Gyorsabban pusztulnak az űrben a vörösvérsejtek, mint a Földön

Az úgynevezett űrvérszegénységet azóta ismeri az orvostudomány, hogy az első missziók visszatértek a Földre, azonban a pontos okai tisztázatlanok.

Az Ottawai Egyetem 14 űrhajóssal végzett kutatást a Nemzetközi Űrállomáson eltöltött hat hónap után. A misszió alatt vett vér- és lélegzetminták segítségével meg tudták mérni a vörösvérsejt-veszteséget. Ezek a sejtek szállítják az oxigént a tüdőből a test többi részébe, így kulcsfontosságúak az élethez.

„Az űrbe érkezéskor az asztronauták több vörösvérsejtje pusztult el, és ez folytatódott az utazás teljes időtartama alatt” – mondta el Guy Trudel orvos, a kutatás vezetője. A súlytalanság miatt az űrben ez nem jelentett gondot, azonban visszatérve, az űrhajósoknak csökkent a csonttömege és az izomereje.

Az űrben másodpercenként hárommillió vörösvérsejt pusztul el, a Földön ezzel szemben csak kétmillió. Szerencsére a szervezet kompenzálja a veszteséget, másképp nagyon betegek lennének az asztronauták odafönt. Azt azonban nem tudják a kutatók, mennyi ideig képes az emberi szervezet az állandó önjavításra, különösen, ha hosszú küldetésen vannak az űrhajósok.

A gravitációba való visszatérés után sem volt gyors a gyógyulásuk, még egy évvel később is nagyobb arányban pusztultak a vörösvérsejtjeik. Ennek ellenére normálisan tudtak élni. Mind a nőket, mind a férfiakat egyformán érintette a probléma – közölték.

Trudel szerint az űrutazás miatti vérszegénység hasonlít ahhoz, amin – többek között a koronavírus okozta Covid-19 miatt – hónapokat intenzív ellátásban töltő páciensek élnek át. A vérszegénység a későbbi testmozgást és a gyógyulást is akadályozza.

Az ottawai kutatók Nature Medicine-ben megjelent eredményeikből az is következhet, hogy a távoli bolygókra utazó emberek étrendjébe több vasat, szükség szerint több kalóriát kell beépíteni. A vérszegénység által okozott betegségek szűrése is fontos lehet, mielőtt az asztronauták elindulnának az űrbe, a Holdra, a Marsra és az annál is távolabbi égitestekre.