IEA: a világ a visszafordíthatatlan klímaváltozás felé halad

A jelentés alapvető megállapítása, hogy az energiabiztonság és a klímacélok eléréséhez a legjelentősebb hozzájárulás "az az energia, amelyet nem fogyasztunk el".
A szervezet vezető közgazdásza azonban nem lát nagy esélyt arra, hogy az egyes államok vezetői meghozzák a szükséges áldozatokat. Fatih Birol szerint rossz irányban haladunk a klímaváltozás ügyében. Birol egy napokban tett nyilatkozatában kiemelte, hogy miközben az illetékeseknek az energiahatékonyság erősítését a kiemelt teendők közé kellene sorolniuk, ez a hatékonyság immár két éve romlik.
Birol szerint 2017 után elveszítjük az esélyt arra, hogy a hőmérséklet globális emelkedését 2 Celsius fokra korlátozzuk. A most kiadott jelentés szerint a jelenlegi ígéretek összessége csupán arra elég, hogy 3,5 Celsius felett legyen az emelkedés, miközben még arra sincs garancia, hogy ezek az ígéretek teljesülnek. Azok reménye nélkül pedig - mutatott rá Birol - 6 Celsius fok, vagy annál is erősebb lesz a felmelegedés.
Az IEA vezető közgazdásza a jelenlegi helyzettel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a világon nem a megfelelő technológia hiányzik a klímaváltozás megfékezéséhez, hanem egyértelműen a politikai akarat.
Emellett a limit átlépésének elkerüléséhez gyökeresen át kellene alakulnia az energiafogyasztási szokásoknak az egész Földön. Jelenleg olajból és szénből származik a világ energiafelhasználásának hozzávetőleg hatvan százaléka, s ennek az IEA szerint 2016-tól kezdve csökkennie kellene, ha el akarjuk kerülni a klímaváltozás súlyosbodását.
Ehhez képest az előrejelzések szerint az olaj felhasználása 60, a széné pedig 25 százalékkal növekedni fog 2009 és 2035 között. Tavaly például a 80 éve nem látott gazdasági recesszió ellenére rekordot döntött a szén-dioxid-kibocsátás: 30,6 gigatonna szén-dioxid került az atmoszférába, 1,6 gigatonnával több, mint az előző évben. "Az ajtó lassan bezárul.
"Nagyon aggódom, ha nem változtatunk drasztikusan energiafelhasználási szokásainkon", a globális felmelegedés mérsékelt szinten tartása csupán egy "kedves utópia" lesz - hangsúlyozta Fatih Birol, az IEA vezető közgazdásza.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a már létező ipari infrastruktúra - fosszilis tüzelésű erőművek, szén-dioxidot kibocsátó gyárak, illetve nem hatékony energiafelhasználású közlekedés és épületek - még évtizedekig hozzá fog járulni a magas szén-dioxid-kibocsátáshoz. A szén-dioxid pedig ha egyszer bekerült a légkörbe, hozzávetőleg egy évszázadig ott marad, és kifejti a melegítő hatását. A kutatók figyelmeztetései ellenére az új ipari létesítmények nem sokban különböznek a régiektől, ami azt jelenti, hogy a napjainkban épített erőművek, gyárak és üzemek ugyannyira fogják szennyezni a légkört, mint a korábbi "generáció" - állapította meg az IEA jelentése.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásnak további növekedéséhez fog vezetni, hogy a fukusimai atomkatasztrófa hatására több kormány úgy döntött, elbúcsúzik a nukleáris energiától. "Az elfordulás az atomenergiától súlyosbította a helyzetet" - mondta Birol. Ha az atomerőművek leállítását tervező országok megvalósítják a tervüket, annyival növekedhet a világon a szén-dioxid-kibocsátás, mint amennyit most Németország (a legnagyobb európai kibocsátó) és Franciaország együttesen termel - olvasható az IEA tanulmányában.
A kibocsátás visszafogásából a fejlődő országoknak is ki kell venniük a részüket - hangsúlyozza a jelentés. Kína például már most is a világ legjelentősebb üvegházhatású gáz kibocsátója, s 2035-re valószínűleg meg fogja előzni az Európai Uniót. Ennek ellenére a kínai vezetés eddig elhárította a felelősséget, mondván, hogy az egy főre jutó kibocsátása jóval alacsonyabb, mint a fejlett országokban. Az IEA adatai szerint négy év múlva ez már nem lesz igaz.
A vészjósló adatok ellenére a kormányok folyamatosan elnyújtják az 1997-ben aláírt és 2012-ig érvényes, klímavédelmet célzó Kiotói Egyezmény újratárgyalását, amely az egyetlen kötelező érvényű nemzetközi megállapodás a szén-dioxid-kibocsátási szintekről. Egyre több állam - köztük Nagy-Britannia, Oroszország és Japán - azonban szeretné 2018-2020-ig eltolni az új egyezmény megkötését, arra hivatkozva, hogy előbb az úgynevezett Basic országoknak (Kína, Egyesült Államok, Dél-Afrika, India, Kína, Brazília) kell egymással dűlőre jutni a kérdésben.