Holtomiglan, holtáiglan – Chilében tilos a válás

A legnagyobb, az állami TVN és a Chiletelevisión visszautasította az egyházi hirdetés vetítését, másik három csatorna viszont ingyen adott időt, sőt napi többszöri ismétléssel tett eleget az egyház kérésének. A televíziós kampány szeptember 19-én kezdődött és várhatóan október végéig tart, egy időben az új házassági törvény parlamenti megvitatásával.

Mint az El Mercurio santiagói napilap írta, az első reklámfilm – egyesült államokbeli felmérésre hivatkozva – a válásnak a gyerekekre gyakorolt hátrányos következményeit sokkszerűen hangsúlyozta: miszerint a különélő szülők gyerekei körében jóval magasabb a bűnözők, a kábítószer-fogyasztók, az alkoholisták aránya, mint a teljes családokban. A meggyőzésnek eme módszere még papi körökben is kiváltott ellenérzéseket: Felipe Berrios jezsuita szerzetes például nyílt levélben kifogásolta, hogy a tévés reklám „megbélyegezte mindazokat a gyerekeket, akik önhibájukon kívül élnek szétszakadt családban”.

Chilében – a polgári értékrendet valló országok közül egyik kivételként – egyelőre még az 1884-ből datálódott házassági törvény a hatályos, amely nem ismeri el a válást. (Az akkori törvény egyébként a fiúknál 14, a lányoknál 12 éves kor betöltésétől engedélyezte a házasságot.) Az idejétmúlt házassági törvény módosítása, a válás intézményes bevezetésének lehetősége a majd két évtizedig tartó Pinochet-diktatúra végeztével, a demokratikus kormányzás 1990-es helyreállítását követően kerülhetett napirendre, a katolikus egyházi hierarchia heves ellenkezése közepette. Chile lakosságának 77 százaléka katolikus, ám a közvélemény-kutatások szerint a lakosság többsége, 70 százaléka egyetért a válás lehetőségének törvényi kimondásával. ĺgy a chilei parlament alsóháza 1997-ben el is fogadta az új házassági törvény tervezetét. A felsőház, a szenátus viszont csak hatéves késéssel, az idén augusztusban 33 igen és 13 nem vokssal adott zöld jelzést a törvénytervezet megvitatásának, s most októberben kezdik áttekinteni a módosító indítványokat.

A dél-amerikai államban – mint egykor más olyan katolikus országokban is, ahol nem volt válás – a kiskaput a házasságkötés semmissé nyilvánítása jelentette. Ehhez elsősorban jó ügyvédre, tehát pénzre van szükség. Állítólag eléggé elterjedt a gyakorlat: mint a The New York Times írja, évente a chilei bíróságok ötezer esetben mondják ki – például a házasságkötési iratok hibás voltára, hamis tanúkra és más indokokra hivatkozva –, hogy a házasság valójában sohasem állt fenn. Jóval nagyobb azok száma, akik formailag ugyan házasok maradtak, de különváltak valamelyik fél döntésére. Közben terjed Chilében is a nem legalizált együttélés, egyebek között éppen a válás tilalma miatt. A valós helyzetet jól jellemzi, hogy a házasságon kívül született gyerekek aránya Chilében az 1990-es 23 százalékról egy évtizeddel később 39 százalékra nőtt. A válás legalizálása mellett szól az is, hogy a jelenleg érvényben lévő házassági törvény alapján a férjek nagy része (állítólag a házasságok mintegy 70 százaléka esetében) igényt tart a feleségük vagyonának kezelési jogára, s ezt egyoldalúan rögzítik is a házassági okiratban. A nők másik fő sérelme, hogy ha férjük elhagyta őket, nem kérelmezhettek gyerektartást, minthogy nincs válás. Ugyanakkor a kongresszusban 1999-ben már elfogadtak törvényt arról, hogy az apáknak (akár DNS-vizsgálat alapján) el kell ismerniük a házasságon kívül született gyermeküket. Erre azért is szükség volt, mert a születési anyakönyvben a gyerek „törvénytelenként” lett regisztrálva, ami a későbbiekben hátrányt jelenthetett, például bizonyos elitiskolába való jelentkezéskor. Állítólag 2000-ben, az említett törvény bevezetésének első évében több mint egymillió chilei kérelmezett új születési bizonyítványt.

Adriana Munoz képviselőnő, aki az alsóházban az 1997-es új házassági törvénytervezet egyik fő kezdeményezője volt, most felháborodottan kifogásolja a katolikus egyház „beavatkozását” egy polgári ügybe „majd két évszázaddal azután, hogy hivatalosan szétválasztották az államot és az egyházat”. Francisco Javier, Santiago főváros bíborosa még júniusban kiadott főpásztori levelében ugyanis „a család szétzúzásának” szándékával azonosította a válást engedélyező törvénytervezetet. Mint írta, sok állam éppen ezt tette, s ezen államok tapasztalata jelzi, hogy „a válás bevezetése nem a helyes út”. A szenátus augusztusi döntése óta, a jelek szerint, az egyház védelmi harcba kezdett, próbálja menteni, ami menthető, azaz immár a házasság felbontásának megnehezítésére, lassítására törekszik módosító indítványaival. A katolikus egyház kampánya, a centrista kereszténydemokrata párt és más konzervatív erők mozgósításával nem is hatástalan. Mint az El Mercurio írja: az egyik közvélemény-kutatás szerint a lakosságnak több mint fele egyetértene azzal a módosítással, hogy állampolgári jogon választani lehessen a válást kizáró és a válást engedélyező házasságkötés típusa között. Az egyház egy másik propagált módosító indítványa, hogy a két fél válási egyetértése esetén is legalább hároméves határidőt kössenek ki a házasság felmondásáig. Ugyanez öt év lenne, ha csak az egyik fél kívánja a válást. A katolikus egyház egyébként ragaszkodik ahhoz, hogy az új törvény továbbra se legalizálja az egyneműek egybekelését, illetve az abortuszt. (Chilében tilos az abortusz akkor is, ha az anya életét a terhesség veszélyezteti.)

„A törvénytervezet ügye kezd bonyolulttá válni, néhány módosítási indítvány problémákat okozhat” – ismeri el Maria Antonieta Sea képviselőnő. Ám bízik abban, hogy végül sikerül olyan törvényt elfogadni, amely Chile 15 milliós lakosságának biztosítja a házasság felbontásának „civilizált és becsületes módját”. A tervezet szerint a házassági korhatárt mindkét nem esetében 16 év betöltésére emelnék, s családi bíróságokat állítanak fel a válások lefolytatására.