Kelet a Nyugatot veszélyeztette

Az 1950 és 1990 közötti csehszlovák háborús tervekről Prágában megjelent 440 oldalas tanulmányból – amely 15 cseh katonai dokumentumot dolgoz fel – a hidegháború számos, sokáig titokként kezelt elképzelésére fény derül.

A történész szerint az ötvenes évek közepéig a Varsói Szerződés védekező stratégiát folytatott, melynek célja az volt, hogy egy esetleges katonai összecsapást a keleti erők áttoljanak a nyugati ellenség területére. A nukleáris fegyverek fejlesztésével azonban Moszkva kidolgozott egy olyan inváziós tervet, amely szerint a Vörös Hadsereg és keleti szövetségesei nyolc nap alatt Lyonig jutva elfoglalták volna Nyugat-Európát. A csehszlovák hadsereg feladata lett volna a franciaországi támadás.

Az 1964. október 14-én keltezett, Antonín Novotný csehszlovák köztársasági elnök által jóváhagyott operációs terv szerint Moszkva „nehéz és ambiciózus szerepet szánt a csehszlovákoknak: Nyugat-Németország déli részén a nyugati hadseregek legyőzését“. Ezt követően a csehszlovákok feladata lett volna Lyon elfoglalása, ahonnan a Vörös Hadsereg a Pireneusok meghódítását tervezete. A cseh tábornokok közti – a történész által idézett – párbeszédekből azonban kiderül, hogy maguk is irreálisnak gondolták a szovjetek tervét.

A dokumentumok arra is rávilágítanak, hogy Moszkva nukleáris fegyverek bevetését sem zárta ki célja megvalósításához. Egy ilyen jellegű támadás esetleges emberi veszteségre furcsa mód nem tértek ki a tervekben, csak annyi említés esik, hogy a károk a nyugati oldalon jóval jelentősebbek lettek volna, mint a szovjet táborban.

A 130 nukleáris töltet bevetésével elképzelt Lyon elleni támadás terve 1986-ig érintetlen maradt Csehszlovákiában, a peresztrojka idején némileg – a védekező és támadó opciót különválasztva – módosították, majd 1990 januárjában Václav Havel köztársasági elnök kérésére a támadó opció és a német valamint francia célpontok kikerültek a csehszlovák hadi tervekből.

Petr Luňák szerint a dokumentumok világosan megmutatják a szovjet rezsim igazi természetét, amely a hatvanas évek elején, akkor fejlesztette ki nagyon agresszív stratégiáját, amikor relatív enyhülés kezdődött Kelet és Nyugat között, s a NATO soha nem tervezett szárazföldi támadást a Varsói Szerződés országainak területén.