Húsvéti utazás Jeruzsálemben

Maga a kifejezés, Jeruzsálem ugyan azt jelenti, hogy a béke városa, sőt mi több, lakói is salom, vagyis béke köszöntéssel üdvözlik egymást, négyezer éves történelme folyamán sajnos mégis – miként napjainkban is –, bizony, ritkán honolt benne béke. Ennek tudatában lépünk mi, zarándokok is a földjére, felkészülve látogatásunk során minden eshetőségre.

A keresztény zarándokokra minden bizonnyal a 12 méter magas, 35 toronnyal és 8 kapuval ellátott fallal körülvett óváros, valamint a tőle keletre fekvő Olajfák hegye gyakorolja a legfőbb vonzerőt, ahol az emberiség Megváltója, Jézus Krisztus szenvedett, kereszthalált halt, föltámadott és fölment a mennyekbe, hogy bennünket, gyarló embereket üdvözítsen. Érkezésünk után mindenekelőtt a Sion hegyre látogatunk el, ahol megtekintjük a Megváltó ősének, Dávid királynak a sírját, majd pedig a mellette fekvő Lábmosás termét, ahol Jézus példát adván tanítványainak az alázatosság erényéből, sorra megmosta tanítványai lábát. Innen aztán rövidesen a felette található Coenaculum csúcsíves csarnokába jutunk, amely jelenleg a muzulmánok tulajdonát képezi. A keresztény hagyomány szerint ebben a teremben költötte el az utolsó vacsorát, mintegy eleget téve Mózes törvényének az Egyiptomból való kiszabadulás emlékére, majd pedig a vacsora után a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé változtatva, megjövendölte Júdás árulását és Péter tagadását, ami rövidesen be is következett.

Elhagyva az utolsó vacsora színhelyét a Kidron-patak mentén azon az úton haladunk tovább, amelyen Jézus ment tanítványaival az egykori szőlőskertek mentén, ahol magát szőlőtőhöz, tanítványait szőlővesszőhöz hasonlította, majd pedig „Atyám... add, hogy egyek legyenek, amint Te és én is egyek vagyunk...”, valamint „Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket” szavak kíséretében a keresztényi egység és szeretet gyakorlására szólította fel tanítványait, s általuk valamennyi embert. Mint egykor az Üdvözítő tanítványaival, mi is megérkezünk az Olajfák hegyére, melynek lábánál a Getszemáni kertben találjuk magunkat, azon a helyen, ahol megkezdődött kínszenvedése. Miután tanítványaitól kissé eltávolodott és az olajfák árnyékába húzódott, lelki szemei előtt megjelent a reá váró kínok iszonyú látomása, térdre roskadt és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a keserű pohár, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd...” Ez a gondolat annyira gyötörte, hogy vigasztalást keresve visszament tanítványaihoz, akiknek – mivel korábbi figyelmeztetése ellenére elaludtak – szelíden szemrehányást tett a következő szavak kíséretében: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”, majd ismét magukra hagyván őket, megismételte előbbi fohászát, mígnem egy angyal jelent meg előtte és vigasztaló szavaival igyekezett megnyugtatni.

Mi pedig eközben megszemléltük és megcsodáltuk azokat a több évszázados olajfákat, amelyek közül a hagyományok szerint több is tanúja lehetett Jézus szenvedésének. Természetesen nem mulasztottuk el, hogy betérjünk a kert szomszédságában álló Nemzetek templomába, melynek építését a világ minden tájáról ide küldött adományok tették lehetővé. A templomban alkalmunk adódott meghajolni az oltárnál elhelyezett szikla előtt, amelyen Jézus a már idézett ima közben a reá váró szenvedések súlya alatt vért verejtékezett. Különösen jóleső érzés volt látni a templom egyik mozaikképét és a mellette levő magyar címert, melyet a magyarországi hívek ajándékoztak a templomnak. Az Olajfák hegyén természetesen megnéztük a Dominus flevit (Ahol az Úr sírt)-templomot is, melynek helyén Jézus megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, valamint a Pater Noster (Miatyánk)-templom falán az ima szövegét úgy, ahogyan Jézus ezt itt elimádkozta, majd pedig a Mennybemenetel templomát Jézus lábnyomaival, valamint a hegy lábánál fekvő Halottak városát, a zsidóság egyik legszentebb temetőjét, ahol viszont Aggeus, Malakiás, Zakariás és több más próféta sírja található.

Miután a helyszínre érkeztek a katonák, velük együtt Júdás is megjelent, s Jézus jövendölése szerint csókkal árulta el Mesterét, majd mielőtt a kakas szólt, Péter háromszor tagadta meg őt.

A két főpap, Annás és Kaifás vádjai, majd a római helytartó, Pilátus kihallgatásai, a megaláztatások és halálra ítélés után magára vette keresztjét, és súlya alatt roskadozva elindult kivégzésének színhelyére, a Golgotára. A keresztút egyes stációinál rövid időre megállunk és megrendülve gondolunk azokra a fájdalmakra, melyeket a Megváltó érettünk elszenvedett. A legtöbb zarándok szíve a 12. stáció oltáránál szorul össze, ahol Jézus így kiáltott fel: „Atyám, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet”, s miután testét a keresztről levették, a 15. stáció jelképezte sziklasírba helyezték, ahol befejezést nyert a megváltás műve.