Hetényi borász vitte el a legjobbnak járó pálmát

Dömény Zoltán és Korpás AndrásSomogyi Tibor felvételei „A verseny, a nyilvános borkóstolás a tanulást, fejlődést szolgálja. Azt, hogy termelőink évről évre jobb, a borászt és a borfogyasztót egyaránt megörvendeztető italokat állítsanak elő az egész évben pátyolgatott, gondosan kezelt szőlőből” – vallja Korpás András nemzetközi hírű szőlőnemesítő és borszakértő. A kürti szövetkezet szőlészeti ágazata vezetőjének szavait illik komolyan venni, hiszen tagja annak az állami borminősítő bizottságnak is, amely értékeli, engedélyezi a Szlovákiában forgalomba kerülő asztali és minőségi borokat.

Korpás András örömmel fogadta lapunk új kezdeményezését, és elvállalta a zsűritagságot az öttagú szakmai bizottságban, amely az időben és a versenykiírásnak megfelelően beküldött bormintákat értékelte. Mellette foglalt helyet a fiatal kürti borászgeneráció két tehetséges képviselője, a kizárólag minőségi borok előállítására törekvő Strekov 1075 társaság alapítója, Sütő Zsolt és Melecsky Tibor. A lapunk által meghirdetett borverseny bíráló bizottságában helyet kapott továbbá Dömény Zoltán, a Belar Rt. termelési igazgatója is, aki eredeti foglalkozását tekintve élelmiszervegyész, szűkebb szakterülete pedig a sör és a bor. Arról, hogy szakmáját nem is akármilyen szinten művelte, árulkodik, hogy nyolc éven keresztül a szlovákiai borásztársadalom krémjének tartott Malík profeszszor tanársegéde volt. Ilyen szaktekintélyek mellett a borbíráló bizottság ötödik tagja, akit szerkesztőségünk delegált Sidó Zoltán főszerkesztő-helyettes személyében, méltán érezhette magát laikusnak.

Aki már látott borkóstolót vagy részt vett borversenyen, tudja, a bírák nem szerezhetnek tudomást a verseny előtt vagy alatt arról, hogy ki az adott minták termelője, beküldője. A felszolgálók a borok felszolgálásakor törlőruhába csavarják az üveget, hogy eltakarják a palackra ragasztott címkét, így a pontozók csak a nemes nedű fajtájáról, valamint a bor évjáratáról értesülhetnek, még a borvidékre vonatkozó adatokat sem tudhatják meg. A pontozáskor tehát kizárólag kifinomult érzékszerveikre támaszkodhatnak. Nem volt ez másként az általunk meghirdetett borversenyen sem, amelyet a hét elején Kürtön bonyolítottunk le.

Az asztalokon – a vizespoharakon, kiöntőkancsón és falatkákon kívül – csak speciális borkóstoló (üveg)poharak kaptak helyet, merthogy a bort másban vétek fogyasztani, kóstolni. A pohár anyaga és alakja ugyanis nagymértékben befolyásolja az ízérzeteket. Az asztalokról nem hiányoztak az égő gyertyák sem, hogy a pontozók értékelhessék a bor színét, tisztaságát. Ilyen asztal mellé ültek le hétfőn a lapunk által felkért borbírák.

Eredetileg három kategóriában, a fehér, vörös és különleges borok kategóriájában szerettünk volna eredményt hirdetni, ám mivel az utóbbiban értékelhető mintát nem kaptunk, a zsűri úgy döntött: a pontszámok alapján összesen három díjat ítél meg.

Bár a bíráknak nem kellett sok mintát kóstolniuk, hiszen versenyünkre mindössze 14 értékelhető bort küldtek be, ugyanakkor örömteli, hogy lapunk felhívására a csallóközi Jókától a kelet-szlovákiai Királyhelmecig profi és műkedvelő borászok egyaránt jelentkeztek. Kóstoltunk oxidatív és reduktív eljárással készülő borokat, s olyanokat is, amelyek szájbavétele után a szakértők felsóhajtottak: a nemes nedű egyedüli hibája az, hogy amikorra beérne és teljes szépségét mutathatná, addigra az óriási kereslet miatt elfogy. A kistermelőknek ugyanis általában nincsenek érlelőpincéik, ahol a lepalackozott borokat a kívánt érlelési szint eléréséig pihentetni, tárolni tudnák.

Hosszas mérlegelés után a bírák meghozták döntésüket: a legtöbb pontozónál a nyerő bor Szuh Benő hetényi termelő viszsafogottan fűszeres, virág- és gyümölcsillatú traminije lett, amely fiatal kora ellenére (a borász 2004-es évjárattal nevezett be a versenybe) már igen szép, harmonikus ízt adott. Korpás András olyan jelzőket használt a bor méltatásakor, hogy nagybor, mutatja oroszlánkörmeit, s akár 2-3 évet is képes lenne fejlődni, ha addigra marad belőle. Korpás egyébként szereti ezt a szőlőfajtát, nemesítéseiben is gyakran használja alanyként. Ez a szőlőfajta egyébként meglehetősen munkaigényes, ezért sokan nem is termesztik, pedig lenne rá igény.

A második helyen a jókai Zoar társaság dornfeldere (vörös száraz bora) végzett, amelynek íze fiatal cikóriára emlékeztet. A kóstolt minta igazi meglepetés volt néhányunk számára, hiszen ezt az új, védett német szőlőfajtát térségünkben kevesen termesztik. Megtudtuk: csaknem az összes kékszőlő fajta – kékfrankos, kékburgundi, oportó és a trolinger – tulajdonságait magában hordozza.

Mindössze fél ponttal kapott gyengébb értékelést Jávorka Ferenc fűri borász 2004-es évjáratú alibernet bora, amelyről a bírák úgy vélekedtek: ha marad belőle, egy év múlva igazi kincs lesz. Az ukrán nemesítésű szőlőt eredetileg festőszőlőnek szánták, térségünkben szikár, hűvös jellegű bort ad, amelyért a déli fogyasztók rajonganak. Jávorka Ferenc egyébként gyakran vesz részt borversenyeken, vörösborai általában mindig előkelő helyezést érnek el.

Korpás András úgy vélekedett az Új Szó borversenyébe benevezett borokról, hogy voltak köztük olyanok is, amelyek akár nemzetközi borversenyeken is megállnák a helyüket. De elégedett volt a benevezett borok többségének minőségével, a hazai borászati trenddel Dömény Zoltán és a bírálóbizottság többi tagja is. A bírák egyébként kóstoltak rizlinget, irsait, peszeki leánykát, furmintot és hárslevelűt, a vörös fajták közül cabernet típusú borokat, szentlőrincit, oportót és kékfrankost.

A győzteseknek ma este, az Új Szó borbálján adják át a díjazottaknak járó okleveleket. Boraikat a borbál vendégei is megkóstolhatják.

Lapunk jövőre is szeretne borversenyt hirdetni. Reméljük, 2006 őszén az ideinél többen vállalkoznak majd boraik nyílt megmérettetésére.

A borkóstolás menetrendje

A kóstolásnak pontos menetrendje és forgatókönyve van. Nem mindegy például, hogy milyen poharakba öntik a nemes nedűt, mert a pohár alakja és anyaga nagymértékben képes befolyásolni, sőt átalakítani az ízérzeteket. A nedű színét, habzását, mozgékonyságát már kitöltéskor megfigyelhetjük, ám a színt igazán fehér háttér elé tartott pohárban lehet helyesen meghatározni. A bor tisztaságát úgy tudjuk megítélni, ha a poharat fényforrás felé fordítjuk. A bort ezt követően apró gyors levegővételekkel megszagoljuk.

Az illatanyagok nagy részét az orr nyálkahártyáján keresztül érezzük, így elég a néhány apró szippantás ezek érzékeléséhez (10-20 másodpercnél tovább egyszerre ne szagolgassuk a bort, mert az orrunk elfárad). Ezt követően a bort megforgatjuk a pohárban, majd megszagoljuk. Bele is szagolhatunk, de orrunk ne érjen a pohárhoz. Csak ezt követően kóstoljuk meg az italt.

A kóstolás során lehetőleg mindig azonos mennyiségű bort vegyünk a szánkba. A kisebb kortyot a nyál jobban felhígítja, így a bor ízét torzítva érzékeljük. A bort 15-30 másodpercig tartsuk a szánkban, enynyi idő szükséges ugyanis az ízek érzékeléséhez, utána az ízérzékelésünk csökken, kifárad. Az italt megrágjuk, majd lenyeljük, nyelvünkkel a szájpadláson csettintve a szánkon és az orrunkon egyszerre kilélegzünk. ĺgy érzékeljük az utóízeket, az íztartósságot és a zamatokat. (gy)