Harmóniában a világgal

Lázár anyuka a hat legkisebbelAzaz 2030-ban várhatóan negyvenmillióval több lesz a nyugdíjas, mint most. 2050-ben pedig a nyolcvan éven felüliek aránya lesz több 180 százalékkal, mint amennyi napjainkban. Az uniós biztos szerint mindez annak köszönhető, hogy a szülők jelentős többsége nem vállal egy gyermektől többet, holott a népesség optimális fennmaradásához családonként átlagban 2-3 gyermek volna kívánatos. A családok főleg azért nem vállalnak több gyermeket, mert úgy érzik, ebben a bizonytalan, rohanó világban egyszerűen képtelenek megfelelő életszínvonalat biztosítani számukra. Arról azonban lehetne vitatkozni, mit jelent a megfelelő életszínvonal.

Ismerek egy családot, ahol a szülők a gyermeket ajándékként fogadják, s minden egyes jövevény érkezését öröm kíséri függetlenül attól, hogy a kisbaba az első vagy éppen a kilencedik volt-e a sorban.

Ők a Lázár család

Érsekújvárott élnek, és kilenc gyermeket nevelnek. Ottjártamkor az édesapa, aki egyébként külföldön dolgozik, éppen pihent, így csak az édesanyával válthattunk néhány szót. Lázár Rozália különösen kedves, közvetlen ember, aki az életet olyannak fogadja el, amilyen. Arra nincs ideje, hogy órákig morfondírozzon az élet értelmén, hosszasan elemezze a világ apró-cseprő dolgait, ő a tettek embere kell, hogy legyen. Vele beszélgetve az ember úgy érzi, a világban minden a helyén van, ott ahol lennie kell, s vannak persze átmeneti nehézségek, de azok éppen ideiglenes jellegükből adódóan nem tartanak örökké. ĺgy aztán a Lázár családban a gyerekeket is úgy nevelik, hogy harmóniában éljenek a világgal.

– Mi az előnye a nagycsaládnak? – kérdez vissza, aztán gyorsan meg is válaszolja. – Tudja, ahol sok a gyerek, ott mindig vidámság van. A gyerekzsivajhoz nem illik a gondterhelt arc. A gyerekekkel állandóan törődni kell, nincs idő arra, hogy az ember túl sokat foglalkozzon a problémákkal. Azok mindig lesznek, a világ már csak ilyen. Én teszem a dolgomat. A gyerekeknek naponta főzni kell, mosni kell rájuk, tanulni kell velük, s ha az ember elfoglalja magát, nincs ideje arra, hogy sokat gondolkozzon. Tenni kell a dolgunkat, ennyi az egész – állítja, majd hozzáteszi: – Én mindig nagy családot szerettem volna. Mi tizenketten voltunk testvérek, s amire még ma is emlékszem, az az, hogy mindig jókedvűek voltunk. Igaz, hogy a világ is más volt, mint most. Nem volt ilyen nagy a létbizonytalanság, de azért akkor sem volt minden problémamentes.

Kétszobás lakásban

Kérdésemre, hogy mennyi a család havi bevétele, a háziasszony egy kézlegyintéssel válaszol: – A gyereksegélyekkel együtt összesen tízezer koronát kapunk havonta. Ebből fenn kell tartani a kétszobás lakást, ez havonta ötezer korona, a maradék ötezerből élünk. Én jelenleg közmunka keretében dolgozom, vállalnék mást is, de a gyerekektől nemigen tudnék teljes munkaidőben dolgozni.

Egyébként Lázárék otthonában jelenleg hét gyermek él, mert ketten már családot alapítottak, sőt egy unokával is büszkélkedhet a nagy család a kis Sanyika személyében. Amint az anyuka szavaiból kitűnik, bármilyen nehezen élnek, arra ügyelnek, hogy lehetőségeikhez képest valamennyi gyermek szakmát szerezzen. A legnagyobb lány varrónő lett, a nagyfiú pedig a pincér-szakács mesterséget választotta, a többiek még tanulnak.

Akaratlanul felmerül a kérdés, hogyan férnek el ennyien a kétszoba-konyhás lakásban. – Ez csak szervezés kérdése – mosolyog az anyuka. Mint mondja, ő a legkisebb csemetével – aki elsős kisiskolás – alszik, a két lány a konyhában van elszállásolva, a fiúknak pedig szintén külön szobájuk van.

Hogy hová megy egy ilyen nagycsalád kirándulni és mi jelenti a pihenést a kilencgyermekes édesanyának? Nos, kirándulni még nem voltak közösen, de az anyuka szerint, a kirándulásokat nem is igényli a család.

„A hobbim, ami mindig kikapcsol, felüdít és tökéletesen relaxál, nos, az a takarítás” – állítja komolyan Lázárné. Nem, nem viccel, ő tényleg szeret rendet rakni, port törölgetni, mosogatni, padlót mosni. Ezt egyébként minden látogató azonnal észreveszi. Az ablakok ragyognak, az ajtók, a bútorok csillognak, az asztalokat hímzett terítők díszítik, kézimunka mind. A konyhában is katonás rend uralkodik, sehol egyetlen mosatlan edény, a gyerekek dolgai sincsenek szétdobálva.

A nagycsalád előnyei

Az édesanyától azt is megtudom, milyen a család egy napja. A gyerekek körülbelül hét órakor kelnek, miután saját magukat rendbe tették, nekifognak az ágyazásnak, s amikor már minden a helyén van, asztalhoz ülnek, megreggeliznek, aztán indulnak iskolába. Édesanyjuk is munkába megy, amikor hazajön, ebédet főz, takarít, mos, vasal. – A nagycsaládnak van még egy előnye, tudniillik, itt mindenkinek megvan a saját feladata. A mindennapi tennivalókból a gyerekek is kiveszik a részüket. Tudják, mikor ki vásárol, ki segít takarítani, ruhát teregetni, főzni és hasonlók. Szavak nélkül is tudják, mi a dolguk – teszi hozzá a családanya, aki, mint mondja, ha ismét fiatal lehetne, ugyanúgy vállalná a kilenc gyermeket, mint most.

A PSZICHOLÓGUS VÉLEMÉNYE

A kérdésre, hogy lélektanilag milyen előnyei vannak a sokgyermekes családnak, Hencze Mónika pszichológus válaszol:

– A többgyermekes családban nagyobb a biztonságérzet, az önállóság, a tolerancia, a segítőkészség. Az ilyen családokra általában az egészséges testvéri rivalizálás a jellemző. A gyermek pici korától fogva harcol azért, hogy érvényesülni tudjon.

Hogy valójában milyen az ideális gyermekszám egy családban, az egyénenként változó, függ a személyiségtől. Azok a felnőttek, akik maguk is szerető családi légkörben nevelkedtek, saját maguk is családcentrikusabbak, számukra a gyermek az elsődleges. Családalapításkor a szülőknek fel kell állítani egy sorrendet. Mindenekelőtt a nőnek kell eldöntenie, mi a legfontosabb számára, hiszen elsősorban ő működteti a családot, s főleg neki kell összeegyeztetnie a gyermeknevelést a hivatással. Annyi gyermeket szül tehát, amennyit, úgy érzi, képes ellátni. Nagyon fontos, hogy valamennyi gyermek tudja, érezze, hogy a szülei kívánták a születését, örömmel várták az érkezését. A neveléskor, a szeretet kifejezésében a szülőknek oda kell figyelniük a gyermekek különböző igényeire, ami természetesen jóval több körültekintést igényel egy sokgyermekes családban, mint olyanban, ahol csak egy kicsivel kell törődni. Minden gyermeknek különbözőek az igényei és azokat különbözőképpen kell kielégíteni. Van egy mondás, amely találóan fejezi ki azt a törődést, szeretetet, melyet a gyermekek igényelnek: Akiket egyformán szeretnek, azokat kevésbé szeretik. Akiket egyedi módon szeretnek, azokat annyira szeretik, amennyire kell.