Karácsonyi asztaldíszek s. k.

Először is a kertben (vagy az erdőt járva) nyissuk ki a szemünket. Vágjunk le egy-két fenyőágat. Koszorút fonhatunk szőlővesszőből (ez a legkönnyebb), esetleg szomorú- vagy göndörfűz vesszőiből. A göndörfűzzel kissé nehezebben megy a munka, mert a vesszők hullámosak – de igen mutatós alapot kapunk. Néhány színes gyertya, gyertyatartó, szalag, karácsonyfadísz, zsinór okvetlenül kell; mi elővettük az étkészletből visszamaradt szószoscsészét, sőt találtunk két színes, kb. 15x15-ös üveglapocskát is – egy régi-régi parasztház ajtajának épen maradt darabjait. És elkezdtük a munkát.

Változatok

Az ablaküvegek szélei élesek voltak. Hogy elkerüljük a balesetet, arany csomagolópapírból csíkokat vágtunk, és az éleket leragasztottuk. A két üveglapot egymásra helyeztük, rátettük a fenyőágat, lila szalaggal és zsinórral díszítettük, néhány apró karácsonyfadíszt tettünk rá. Felhívjuk a figyelmet a gyertyatartókra: likőröspoharakba állítottuk a gyertyákat. A poharak arany belseje megsokszorozza a fényt.

Hamarjában nem találtunk vázát, márpedig néhány fenyőágat akartunk tenni az asztalra. Szerencsére nem dobtuk ki a kávésüveget. Körültekertük csillogó zsinórral és beleállítottuk a fenyőágakat.

Három csengettyűt szalagra fűztünk és rákötöttük a fűzfa koszorúra. A gyertyatartót a koszorú mellé állítottuk.

Ha nincs kéznél gyertyatartó – nem gond. A szószoscsészét zsinórral tekertük be. Beleállítottuk a gyertyát, és a belsejét is kitömtük színes (karácsonyfa)zsinórral. Senki meg nem mondja, hogy mi volt eredetileg...

A fűzfa koszorúra fenyőágat fektettünk, tobozokat erősítettünk rá, egy kicsi csengettyűt is tettünk a rózsaszín tülldarabra, és egy aranyosan ragyogó mécsestartóban meggyújtottuk a lángot.

A fenyőágra szalagot kötöttünk, csengettyűvel, apró díszekkel ékesítettük. Gyöngyöt, cukrot, virágot most fel lehet használni.

A karácsonyfa kultusza

„A karácsonnyfa felfelé keskenyedik. Csúcsával Isten felé mutat. Ezért volt a régiek számára az örökzöld fenyő a reménység, az örök élet reménységének a szimbóluma. Ugyanakkor minden egyes ágacskája a keresztet jelképezi. Tűlevelei pedig a töviskorona tüskéire emlékeztetnek. Jászol és kereszt összetartozását így hirdeti a karácsonyfa.” (Ferenczy Erzsébet)

Egy strasbourgi polgár állította az első karácsonyfát 1606-ban, amelyet papírrózsával, almával, pogácsával díszített, de a hagyomány azt is mondja, hogy Luther Mártoné az elsőség, ő lepte meg gyerekeit fenyőfával.

Nálunk csak a XIX. században terjedt el, és fenyőfa híján – papírból készítették. Báró Podmaniczky Frigyes emlékirataiban olvasható, hogy 1825-ben ő állított minden gyermekének külön fát, de nem biztos, hogy ő volt az első: a magyar óvoda megalapítója, Brunszvik Teréz állítólag egy évvel korábban állított fenyőfát.

Mit jelképeznek a karácsonyfa díszei?

Az alma – a bűnbeesésre utal, a tudás fájára emlékeztet.

A dió – a születés és a halál szimbóluma, Jézust jelképezi Mária méhében és a sziklasírban.

Az édes ostya – a szentelt ostya jelképe.

A csúcsra tett csillag a háromkirályoknak utat mutató csillag jelképe. A színes üveggömbök, arany- és ezüstdíszek a jászolhoz vitt ajándékokat jelképezik.

A láncdísz – a paradicsomi kígyót jelenti.

A csillagszóró – a fény születésének jelképe.

A gyertya – a szeretet lángja, egy-egy emberélet lángja. (A gyertyadíszt állítólag egy színész hozta divatba Bécsben, 1825-ben, de már 1665-ben említik strasbourgi források.) (k)