Haj-jaj, nagy baj van?

Hogy hullik az ember haja, természetes dolog, de mit tegyünk, mit tehetünk, ha drága hajszálaink egyre nagyobb mennyiségben válnak meg tőlünk?

Lehet, hogy nagyanyáink módszere volt a célravezető, összegyűjtötték a szálakat, és kontyukat párnázták ki velük, így legalább nem ment veszendőbe az értékes kincs. Nos, ez a megoldás kézenfekvő lehetne, de manapság sajnos nem divat a veszteség hasznosítását – divatos szólva újrahasznosítását – szolgáló, a fejtetőn vagy a tarkón viselt hajcsomó. ĺgy tehát szomorúan szedegetjük össze hajkoronánk hűtlen tartozékait, és fájó szívvel indulunk velük a szemetesedény felé azzal a bizonytalan érzéssel, vajon maradt-e még elég ott, ahonnan kihullott?

A természetes veszteségen túl

Arról, hogy ez a veszteség egy embernél normális körülmények között mekkora lehet, megoszlanak a vélemények. Olvashatunk napi 50 vagy 80 szálról, de egyes „hajtudósok” 100-150 szálacskát is megengednek, sőt hajmosás után akár 300 hajszál elvesztését is természetesnek találják. Nos, ezeket a számokat és a kidobásra ítélt csomócskát tanulmányozva kerít bennünket hatalmába a pánik. A gyakran öklömnyi gombolyagok összegyűjtése elsősorban a hullámzó sörények tulajdonosai számára lehet lesújtó vállalkozás. Nem csoda tehát, ha ilyenkor azonnal beteges hajhullás jut az eszünkbe. Hogy joggal-e, azt nem a kihullott haj mennyisége, hanem a „trichogram” határozza meg. Ez a többségünk számára idegenül csengő szó egy bőrgyógyászati vizsgálatot takar, amely a növekedő, a nyugalomban levő és a kihulló hajszálak arányát mutatja ki. E vizsgálathoz különböző helyekről tépnek ki apró hajcsomókat, melyek gyökerét mikroszkóp alatt veszi szemügyre a bőrgyógyász. Ha a vizsgálat azt mutatja, hogy a minta 80 százaléka a növekvő szakaszban, 1 százaléka az átmeneti, és valamivel kevesebb mint 20 százaléka a kihullással végződő, nyugalminak nevezett szakaszban helyezkedik el, akkor minden a legnagyobb rendben van, és a reggeli fésülködéskor tetszőleges mennyiségű hajszálat veszíthetünk el anélkül, hogy beteges hajhullásra kellene gondolnunk.

Árulkodó vizsgálatok

Gondolkodóba kell viszont esnünk, ha ez az arány a növekvő hajszálak terhére tolódik el, mert ez azt jelenti, hogy a szaporulat a veszteség alatt marad. Mivel a hajhullásra panaszkodó páciensek idegenkednek hajuk kitépésétől, a hajciklus vizsgálatára egy továbbfejlesztett, „tapintatosabb” módszert dolgoztak ki: fototrichogramot, melyhez a fedőhaj alatt egy kétkoronás nagyságú fejbőrdarabot simára borotválnak, majd erősen felnagyítva lefényképeznek. Három nap múlva megszámolva az utánnövő borostákat könnyen kiszámítható a szaporulat vagy a veszteség.

Egy vizsgálat szerint a hajhullás a 18–45. év közötti nőket nagyobb arányban sújtja, mint a hasonló korban levő férfiakat (43% a 40%-hoz), és a bajt tetőzi, hogy a dolog lelkileg jobban igénybe veszi a hölgyeket, akik a további hajhullás veszélye miatt gyakran öngyilkossági tervekkel is foglalkoznak.

Szépségszimbólum

A dús haj szépségszimbólum, a sűrű növésű hajjal megáldottak egészségesebb, fiatalosabb benyomást keltenek ritkább hajú vagy kopasz kortársaiknál. A hölgyek esetében súlyosbítja a dolgot, hogy náluk a „felül semmi” ezen formáját általában elutasítják... A hajkorona ritkulásáért az esetek 90%-ában, nőknél és férfiaknál egyaránt az androgenetikus alopecia felelős, melyet öröklött hajhullásnak is neveznek. Ez a genetikus hajlam határozza meg, hogy a hajgyökerek egy szép napon reagálni kezdenek a bizonyos mértékben a női szervezetben is jelen levő férfi hormonokra (androgének). Mindenekelőtt a dehidrotesztoszteron hat rájuk, sorvadni kezdenek a hajhagymák, növekedési fázisuk lerövidül, az újonnan növő hajak mindig vékonyabbak és foszlósabbak lesznek, mígnem a hajtüszők beszüntetik munkájukat, miáltal az üstök egyre ritkásabbá válik, s a fejbőr lassan áttűnik rajta. Ez elsősorban a halántékon és a fejtetőn észlelhető, míg a hölgyeknél a fejtető és a választék környezetében kellemetlenkedik, de a gyengébbik és szebbik nem a teljes kopaszságtól általában mindig megmenekül.

Örökletes, egyéni

Hogy mikor következik be ez a jelenség, milyen korban kezdik a hajhagymák rosszul tűrni a dehidrotesztoszteront, az ugyancsak öröklődés kérdése, tehát individuális dolog. Egyes nők már a harmincadik évükben észreveszik a hajhullás rémisztő veszélyét, míg mások ezt csak a változó korban tapasztalják, amikor a női nemi hormon csökkenésével az ösztrogén (fontos hajvédő faktor) lassan eltűnik. Ennek semmi köze a beteges hormonzavarhoz, amelyről csak akkor beszélhetünk, amikor a női szervezetben hirtelen túlságosan sok férfihormon kezd keringeni, például a petefészekben levő túlzott cisztaképződés, a mellékvesekéreg vagy az agyalapi mirigy tumora következtében.

Szerencsére ma már vannak olyan hatásos tabletták és tinktúrák, melyek segíthetnek, ha az inaktív hajgyökerek még nem pusztultak el teljesen. Az évek óta kopasz területek a legjobb hajnövesztő szer hatására sem képesek akár egyetlen kis pihét felmutatni, míg a lappangó hajhullás – igaz, nem minden esetben – általában feltartóztatható.

Hormonhatásra

Bevált lehetőség a hormonfüggő hajhullás saját fegyverével való legyőzése, például ösztrogén nőihormon-tartalmú hajvíz alkalmazásával. Ez a módszer férfiaknak nem ajánlható, náluk ugyanis a haj növekedése mellett a melleket is megnöveszti...

Ha a hajhullás csak tünet

A haj gyérülése gyakran utal betegségekre, vagy nem megfelelő életkörülményekre, amiben az a vigasztaló, hogy e bajok elmúltával megszűnik a hajhullás is. Nézzük, melyek is a leggyakoribb okok:

Stressz, gyász vagy egyéb lelki megterhelések

Bizonyos gyógyszerek, mint például a vérhígítók és a citosztatikumok

Különféle vitaminok és nyomelemek hiánya, például radikális diéta vagy anorexia, bulimia esetén

Pajzsmirigyproblémák

Bőrbetegségek: gombásodás, pikkelysömör (psoriasis) vagy hegesedő tüszőgyulladás

Lázas vírusinfekciók

Gyulladásos gócok

Ólommérgezés, más környezeti mérgek

Emésztési és felszívódási zavarok

Szoptatás

Körkörös hajhullás

Az immunrendszer eddig még ismeretlen zavara vezethet oda, hogy egyes emberek hajában hirtelen szórványos, egymástól elszigetelt kopasz foltok keletkeznek. Ezek szerencsére egy éven belül általában visszafejlődnek. Rosszabbak a kilátások az összes haj, a szempillák, a szemöldök és a testszőrzet teljes elvesztése esetén. Az ilyenkor szóba jövő kezelési kísérletek közül a legjobb eredménnyel az immunterápia kecsegtet, amely arra a megfigyelésre alapoz, hogy a fejbőrön levő kiütések serkentik annak immunsejtjeit. Ezért allergén anyagot hordanak fel hetente a bőrre, amely egy vagy két napig kiütést okoz rajta. Sűrű hajkoronát ugyan nem, de az esetek 30–50 százalékában kozmetikailag akceptálható hajnövekedést eredményez.

Szülés utáni hajhullás?

Egy-három hónappal a szülés után sok nőnél erőteljes hajhullás lép fel, aminek az oka a „hajbarát” női hormon, az ösztrogén szintjének csökkenése, amely a terhesség alatt a szükségesnél nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre. Ennek köszönhetően éppen a terhesség alatt marad sokkal több haj a növekedési fázisban, így kevesebb hullik ki. Szülés után az ösztrogénszint beáll a normális nívóra, miáltal az eddig „visszatartott” hajszálak szinte egyszerre hullanak ki. Ez a jelenség mintegy hat-kilenc hónap alatt zajlik le, ha ennél tovább tart, orvoshoz kell fordulni. (-ál)