A nevesítetlen földek öröklése

Több oka lehet annak, hogy ilyen földterületek nem lettek az előírt módon megörökölve. Elsősorban azt kell tudnunk, hogy az előző évezredben nem álltak rendelkezésre olyan modern technológiák, amelyek gombnyomásra megmutatták volna egy adott személy összes ingatlan tulajdonát egy adott kataszterben. Hagyatéki tárgyalások esetén általában a jövőbeli örökösöktől függött, mi került bele a hagyatékba, és mi nem. Ha az adott személy vagy személyek nem ismerték elődjük teljes vagyonát, nem tudták, hol és mennyi földjük volt, néha valami kimaradhatott a hagyatékból. Be kell ismerni, hogy olykor a hagyatékot tárgyaló közjegyzői iroda is ejthetett hibát az öröklendő vagyon felmérésében, esetleg adminisztratív hiba által eshetett meg, hogy valami kimaradt. Néha előfordult az is, hogy az örökös személyes adatainak kitöltésénél hibát követett el valaki (pl. születése napját helytelenül jegyzik). Miután a hagyatéki tárgyalások lefolytak, néha sem a bíróságnak, sem a kataszteri hivatalnak nem volt rá ideje és energiája, hogy ellenőrizze az adatok helyességet. Ennek következtében a kataszter bejegyezte az új tulajdonost a tulajdonlapra helytelen személyes adatokkal – így mintha egy új személy lett volna létrehozva, aki ezeket az ingatlanokat megörökölte. Ezért nagyon fontos, hogy ilyen (és más) ingatlanügyeinket mindig figyelemmel kísérjük, és a fontos adatokat (nem csak a személyes adatokat) mindig ellenőrizzük.

Az első lépés

Lehet, nem is tudjuk, hogy van olyan föld, amely még az elődjeink birtokában van. Talán azt sem tudjuk, hogy volt elődünk, akinek a birtoka minket illetne meg. Először tehát rá kell jönnünk, van-e ilyen földterület, amire esetleg jogunk volna lehetséges örökösként. Ehhez ismernünk kell, kik voltak az elődjeink. Ezt néha 2-3 generációra visszamenőleg is érdemes tudni. Honnan származtak? És ki mindenkivel kellene osztozkodnunk az esetleges öröklendő vagyonon? Ha esetleg lenne ilyen föld, amiről tudunk, ki kell derítenünk, mennyi földről van szó. Akarat is kell hozzá, hogy az ember ilyenbe belefogjon. Javarészt csak kisebb földterületeket találunk a keresés folyamán, de megtörténhet, hogy magunk is meglepődünk, mennyi föld van még elődünk birtokában, amit az állam kezel, hasznosít, miközben ez a haszon nekünk járna, ha a föld már a tulajdonunkban lenne.

Könnyen rá lehet jönni

Az interneten elérhető a kataszteri hivatal (ESKN) portálja, valamint a geodéziai hivatal (ZBGIS) webtérképe is. Mindkét oldalt (egyebek közt) ingatlanok jogi adatbázisai képezik, melyekben kulcsszavak, nevek és más adatok alapján tudunk keresni információt ingatlanokról, tulajdonosaikról és az ezekkel összefüggő jogokról. Az ESKN oldalán egyebek közt teljes név, születésnap, tulajdonlapszám, parcellaszám alapján lehet kikeresni információkat. A ZBGIS oldal kataszteri térképének a bekapcsolása után a keresőbe beírjuk a kataszter megnevezését, megjelenik a kataszter neve mellett egy lakat ikon, melyre rákattintunk. Ezután már be tudjuk írni a keresőbe a személy nevét, és a rendszer megmutatja, hogy 1 személy van-e ezzel a névvel a kataszterben, vagy esetleg több (mint említettük, ez akkor esik meg, ha pl. rossz személyes adatok lettek bejegyezve a tulajdonlapra). Általában az emberek a saját szülőfalujukban keresik elődjeik földjeit, viszont néha jó utánanézni, elődünk szülőfalujának kataszterében nincs-e valamilyen földterület a nevükön. Ezeken az oldalakon a saját földtulajdonunkat is le tudjuk ellenőrizni. Néha kicsit alábecsüljük az országunkban létező, állami hatóságok által fenntartott és az információk helyességéért felelős, interneten át bárki által elérhető, összes ingatlan tulajdonjogát tartalmazó, ingyenes webhelyek jelentőséget és erejét.

Ha van föld, mi legyen vele

Ha találtunk, vagy már tudtunk ilyen „megörököletlen” földről, a következő lépés eldönteni, mi legyen vele. Megörökölni egy ilyen földet nem nehéz, viszont kisebb erőfeszítéssel, idő-, energia- és pénzbefektetéssel jár. Először el kell döntenünk, megéri-e nekünk, mivel kb. másfél évig tart, amíg az egész végbemegy, több hatóságot kell felkeresnünk, és mindez kb. 200-250 euró költséggel fog járni. Ezen kívül azt is tudnunk kell, hogy az öröklendő földet nem csak mi fogjuk tulajdonunkba kapni. Ha több generációs ügyről van szó, vagy a családunkban van egy generáción belül több személy is, akik örökölhetnek, ezen személyekkel osztoznunk kell ezen a földterületen. Az ilyen új örökségre azoknak van joguk, akik az eredeti öröklődési tárgyalás folyamán szóba jöttek mint lehetséges örökösök minden generáció folyamán. Akik már az eredeti hagyatéki tárgyalás folyamán örököltek az elhunyt vagyonából, azoknak ebben az esetben is joguk van az új örökségből kivenni azt a részüket, ami az eredeti tárgyalás folyamán járt nekik. Ez azt jelenti, ha például találunk dédnagyapánk után 5 hektár erdőt, akinek 3 gyereke volt, és azoknak is volt 3-3 gyerekük, nem biztos, hogy meg fogja nekünk érni ezt a hagyatéki tárgyalást elkezdeni, mert a sok veszekedés végén (ami a hagyatéki tárgyalásokon a vagyon osztásánál szinte mindig szóbajön) talán nem öröklünk meg ebből annyit, hogy a költségeket fedezze.

Ha úgy döntünk, megéri számunkra elindítani a hagyatéki eljárást, és vállaljuk azt a kockázatot is, hogy ez kellemetlen helyzetekhez vezethet a családunkon belül, mindenképpen ajánlott beszélni az egyes rokonokkal, akik szóba jöhetnek, mint jövőbeli örökösök. Jobb előre tudni, hogy valaki igényt fog tartani a részére, esetleg az egész földterületet szeretné a tulajdonába. Úgyszintén megeshet, hogy az örökösök köréből egy vagy több személy rögtön azt fogja mondani, lemond a részéről a javunkra vagy más örökös javára. Természetesen ezeknek a személyeknek azt közjegyzőnél kell kinyilvánítaniuk, esetleg kérhetünk ezen személyektől hitelesített meghatalmazást, mellyel majd később a közjegyzői hivatalban az ő nevükben lemondunk a részükről annak a javára, akit a felhatalmazásban meghatároznak. Mindenképpen tanácsos előre beszélni a szóba jöhető örökösökkel, hogy tisztában legyünk azzal, milyen esély van a hagyatéki eljárás sikeres lefolytatására. Szintén ajánlott előre tisztázni ezekkel a személyekkel, hogy milyen részt várhatnak ebből a földterületből, mennyi ideig fog tartani, amíg az eljárás végbemegy, és milyen lépéseket kell nekik megtenniük, hogy sikerrel járjanak. Sok esetben ezen örökösök reakciója határozza meg, hogy belefogunk-e a hagyatéki eljárás elindításába, vagy sem. Sok energiát, időt és idegességet megspórolhatunk, ha rögtön tudjuk, hogy valamelyik rokonunk szándékosan fogja húzni az időt egy maréknyi föld miatt.

Egyesek viszont egyszerűen erkölcsi okokból rendezni akarják elődjeik vagyonát, kerüljön az bármennyibe is, és akkor, ha osztozni kell rajta bárkivel is. Elődjeink ezeken a földeken szinte szó szerint a lelküket és vérüket adták, hogy a következő generációknak legyen mit enniük, felnőhessenek és átvegyék az igát a következő nemzedékekért. Háborúkat, hódító nemzeteket, kizsákmányoló feudális urakat és a természet számtalan csapását kellett leküzdeniük, rendületlen harcot vívtak minden marék földért, hogy nekünk, akik utánuk jöttünk, jobb legyen. Ezért érthető, hogy egyesek számára – még a mai világban is – a föld igazi érték, és nem csak olyan vagyon, amit pénzzé lehet tenni.

A hagyatéki eljárással összefüggő kötelezettségekről, és az ehhez fűződő jogi tanácsokról a Hasznos Tanács rovat következő heti számában olvashatnak.

A szerző falugazdász, a Szlovákiai Agrárkamara munkatársa