Gyönyör József emlékezete 3. A (cseh)szlovákiai magyarság jogainak krónikására emlékezünk

A magyar kultúra tájékozódási és találkozási pontjai ott voltak a környéken: egyebek mellett a Madách Könyvkiadó és a Magyar Könyvesbolt. Jóska bácsi láthatóan gondterhelten lépett ki a Madáchnak otthont adó épület kapuján. Érdeklődésemre elmondta, hogy a már évtizedek óta készülő munkája, az „Államalkotó nemzetiségek” példányszámát éppen most „húzta meg” Sárkány elvtárs, a párt által a szerkesztőséghez delegált főcenzor, azzal a megjegyzéssel, hogy indokolatlan ezt a könyvet a hazai közönségnek a tervezett 1500 példányban megjelentetni, elég lesz abból 500 is.

A fiatalabbak – az internet és a közösségi oldalak korában – valószínűleg nem értik, jó esetben megmosolyogják az akkori gondokat. Pedig a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek egyetemistái, fiatal értelmiségijei még fontos könyvekben, folyóiratokban is mérték – agyonkorlátozott, a szabadság hiányától fuldokló – közéletünk ritka ünnepnapjait. Olyan tiltott könyvek, mint Janics Kálmánnak Svájcban kiadott „A hontalanság évei”, vagy Duray Miklósnak a New York-i Püski Kiadónál 1983-ban, Csoóri Sándor „Kapaszkodás a megmaradásért” című előszavával megjelent „Kutyaszorító”-ja, illetve Illyés Gyula 1978-as „Szellem és erőszak”-ja, a Mozgó Világ 1981-es beszüntetése előtti számai kézről kézre jártak, nagy értéket képviseltek.

Az „Államalkotó nemzetiségek” jelentősége abban rejlett, hogy a 2. világháború óta a nyilvánosság számára szabadon el nem érhető adatokat közölt, és a csehszlovákiai magyarok jogi, társadalmi és demográfiai viszonyait elemezte. Rendkívüli alapossággal és igényességgel, a rendszer szabta keretek között. A könyvben olvashattuk valamennyi magyarok lakta település – hosszú éveken át betiltott – magyar nevét, a demográfiai és társadalmi helyzetünk alakulását. Mindez jelentősen segítette önismeretünket, lehetőségeink kereteinek megértését. Alapkönyv volt számunkra. „Mit lehet tenni?” – kérdeztem Jóska bácsitól, akinek a válasza az volt, csak egy jelentős számú megrendelés segítene, s fordíthatná meg a kedvezőtlen döntést. Ekkor már néhány napja a Csemadok központjában jogi és történelmi szakelőadóként dolgoztam. Ezzel a kéréssel fordultam Sidó Zoltánhoz, a szervezet akkori elnökéhez, aki még aznap rendelt egy-egy példányt a könyvből minden helyi Csemadok-szervezetnek. Ennek köszönhetően a kötet az eredetileg tervezett példányszámban jelent meg, és nagy segítséget jelentett az 1989–90-es évek szervezőmunkájában.

*  *  *
Gyönyör József írásai, könyvei az alkotói szabadság fénysugarai voltak a csehszlovákiai magyarság számára történelmi kihívásokat jelentő időkben: a hontalanság éveinek időszakáról 1968-ban megjelent cikkei könyv formájában „Mi lesz velünk, magyarokkal?” címmel jelentek meg 1990-ben. Az 1989–90-es demokratikus rendszerváltoztatás és a szövetségi állam megszűnése, az önálló Szlovákia létrejöttének viszonyai között a történelmi, jogi összefüggésekre, a magyar közösség jogaira vonatkozó írásai máig fontos forrásai múltunk tanulmányozásának.

„Új hazában” címmel 1979-ben elkészített 800 oldalas munkáját a Csehszlovákiában élt magyarság sorsának, létszámának és jogainak a két világháború közti alakulásáról ugyan nem jelentették meg, de egyes részeit sikerült közreadnia a Határok születtek, (1992), Közel a jog asztalához (1992), Terhes örökség (1994) című könyveiben.

Gyönyör József hagyatéka a somorjai Fórum Intézet Szlovákiai Magyar Levéltárában kutatható. Kéziratos munkásságának, szellemi hagyatékának részletes feldolgozása még várat magára.

Gyurcsík Iván