Hangjegyek és bankjegyek – üzletelő popzenészek

Jól csengő, ám korántsem a divat világából ismerős nevek tűnnek fel az utóbbi időben az amerikai ruhareklámokban. A főként a fiatalok körében hódító új márkák mögött elsősorban a popzene ügyeletes sztárjai állnak, akik a stúdiókban és a koncerteken felépített arculatukat – már csak a lemezeladások visszaesése miatt is – a konfekcióiparban igyekeznek kamatoztatni, ahol nevük segítségével akár még hétköznapi ruhák eladásából is extraprofitot érhetnek el.

A zenészek közül a hip-hop és a rap sztárjai szállták meg leginkább a ruhaipart. A nyolcvanas évek második felében megjelent stílus a kilencvenes évek végére valóságos életforma-diktálóvá vált, nemcsak a kiindulópontnak számító nagyvárosi afroamerikai közösségekben, de immár a kertvárosi fehér középosztály köreiben is. Az USA-ban „nagyvárosi divatnak“ vagy „gettódivatnak“ nevezett színpompás ruhák – különösen a bőre szabott nadrágok és pólók –, a látványos és csillogó kiegészítők piaca egyes becslések szerint mára elérte az évi 3 milliárd dollárt, ebből próbálnak egyre nagyobb szeletet kihasítani maguknak a zenészek is.

A hip-hop atyamesterének tartott, 46 éves Russell Simmonst emlegetik pionírként. Az általa alapított Def Jam lemezcég kulcsszerepet játszott a zenei stílus széles körű népszerűsítésében és abban, hogy a hip-hop betagozódott az amerikai popzene fősodrába. Simmons – aki, középosztálybeli szülők gyerekeként, a fáma szerint egykor kicsiben kábítószer-kereskedelemmel is megpróbálkozott – 1992-ben hozta létre Phat Farm nevű divatcégét, amely az afroamerikaiak által kedvelt öltözködési stílus jegyeinek felvonultatásával azonnal új divattrendet teremtett a városi fiatalok körében. Ez a réteg korábban leginkább a Tommy Hilfiger divatmárka kék-fehér-piros színösszeállítására épülő kollekcióit kedvelte. A „gettómódit“ addig egyedül a nem sokkal a Phat Farm előtt indult afroamerikai vállalkozás, a FUBU (For Us By Us, azaz magunknak – magunktól) képviselte.

A Phat Farm szó szerint új színt hozott a fiatalok öltözködésébe. Korábban is előfordult persze, hogy egy-egy zenész valamelyik befutott divatmárkát népszerűsítette, ám azok általában csak átmeneti forgalomnövekedést hoztak a cégek számára. A rap egyik első sztárjának számító Run-DMC duó – amelyből a Run művésznevű tag Simmons öcscse volt – például 1986-ban az Adidas edzőcipőiről írt egy számot, amit nemcsak az eladások felfutása követett, de a német cég még szponzori szerződést is kötött velük. A jelképként egy fejjel lefelé fordított amerikai zászlót használó Phat Farm azonban az új „nagyvárosi divat“ meghatározó vállalkozásává nőtte ki magát – a phat, azaz „menő“ kifejezés, új szócikként, még az értelmező szótárba is bekerült –, és forgalma 2002-ben 263 millió, nyeresége pedig 29 millió dollár volt.

Simmons – aki a Def Jam kiadót 1999-ben 120 millió dollárért eladta az Universal Music lemeztársaságnak – ma már nemcsak a rap világában mozog otthonosan, hanem az üzleti élet felső régióiban is, ráadásul évek óta jó barátja a New York-i ingatlanmágusnak, Donald Trumpnak. A Phat Farm a férfi divatcikkek és kiegészítők mellé három éve vette föl kínálatába a gyerekruházatot – Simmons 27 éves exmodell felesége, Kimora Lee Simmons volt az ötletgazda –, tavaly pedig már Run Athletics néven sportcikkeket is kínált, ezeket két nagy amerikai áruházlánc, a Sears, Roebuck & Co., illetve a J. C. Penney forgalmazza kizárólagos joggal.

A Phat Farm, illetve Simmons követői közül a legtöbbre a 33 éves Sean John Combs – jelenlegi művésznevén P. Diddy, korábban Puff Daddy – vitte, aki sikeres hip-hop zenészként és a Bad Boy Entertainment lemezkiadó alapító-tulajdonosaként Sean John márkanéven állt elő saját kollekcióval. Társaitól eltérően Combs – aki szereti a fényűzést, és ügyel arra, hogy a hip-hop-világ legjobban öltözött, gyémántokkal teleaggatott sztárja legyen – a hétköznapi viselet mellé a nagy divattervezőkhöz hasonlóan drága és elegáns (nemegyszer meghökkentő színvilágú) öltözékeket is kínál. Extravagáns stílusát a szakma is honorálja: az utóbbi két évben az amerikai divattervezők szervezete őt jelölte az év férfi divattervezője címre, igaz, az iparág Oscarjának számító kitüntetést nem sikerült elnyernie.

A Sean John 2002. évi forgalmát 200 és 450 millió dollár közé becsülték az elemzők, a cég divatbemutatói a zenei és a divatvilág sztárjait egyaránt vonzzák, és a külsőségekre sem lehet panasz – a legutóbbi parádét az elegáns Cipriani étteremben tartották New Yorkban. Némi árnyat vetett ugyanakkor Combs vállalkozására, hogy tavaly október végén megvádolták: a New York-i butikokban darabonként 40 dollárért árusított pólóit hondurasi nőkkel varratja éhbérért. Mások viszont megjegyezték, a zenésznek – akinek tavalyelőtti születésnapi buliját VI. Mohamed marokkói király rendezte Marrakesben – szüksége is van a divatbizniszből származó „mellékesre“, hiszen lemezei az utóbbi időben nem arattak túl nagy sikert, és a Bad Boy kiadványai sem ostromolják a slágerlisták csúcsait.

Nem véletlen, hogy a divatüzletben leginkább a hip-hop-sztárok tarolnak, hiszen az amerikai ruhaipar leggyorsabban növekvő részterülete éppen az általuk képviselt „gettómódi”. A rockzenészek kevésbé jeleskednek, egyedül a Bon Jovi együttes dobosa, Tico Torres nevével fémjelzett Rock Star Baby gyereköltözékek szereztek nevet maguknak. Simmons és Combs sikerein felbuzdulva a stílus fiatalabb csillagai is megpróbálják kihasználni a konjunktúrát. Az új generáció legsikeresebb tagja, Jay-Z üzlettársával, Damon Dashsel hozta létre – az egykori olajbáró nevét a sajátos hip-hop-nyelvezetnek megfelelően elferdítve – a Roc-A-Fella névre keresztelt vállalkozást, melynek 1999-ben indított Rocawear márkaneve máris dobogós a Phat Farm és a Sean John mögött.

A divatüzletbe való belekóstolás persze nem jelenti azt, hogy a sztárok a tervezés és a gyártás minden fázisában részt vennének, közreműködésük mélysége eltérő. Combs például ragaszkodik a modellek részleteinek jóváhagyásához is, az immár az egyik legnépszerűbb amerikai krimisorozatban detektívként feltűnő énekes, Ice-T pedig maga szemlézi a kollekciót, míg az énekesnők közül Queen Latifah vagy Eve legfeljebb a tervekből válogat. A divattal kacérkodó zenészek között egyébként furcsa módon a férfiak viszik a prímet, a nők eddig kevésbé sikeresek. Közülük a legnagyobb forgalmat a jelenleg J. Lo néven futó Jennifer Lopez énekesnő Sweetface Fashion nevű vállalkozása mondhatja a magáénak: a ruhaneműkből és parfümökből származó forgalom a becslések szerint mintegy 150 millió dollár volt 2002-ben.

A sztárok szívesen belevágnak étteremnyitásba is: Jay-Z például sportbárt nyitott New Yorkban, Combsnak ugyanott, valamint Atlantában Justin’s néven karibi étterme van, Jennifer Lopez vállalkozása pedig a Los Angeles melletti Pasadenában kubai és Puerto Ricó-i ételeket kínál. A tinédzserpopról hip-hopra váltott Justin Timberlake is beszállt nemrég befektetőként egy hollywoodi újhullámos kínai étterembe, és feltehetően abban bízik, hogy nem jár úgy, mint volt barátnője, a popdíva Britney Spears, akinek New York-i Nyla nevű étterme 2002 augusztusában, alig öt hónap után, bezárni kényszerült. (A HVG nyomán)