Kellemetlen lakótársak

emberek általában nemcsak a katicabogarat, hanem például a csótányt, a legyet vagy a lepkéket is egyszerűen a bogarak közé sorolják. Pedig ezek mind-mind külön rend képviselői, az osztály a közös, amelybe tartoznak: a rovarok (Insecta) osztálya. Ám még a rovarok közé sem „fértek” be többek között a százlábúak vagy a pókok, őket további külön osztályokba soroljuk. Ezeket az egyes osztályokat foglalja magában az ízeltlábúak (Arthropoda) törzse, tehát ezen a közös néven helyes emlegetni a körülöttünk élő „bogarakat”.

Az ízeltlábúak fajszáma szakértők véleménye szerint jóval meghaladja az egymilliót – elképesztően nagy szám! És évente még ma is néhány száz új fajt figyelnek meg és írnak le a kutatók. Ennek alapján elkerülhetetlen, hogy az ízeltlábúak képviselőivel lépten-nyomon ne találkozzunk közvetlen környezetünkben, így a lakásunkban is. Néhányuk csak véletlenül, olykor a lámpafény által megtévesztve, akaratán kívül téved be hozzánk, mondjuk, egy pillangó vagy zöld lombszöcske. Ezeket semmi szín alatt ne bántsuk, csak szelíden hessegessük ki őket a nyitott ablakon, ajtón. Akadnak azonban szép számmal olyanok is, melyek nagyon is tudatosan férkőznek és telepednek környezetünkbe, sőt egyesek már kimondottan az emberek közelébe, létesítményeiben képesek csak megélni. Némelyik jelenléte csupán idegesít, de van köztük olyan is, amelyik egyenesen veszélyes ránk nézve, és megkeseríti életünket. Most induló sorozatunkban a betolakodók közül mutatjuk be a leggyakoribb fajokat.

Házi légy (Musca domestica)

ĺme, a rovarvilág legismertebb képviselője. Az egész világon elterjedt, főleg az ember környezetében él. 6-8 mm nagyságú, szapora kétszárnyú – nálunk öt, kedvező körülmények között több nemzedéke is kifejlődik egy évben, míg a trópusokon egész évben szaporodik. A nőstény esetenként 100-150 petét rak korhadó anyagokba, leginkább disznótrágyába. A mi éghajlatunk alatt és északabbra csak emberi létesítményekben tud áttelelni – gyors fejlődésének köszönhető, hogy ennek ellenére olyan sok utódot képes létrehozni. Szívesen száll az emberre, hiába hessegetjük el, kitartóan visszaszáll ránk, nem kis bosszúságot okozva ezzel. Ám ez lenne a kisebbik baj: szőrös testén – a szőrök valójában kitinserték – és bélcsatornájában mikrobák millióit (akár 500 milliónál is többet!) hordozza, s ezáltal veszélyes betegségeket terjeszthet. Az általa terjesztett betegségek száma harmincnál is több. Példaként megemlítjük, hogy az egykori nagy tífuszjárványok is a házi légy rovására írandók leginkább. Képzeljük csak el, hogy az ételünkre szálló légy előzőleg esetleg ürüléken mászkált és nyalakodott. A nem eléggé híg táplálékot ugyanis nyálával és szájszervének elvastagodó, seprűszerű végével fellazítja, majd felnyalja.

Semmi esetre se tűrjük meg a közelünkben, üldözzük, irtsuk minden lehetséges módszerrel. Ha undorodunk a szétlapított légy látványától, hajtsuk ki egy rongydarabbal az ablakon. A szaporodását lehetővé tevő anyagokat távolítsuk el lakásunk, házunk, ablakaink közeléből.