Hongkong, hot pot, hunok

(Az útinaplómban erre is kitérek majd.) Most 4 hónapot töltök itt. Az utazásomat Hong Kongban kezdtem, ahol 3 egyetemen és egy művészeti központban tartottam előadásokat. Kiállításokon és per­formanszművé­szeti fesztiválokon veszek részt (Hong­kong, Sen­csen, Csengdu, Csungking), továbbá worksho­pokat tartok (Hongkong, Lijiang). Végül 2 hónapot töltök művészeti ösztöndíjjal Lijiangban. Kínai naplómban elsősorban az utazás során tapasztalt élményeket rögzítem, s ahol szükségesnek látom, ott történeti, politikai vagy akár praktikus információkat is megosztok.

Hongkong, Makaó (és más módon, de Taiwan is) az „egy ország – két rendszer” szlogen alapján demokratikus berendezkedésű, bár nagyon erős a kínai politikai nyomás. Hongkongban a 2014–2015-ös eser­nyős mozgalom aktivistái mai is jelen vannak az utcákon. Legújabban a Causeway Bay Books könyvesbolt és kiadó 5 tulajdonosának eltűnése borzolja a kedélyeket. 
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"233411","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"360","title":"Hongkongi utcarészlet, jobbra az esernyős mozgalom aktivistáival(A szerző fotótárából)","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Történetük a legjobb kémfilmekét is fölülmúlja. 1997-ben Nagy-Britannia a várost hivatalosan is visszaadta Kínának, majd 1999-ben Portugália Makaót szolgáltatta vissza. Ez utóbbi ma a kaszinók és szerencsejátékok fellegvára. Főleg kínaiak látogatják, mivel „amott” tilos a szerencsejáték, aztán a „megkeresett” pénzt Hongkongban (2 órás hajóút) költik el.

A város három részből áll: Hongkong szigetéből (ez az üzleti negyed), az ún. Új Területekből és Kaulung (másképpen Kowloon) városrészből. Ez utóbbi tengerpartján található a turisták által igen kedvelt promenád; innen lehet a legjobb fotókat készíteni a szigeten egymás hegyén-hátán épült felhőkarcolókról. Ebben a városrészben töltöttem el két hetet egy régi barátom, Sanmu újonnan nyílt galériájában. Az egyik bőröndöm még mindig ott van, ugyanis a kínai vízumrendszer miatt havonta el kell hagynom az országot, sőt a harmadik alkalommal új vízumot is kell igényelnem, ami egyedül Hongkongban lehetséges.

Hongkongba, igazi kalandorként, egy korábbi utam során „megspórolt” 10 hongkongi dollárral és egy megviselt bőrönddel érkeztem, Moszkván keresztül, csak oda szóló jeggyel. A repülőtéren egy jó barátom, Nanxi várt, akivel együtt töltöm a következő 4 hónapot. Ő is művészetszervező és performer, nem mellesleg a kantoni, a mandarin és az angol nyelv diplomás tolmácsa (Makaóban, Hongkongban és Taiwanban a régebbi, kantoni nyelvet és az angolt használják). Az utazás és a 6 órás időeltolódás nehézségeit nem volt időm kipihenni. Másnap 2 előadásom volt az egyik egyetemen.

A következő két hétben összesen 10 órát tartottam előadásokat: baptista egyetemtől kezdve Hongkong liberális művészeti egyeteméig. A legnagyobb érdeklődést az Artivizmus Szlovákiában és Magyarországon című előadás keltette. Ez várható volt a bevezetőben említett erős hongkongi demokratikus mozgalmak miatt, melyekbe csaknem minden művész bekapcsolódik. A Test és politika workshopra mintegy 20 résztvevő érkezett, volt, aki 1500 kilométert utazott Hszianból. A háromnapos utcai workshop során nem kis feltűnést keltettünk a helyi közösségben. A kevés szabadidőben a turisták által nem túl ismert régi gyarmati kávézókban vagy a kissé távolabbi tengerparton beszélgetéssel töltöttük az időt.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"233413","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"A hongkongi demokratikus mozgalmak erősen hatnak a művészeti életre: workshop tüntetésgyakorlattal","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]Nanxinak köszönhetően végre alkalmam nyílt komolyabb beszélgetésbe elegyedni olyan emberekkel, mint a Hongkongban közismert „story teller”, Uncle Hung. (Megajándékoztuk egymást és a hallgatóságot egy-egy történettel; mondanom sem kell, hogy az ő története, ami gyermekkora Hongkongjáról szólt, mennyire lenyűgözött.) A másik nevezetes személyiség az anarchista tanár, Mr. Mok, aki vagy egy tucat nonprofit szervezet megalapítója és a hongkongi kulturális élet megkerülhetetlen figurája. A régi vágóhíd – Cattle Depot Artist Village néven – ma művészeti központként működik, több galériának, színháznak, műteremnek és stúdiónak ad otthont. Érdemes ellátogatni ide. Itt találkoztam a világszerte ismert Frog Kinggel, aki Kína első performanszművésze, a 2011-es Velencei Biennálé résztvevője. Műtermét, amely egy óriási archívumhoz vagy még inkább egy túlzsúfolt raktárhoz hasonlít, mindenki ismeri. Szinte az egész napot együtt töltöttük.

Hongkongi tartózkodásom utolsó napjaiban belekóstoltunk az éjszakai életbe, szinte szó szerint. Az egyik úti cél ugyanis a közeli gyümölcspiac volt. Évekkel ezelőtt a hajókon ide érkezett szinte minden gyümölcs. Ma már csak az utca neve emlékeztet a tenger közelségére (Ferry street – Kikötő utca). A tengertől elhódított területek miatt a valódi kikötő innen több száz méterre található. A rengeteg egyforma felhőkarcoló miatt nem könnyű errefelé a tájékozódás, de most nagyban megkönnyítette egy nálunk szinte ismeretlen gyümölcs, a durián szezonja. Rendkívül intenzív illata – mondhatni: bűze – miatt szinte mindenhonnan száműzték. A késő éjszakai, hajnali órákban a gyümölcspiac és a környező utcák megtelnek árusokkal és nagybani vásárlókkal. Minden elképzelhető és sokszor elképzelhetetlen szállítóeszközön kel útra a sárkánygyümölcs és a durián, a jackfruit és a mangosztán.

Másnap mi is tovább indultunk. Következő úti célunk Sencsen, a gyakorlatilag Hongkong mellett épült nagyváros. 1986-ban ezen a területen szó szerint semmi sem volt. Ma 16 milliós metropolisz, a kínai elektronikai piac egyik fellegvára. Hongkongot háromféle módon lehet elhagyni Sencsen irányába. A repülőtérről „illegális” hajóval. Erről semmiféle hivatalos tájékoztatás nem létezik, de egyik vietnami barátunk így jutott el Sencsenbe (ugyanis neki vízum kellett volna Hongkongba, az pedig nem volt). A másik lehetőség – gyalog. Mi a harmadik megoldást választottuk. Miután erre a lehetőségre az ellenőrző ponton fényreklám hívta fel a figyelmünket, lifttel hagytuk el az országot.

Késő este érkeztünk meg Sencsen egyik művésznegyedébe, a Wu Tong hegységbe. Kulináris élményeim itt vették kezdetüket. A közös vacsora, miután a Fülöp-szigetekről, Indonéziából, Szingapúrból, Vietnamból, Taiwanból, Thaiföldről, Mianmarból mindenki megérkezett, egy helyi hot pot vendéglőben zajlott. A hot pot (forró edény) gyakorlatilag egy alaplé (itt és most kókuszvíz), amit a kör alakú asztal közepén lévő tűzhelyen felforralnak, majd mindenki ebbe mártogatva, lógatva készíti el a vacsoráját az előre kiválasztott nyers zöldségekből, húsokból. Rendkívül ízletes, az ízek folyamatosan változnak, gazdagodnak. Hot pot vendéglőt Kínában mindenütt lehet találni, de az igazi szülőhazája Szecsuán tartomány. Mivel következő utam ide vezet, erről bővebben a következő részben fogok írni. Tartsanak velem az óriás pandák (Csengdu) és a hot pot vendéglők földjére. A szecsuáni opera és a teaházak világába. A föld jelenlegi legnagyobb városába, Csungkingbe (35 milló lakos). Kína leghosszabb folyója, a Jangce partjára.

Mielőtt egyre beljebb hatolnánk a kontinens méretű országba, megosztom önökkel kínai barátaim ismereteit Szlovákiáról és Magyarországról. Szlovákiáról kábé annyit tudnak, mint mi Csungkingról. Semmit. Az ország nevét kiejtés alapján írják és mondják: Szlovakö.
Magyarország kínaiul Xiong Yali. (Az írott formája kantoniból fordítva: a Yali éles fogat jelent, a Xiong egy ősi észak-kínai kisebbség neve, nem mellesleg e népcsoport miatt épült a kínai nagy fal az 5. században. Az első kínai birodalom, az ún. Csin-dinasztia törte meg az „északi emberek” hatalmát, ezek után egy részük nyugatra vándorolt, és egészen Kelet-Európáig jutott. Másik részük behódolt. Őket ázsiai hunoknak is nevezik. Hm. Ismerős a történet? (jrj)

Juhász R. József kínai útinaplója (1.)