, hogy jelentősen átalakult, és új elemekkel bővült a kulturális támogatások rendszere. A tárca kisebbségi kultúrák programja további két alprogrammal bővült. Korábban csak három területre vonatkozott: az élő kultúra, a sajtó és a könyvkiadás támogatására. A felsoroltak mellett útjára indult a szoborprogram, és bevezetik a kulturális politika érvényesítését szolgáló támogatási rendszert is. Bevezették a különféle kulturális intézmények és rendezvények finanszírozására szolgáló kulturálisutalvány-rendszert. A sok-sok huzavona után őszre talán az utolsó akadály is elhárul az új Nemzeti Színház megnyitása elől. A négy év egyik legnagyobb adóssága, hogy nem sikerült elfogadtatni a kisebbségekről és a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvényeket. Tóth miniszter alapvetően nem ellenezte a kisebbségi kulturális autonómiát sem. A kisebbségi kultúrák támogatása régóta elhúzódó problémát jelent. A törvényi háttér kialakításához szükséges politikai akarat hiányában a koalíciós tanács elé került a kérdés, míg végül Csáky Pált bízták meg a jogszabályjavaslat előkészítésével. Csáky bizonyos tervezetet ki is dolgozott, ám nem sikerült elfogadtatnia. Számos egyéb mellett nem sikerült elfogadtatni a sajtótörvényt, a TASR-ről, a digitális műsorszórásról és az új, szerzői jogról szóló jogszabályt, a retranszmisszió sugárzásáról szóló törvénymódosítást. Az utóbbiak miatt nem is nagyon bánkódik a kormány, mivel a kulturális tárca ebbéli tartozását tegnap elengedte.

PLUSZOK ÉS MĺNUSZOK

+ Kétszeresére emelkedett a kisebbségi kultúrák támogatására szánt összeg

+ Projektfinanszírozás, institucionális, vagyis bázisfinanszírozás, hosszú távú támogatások 1+2 évre, diákutalványok

- A gyakori minisztercserék semmiképpen sem vetettek túl jó fényt a tárcára

- Nehezebb helyzetbe kerültek a múzeumok, mivel az állami támogatásuk mértéke, igaz csak részben, a látogatottságuk arányától függ

- Nem sikerült megalkotni egy átfogó médiatörvényt

- Késve érnek célt a pályázati támogatások