Gyilkos cápák között

Cousteau a cápa gyomrában! Természetesen nem a híres tengervédő- és kutató Jacques-Yves Cousteau (1910–1997), hanem az unokája, Fabian. A cápa sem az, amire első pillanatban gondolnánk: nem élő, csak mesterséges ragadozó, ám éppúgy hatalmas és súlyos (4,5 méteres, 600 kilós) mint a fehér gyilkos cápa, amelyhez külsejében is hasonlít. Pedig csak egy tengeralattjáró, amit a kaliforniai El Segundo-ban építettek a Cousteau-unokának.

A „Trójai cápának“ elnevezett, 100 ezer dolláros utánzat „bordáit, szálkáit és gerincét” vékony falú, rozsdamentes acélcsövek alkotják, bőre az igazit utánzó flexibilis műanyag, farka mozgatható, uszonyai is élethűek. A műragadozó testében is víz van, mert így belül is a külsővel egyenlő maradhat a víznyomás, és a kutató békaember-felszereléssel dolgozik a belsejében. A „cápa” feje tetején még egy ál bojtorján hal is kapaszkodik, amiben az infravörös videokamerát rejtették el. A fejrész a ki-be szálláshoz, kúszáshoz oldalra fordítható, majd visszaerősíthető. A fejben 3, sűrített levegőt tartalmazó palack van, a negyediket a kutató hátára csatolják, ő abból kap levegőt. A levegő ki-be engedésével szabályozható a „cápa“ merülési mélysége, és a farkánál hátrafújásával a gyorsítás is.

Cousteau eddig már 150 órát filmezett, illetve közvetített a gyilkos fehér cápák életéről. Korábban csak acélketrecekben leengedett búvárok figyelhették meg a cápák életét, ám azok a ketrecet vagy megtámadták, vagy elkerülték. A valódi cápák a különleges rokonra is gyanakodnak, de megtűrik a csapatban, így Cousteau-nak módja volt videóra venni két hím gyilkos marakodását is. A nagyon drága szerkezetre költött pénz persze megtérül, mert a természetfilmek készítői alig várják, hogy műsorukra tűzhessék az egyedülálló sorozatot.