Időnként kell egy kis áramszünet

Ez azt is jelenti, hogy az alkalmazottnak az adott évben ki kell merítenie a rendelkezésre álló időt, de legalább négy hetet. A szociális ügyi minisztérium szerint ez a rendelkezés a dolgozót védi, ennek köszönhetően a munkaadó nem teheti meg, hogy évről évre halasztja alkalmazottai szabadságát. Azt is a törvény mondja ki, hogy a munkaadó köteles úgy elrendelni a szabadságot, hogy az alkalmazott legalább két hetet egyfolytában pihenhessen, ezt javasolják a szakemberek is. „A szabadság célja a szervezet regenerálódása, a kikapcsolódás, ehhez legalább két hétig távol kell maradni a munkahelytől” – mondta lapunknak Irena Pálffyová pszichológus.

Sokan azonban a szabadsággal oldják meg a betegséget is, mivel a táppénznél jóval magasabb a szabadság idejére fizetett bér. A táppénz csak a bruttó bér 55 százaléka, ez is csak a negyedik naptól, míg a szabadság idejére a teljes bért köteles fizetni a munkaadó. Ebben az esetben azonban nem érvényesül a szabadság alapvető szerepe, az alkalmazott nem pihen, nem kapcsolódik ki.

Megéri szabadságolni?

Szabadsága idején az alkalmazott a rendes fizetését kapja, pontosabban a szabadságot megelőző három hónap átlaga alapján számított bért. A pontos összegét úgy számítják ki, hogy a bruttó bért elosztják a ledolgozott órák számával, és az így kapott átlagot szorozzák meg a szabadságon töltött órák számával. A bruttó bérbe azonban nem tartozik bele minden összeg, amit az alkalmazott a figyelembe vett három hónapban kapott. Nem növeli tehát a szabadságért járó bért az orvosi szűrővizsgálaton töltött időért fizetett összeg, és nem számít bele a bérnek az a része sem, amit az adott időszakban letöltött szabadságért kapott az alkalmazott.

Átvihetők a napok

Bizonyos esetekben a törvény lehetővé teszi, hogy a szabadság ki nem merített részét átvigyük a következő évre, akkor azonban már mindenképpen ki kell meríteni, különben elveszik. Ilyen esetnek számít az, ha az alkalmazott hosszabb ideig beteg volt, vagy a munkaadó üzemeltetési okokra hivatkozva nem tette lehetővé a merítését. Ha a munkaadó hibájából nem tudta az alkalmazott kimeríteni a szabadságot, és az nem hajlandó kifizetni azt, akkor peres úton követelheti kifizetését. A szabadság egy részét át lehet vinni a következő évre, a legtöbb vállalat azonban ezt csak azoknak engedélyezi, akiknek 25 nap vagy ennél hosszabb éves szabadság jár. A következő évben azonban mindenképpen ki kell meríteni, a munkaadónak ezt lehetővé kell tennie. A ki nem merített szabadságot csak nagyon ritkán köteles kifizetni a munkaadó, ilyennek számít, ha a munkaviszony megszűnik, és az alkalmazott a felmondási időben sem tudja kimeríteni összes szabadságát.

A törvény megszabja azt is, hogy milyen feltételeknek kell eleget tennie a munkaadónak az üzemi szabadság elrendelésekor. Természetesen ezt is egyeztetnie kell az alkalmazottakkal, és feltétel az is, hogy az üzemi szabadság nem lehet 2 hétnél hosszabb. Ez alól csak a művészegyüttesek alkalma-zottai, a színészek és a pedagógusok kivételek, nekik négy vagy több hét is lehet az üzemi szabadság.

Hol mennyi szabadság jár

Svájc 4-5 hét

Magyarország 20 munkanap

Németország 18 munkanap

Spanyolország 3 hét

Olaszország 3 hét

Belgium 24 naptári nap

Horvátország 18 munkanap

Finnország 24 munkanap

ĺrország 3 hét

Luxemburg 25 munkanap

Norvégia 24 munkanap

Portugália 21 nap

(forrás: ILO)