Gyanúsak vagyunk?

Noha a három országban az atomenergiát kizárólag békés célkora használják, és jelen pillanatban semmi nem utal arra, hogy fegyverkezni akarnának, az észak-koreai robbantás után számba vették az egyes államok elvi lehetőségeit, adottságait. Magyarországi lapértesülések szerint például Budapestet azért válogatták be e „gyanús csoportba”, mert Magyarországnak van atomerőműve, van egy kutatóreaktora, amelyik akár plutóniumot is előállíthat, valamint a Mecsekben fellelhető bizonyos uránérc-készlet. Csakhogy hasonló feltételek a világ számos részén adottak. „Ha a meghatározó szempont az, hogy az adott régióban van-e urán, van-e valamilyen gyakorlat az atomerőművekkel, működik-e ott kísérleti reaktor, vannak-e megfelelő szakembereik, akkor rengeteg országban el lehet képzelni azt, hogy ha tervbe vennék, akkor képesek lennének atomfegyvereket készíteni” – mondta lapunknak Duka Zólyomi Árpád atomfizikus. Úgy véli, önmagában ez nem elég, s ezekből a megállapításokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Az atombomba előállítása költséges dolog, Szlovákia pedig nem túl gazdag ország. Ugyanakkor Észak-Korea sem az, s Ivo Samson biztonságpolitikai elemző szerint a koreaiak éppen azt próbálták bizonyítani: szegénységük ellenére is képesek tömegpusztító fegyvert előállítani.

A nukleáris tevékenységet a világon az úgynevezett atomsorompó-rendszer szabályozza, és a NAÜ folyamatosan ellenőrzi a szerződéshez csatlakozott államok nukleáris létesítményeit. Szlovákia, pontosabban még Csehszlovákia 1968-ban kötelezte magát, hogy nem fog atomfegyvereket terjeszteni, sem előállítani. Kamerákkal figyelik az ott folyó munkát, bármikor helyszíni ellenőrzést tarthatnak. Be nem jelentett helyekre is bemehetnek, bárhol mintákat vehetnek. „De általában nem szoktak bejelentés nélkül jönni. Egyébként a rendszeres ellenőrzés keretében éppen a napokban látogatnak Szlovákiába a nemzetközi inspektorok” – magyarázta az Új Szónak Juraj Václav, a Szlovákiai Atomfelügyeleti Hivatal osztályvezetője. Szerinte azt, hogy Szlovákiát is „a harmincas csoportba” sorolták, nem rosszalló kritikaként, hanem csak az időszerű helyzet leírásaként kell felfogni.

Az Európai Unió összes országa ratifikálta az erre vonatkozó egyezményt. Egyébként ha komolyan azt gondolnák, hogy Szlovákiában folyik atomfegyverek előállítására utaló tevékenység, aligha bízták volna meg az ország képviselőjét azzal, hogy irányítsa az Észak-Koreával szemben elfogadott szankciókat felügyelő ENSZ-bizottságot.

El-Baradei nem sorolta fel, melyik 30 országot tartja képesnek atomfegyver előállítására, a BBC és a CNN értesülései szerint azonban Szlovákia is köztük van. Állítólag a listán szerepel Brazília, Argentína, Ausztrália, Dél-Afrika, Kanada, Svédország, Belgium, valamint a már említett Csehország és Magyarország is.

Szakemberek szerint atomfegyvert három módon lehet előállítani. Először is uránércből, amelyik dúsításához rendkívül bonyolult és drága technológiára van szükség. Plutóniumból ugyancsak előállítható atombomba. Ezt az anyagot az atomerőművek kiégett fűtőelemeiből bonyolult technológiával lehet kinyerni – de ez még nem fegyver minőségű, bombának nem jó.

A harmadik megoldás kutatóreaktorok átállítása plutónium gyártására, ezt az utat választotta Észak-Korea is. Ehhez egy hatalmas, ráadásul veszélyes radiokémiai üzemre is szükség van. Ha van pénz és szándék, csak idő kérdése, egy ország mikor jut el az atombombáig. Manapság már az interneten is léteznek „bombareceptek.” (sza, i-t)