Keserű könnyek

Az asszony amint átlépte házuk küszöbét, utat engedett az elfojtott zokogásnak. A jelentkező új érzés megbontotta lénye eddigi zavartalan egyensúlyát. Nem is értette, mi az, ami az eset kapcsán ennyire kiborította.

Szereti ezt a kis falut, ahol él. Itt mindenki ismeri egymást. Ha szólt valakihez, kedvességből tette, s kedvességgel is viszonozták. De ma meglopták! Valaki a postán elemelte négyszáz koronáját. Nem, nem a pénz összege miatt borult ki, hanem azért, hogy őszinte lelkébe bizonytalan kétségek furakodtak. Mert a tény, az tény! Visszament érdeklődni, vajon a postásnő nem tud-e valamit, de furcsa mód még futó tekintetre sem méltatta. Egy kurta nemmel lezárta maga részéről az ügyet. Az asszony körül egy pillanatra elveszett a világ. Hát már itt is – itt is van, ami előbbre való a becsületnél?! Sebes iramban sietett haza, hogy elcsöndesítse lelkében a kegyetlen sajgást.