Gyorsan, olcsón, ízletesen

Pedig igazából nem is a szavak mestere, hanem a hangoké. Gizela Oňová ő, magyar származású énekesnő, közel 30 éve a pályán, 150 hangfelvétellel. A pozsonyi színházlátogatók a nagysikerű Apácák musical Huberta nővérének szerepében láthatták, a televíziónézők a Ráadásból és a Slágerparádéból ismerhetik. Emellett szabadfoglalkozású művészként járja az országot, kultúrházakban lép fel műsorával, örömet osztva a legeldugottabb kis településeken is, összebékítve szlovák közönségét a magyarral.

Hogyan lettél Te Gizela Oňo-vá?

Természetesen úgy, hogy férjhez mentem Juraj Oňához. Meglehetősen vegyes nemzetiségű családból származom, egyvalami azonban nagyon jellemzi családfám valamennyi ágát: mégpedig a zene szeretete. Orbán Gizike voltam, a Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulója. Itt kezdődött énekesi pályafutásom. Hideghéthyné Botlik Olga tanító néni fedezett fel, ő indított el engem magyar népdalokkal. Később, mivel országos versenyekre is eljutottam, pár szlovák dalt is meg kellett tanulnom, de akkor még nem is tudtam az értelmüket, csak bemagoltam őket. Rengeteg versenyt nyertem, Püspökin szinte minden Csemadok-rendezvényen fölléptem, és valahányszor édesapám, Orbán Szilveszter kísért harmonikán. Mindig hatalmas tapsot kaptunk. Jaj, Istenem, de szép is volt!

Hatodikos koromban beköltöztünk Pozsonyba, és a Duna utcán folytattam tanulmányaimat. Látod, ez fontos, ugyanis én ettől az iskolától rengeteget kaptam. Nem tudom, ma milyen, de az én időmben csupa remek ember tanított ott, igazi egyéniségek, akik nemcsak tanítottak bennünket, hanem neveltek, megjelenésükkel, föllépésükkel, viselkedésükkel, ahogy kinéztek, ahogy mozdultak – mi utánozni akartuk őket. Nagyon komoly példaképeim voltak, csak úgy hirtelen párat említenék: Dobos Éva, Roskó Izabella, Koval Rózsa, Koudelka Katalin, Janda Iván, Kulcsár Tibor, Fónod Mária, Cséfalvai Mária... Külön köszönet nekik, mind hozzájárultak egy kicsinyt, hogy olyanná lettem, amilyen vagyok. Szlovákul is ott tanultam meg. És persze a pályaválasztás nagy problémája! Akkor erre a Duna utcán nagyon nagy gondot fordítottak. Jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy én a konzervatóriumban kötöttem ki.

Igen, és akik olvasták a 2004-es Szívderítő NAPtárt, a család kalendáriumát, azok mindezt tudják, sőt még sok minden mást is pályáddal és családoddal kapcsolatban. Most viszont egészen más szerepben tűnsz föl az ĺzvilág hasábjain, mégpedig te leszel 2004-ben az ĺzvilág gazdasszonya. Rózsi néni után, aki a kis-csallóközi paraszti ételeket főzte meg nekünk hónapról hónapra és tanított takarékosságra, te most majd egy négytagú kispénzű fiatal család heti kosztolását mutatod meg havonta egyszer úgy, hogy az az ezer koronát ha csak lehet, ne nagyon lépje túl. Magyarul, havi négyezer koronából lakatod jól a családot.

Nincs az a sok pénz, amit ne lehetne elkölteni, és nincs az a kevés, amit ne lehetne beosztani. Aki nem tudja beosztani a pénzét, az idejét, a helyet a lakásában, az elveszett ember. Minderre évek során, saját tapasztalataim alapján jöttem rá, de be kell vallanom, voltak nagyon jó tanácsadóim is, mint például drága jó nagyanyáim, szüleim, nénikéim. Ma, amikor már betöltöttem ötvenötödik életévemet, elmondhatom magamról, hogy nemcsak profi énekes-színésznő vagyok, nagy mestere lettem a főzésnek, gazdálkodásnak, takarításnak, azaz a házvezetésnek.

Barátnőim is sokat ellestek tőlem, de még így is mondogatják, hogy azért megy ez nekem ilyen könnyen, mert ez az én hobbim. Ebben annyi az igazság, hogy egy napon valóban elhatároztam, a kötelességeimet és a nemszeretem dolgokat is besorolom a hobbijaim közé. És hidd el, hogy azóta könynyebben végzem a munkámat, gyorsabban, eredményesebben, amióta úgy állok hozzá, hogy ez nekem örömet szerez.

Ezzel azt akarod mondani, hogy semmiképpen nem lehet elbliccelni a dolgot?

Egy átlagos nőnek – értem ez alatt azt, aki családot akar –, ha boldog, elégedett férjet és gyerekeket kíván látni maga körül, nemigen van más választása. De meg lehet oldani, sőt bele sem kell halni, és még a keresetünk sem kell, hogy rámenjen a nagy főzésekre. Épp ellenkezőleg, a cél, hogy minél többet megtakarítsunk, hiszen a jó gazdasszonyok, amióta világ a világ, mindig tudták, hogy spórolni legtöbbet a konyhában lehet.

bben nyújt majd segítséget általad az ĺzvilág a legközelebbi számban jelentkező új rovatával, a Gyorsan, olcsón, ízletesen havonta jelentkező tanácsaival.

Ebben a sorozatban pénzt és időt fogunk megtakarítani. Meg kell, hogy szabjunk egy bizonyos összeget, amit a kosztra költünk, és ezt az összeget semmiképpen nem szabad átlépnünk. Ha figyelembe vesszük a fiatal átlagcsaládok lehetőségeit, egy négytagú család esetében úgy számolunk, hogy hetente ezer korona körül mozogjunk. Persze, ezt úgy értem, hogy villásreggelik, a kávé, a cigaretta és pezsgős vacsorák ebbe az összegbe nem férnek bele. És más a helyzet falun, ahol megterem a kertben a zöldség, a gyümölcs.

Ez a sorozat a városi konyhát veszi alapul. Úgy kalkuláltam, hogy mindent az üzletben kell megvásárolni. Természetesen még így sem lehet mindenki számára egyformán elfogadható fix összeget meghatározni, mert hisz ott is más a helyzet, ahol pici gyerekek vannak, meg ott is, ahol nagyevő kamaszok, ahol nehéz fizikai munkát végző férfiak, vagy ahol szellemi foglalkozásúak. Tehát ez amolyan körülbelül tanácsadás lesz, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokaknak megfelel majd.

Nyújtsunk valami konkrét előzetest is az olvasóknak!

Jó, hát nézd, a heti menü összeállítása után be kell szerezni a hozzávalókat. Lehetőleg hetente csak egyszer megyünk bevásárolni, s csak ha valamit elfelejtettünk, akkor tesszük be a lábunkat még egyszer a boltba.

Bevásárlás előtt otthon eszünk valamit, mert az éhség amúgy is rossz tanácsadó, hát még egy élelmiszerboltban. Pontos listát készítünk arról, hogy mire is van szükségünk, elegendő táskát veszünk magunkhoz (nem kell minden alkalommal reklámszatyrot vásárolni!), és ha lehet, társunkkal együtt indulunk az anyagbeszerző útra.

A nagy áruházakban ma már egy helyen beszerezhető minden, és ha úgy indultunk el otthonról, hogy ettünk is, ittunk is, akkor valószínűleg nem vásárolunk semmi fölösleges nyalánkságot, amit utólag alaposan megbánnánk.

No, már ebben a pár mondatban egy csomó gyakorlati tanács volt, elmondhatjuk tehát, hogy egy éven át ilyen konkrétumokkal ismerteted meg olvasóinkat.

Igen, elmondhatjuk, de mindenképpen hangsúlyozzuk ki azt is, hogy inkább életrecepteket kapnak majd tőlem, mint csak ételrecepteket, hiszen az egyszerű, takarékos ebéd elkészítési módja nem ördöngösség. A konyhavezetésre szeretném megtanítani a gyakorlatlan háziasszonyokat. És most itt éppen a kávémat kevergetve úgy tűnhetek, okoskodom, mert miért mondom, hogy mit, hogyan és miért kell csinálni. Hát azért, mert én is voltam kezdő, olyan dolgokról gondoltam, hogy fontosak, amelyek nem voltak azok, és sokszor kértem tanácstalanul nagyanyám segítségét, hogy kijussak a labirintusból, melybe tapasztalathiány miatt kerültem. És nagyanyám nagyon jó tanácsokkal segített, melyek által aztán az idő múlásával magam is tapasztalttá váltam.

Ha csak a felét sikerül átadnom annak, amit megtanultam, már akkor nagyon elégedett leszek. Mert állítom, hogy ahol mindig van meleg étel és mellette egy mosolygós édesanya, ott a nagy bajból is kicsi lesz.