Gyerekjáték

Addig csak-csak elfogadható volt a helyzet, amíg szinte lopva megtanulta a betűvetést. A szülők olykor egy-egy kijelentésén megrökönyödtek. Ám, már csak önvédelemből is, igyekezték elfeledni. A látszatiság meg-megnyugtatta őket. Hiszen küllemre hasonlatos az évfolyamtársaihoz. És a nappalok jelentős hányadában önfeledten játszik, békésen viselkedik. Viszont munkálkodik benne egy másik én is. S ha ez az én kerekedik felül, a gyerek átmenetileg elhagyja korábbi énjét. Ilyenkor a tudás és a szellemiség olyan síkjait barangolja be, ahová csupán kevesek juthatnak el. Ez a mássága olykor a játszásaiban is megmutatkozik.

A délutáni, bugyuta – tévés – szellemi vetélkedéseket a szőnyegre telepedve figyelte. És amikor véget ért a műsor, mintha hosszú és fárasztó útról tért volna meg, elcsigázott volt, s a tekintete a hiányérzetéből eredő szomorúságát tükrözte. Szülei gyakran látták őt ilyennek. A világ forgatagából elszakítottnak. Másnak, lelki idegennek. Volt, hogy hosszú órákon át a ház előtt kerekezett, s amikor megtért, így szólt: „Hát, ez a néhány óra is csak elmúlott!” – s a szemeiből ugyanaz a tülekvő sötétség áradt.

És azok az észbontó, délutáni feladványok, amelyek megfejtéséhez igénytelen, alig-alig használt tudat kelletik, de a gyerek épp e lényeges tényt nem vette figyelembe. Számára minden feladvány feladványnak számított.

ĺgy múlt el néhány hónap, amikor a televízió egyik csatornája maga a szellemi tárház nyílt ki naponta, s vele a kihívás, na, lám, mi is van abba a hírhedt szürkeállományba kódolva! A szülők siettek is esténként a tévékészülék elé járulni. Jöttek a jobbnál jobb kérdések. És az apa és az anya felváltva szórták a válaszokat. S eközben a szájuk széles mosolyra húzódott. „Ó, hát milyen komoly tudású emberek vagyunk mi!” – mintha ezt mondogatták volna percenként. Aztán hamar megunták ezt a játékot is. Viszont a boldog család gyermekei esténként nagy érdeklődéssel nézték tovább, és izgultak. Török szultánok, dél-amerikai indián törzsek, idegen szakkifejezések... A stúdióban elvéreztek az entellektüelek, de a hétesztendős, elsős kisgyerek továbbra is tévedhetetlen maradt. Valami megfoghatatlan, már-már misztikus körülmény miatt a műveltségi vetélkedő az ő számára – mi más? – gyerekjáték csupán.