Gondolatok egy brit tudósító halálára

A brit sajtó együttérzéssel, de kevéske szolidaritással gyászolta a napokban a mindössze 44 évesen öngyilkosságot elkövetett James Forlong halálát. Mint arról lapunk is beszámolt, a Sky hírcsatorna elismert munkatársa három hónapra rá akasztotta fel magát sussexi családi házában, hogy egy tudósítás kapcsán csaláson kapták.

A riport, mely végül a rokonszenves riporternek munkahelye elvesztését okozta, fiatal családját pedig megfosztotta a jól kereső apától, március 29-én került adásba. Nem csak a Sky hírcsatornáján, hanem az iraki háború idején alkalmazott közös „pool” rendszer révén, az ITN és más műsorszórók összefoglalóiban is. A háború kilencedik napján a Perzsa-öböl mélyéből, az HMS Splendid, atommeghajtású tengeralattjáró fedélzetéről jelentkezett be, néhány másodperccel azelőtt, hogy onnan egy Tomahawk típusú manőverező robotrepülőgépet kilőttek volna. Az adásban látható-hallható volt a legénység egy tagja, amint jelt adott az indításra és a képernyőn rövidesen feltűnt a vízből kisüvítő rakéta. Miután Forlong ún. „beépített” (embedded) tudósító volt, annak fejében, hogy bebocsátást nyert Őfelsége csatahajójára, jóváhagyásra be kellett mutatnia az elkészített anyagot a brit Védelmi Minisztérium tisztviselőjének, aki nem emelt kifogást annak „technikai pontossága” ellen. Mint most kiderült, a minisztérium csak abból a szempontból vizsgálta a jelentést, hogy az helyesen nevezi-e meg a katonai berendezéseket, illetve, vajon a szöveg és a képek nem veszélyeztetik-e a csapatok biztonságát. A brit lapok által kérdőre vont minisztériumi szóvivő szerint a cenzorok nem mentek bele olyan „apró” részletekbe, hogy az összeállítás hiteles volt-e?

A késleltetett bomba közel négy hónappal később robbant, amikor az ugyancsak a fedélzeten forgató BBC-stáb dokumentumfilmje leleplezte a turpisságot. A valóságban a Splendid a dokkban vesztegelt és semmilyen robotrepülőgépet nem készült éppen kilőni. A víz alól felszínre törő Tomahawk az archívumból került a felvételre, míg a legénység akciója csak színjáték volt, szimuláció a kamera számára. Még mielőtt a BBC megsemmisítő műsora adásba került volna, a közszolgálati televízió munkatársai kiszivárogtatták a történetet a The Guardian napilapnak, amely értesítette a Sky vezetését. Innentől kezdve gyorsan peregtek az események. A kereskedelmi tévécsatorna vizsgálatot indított, melynek kezdetén felfüggesztette Forlongot. Két nappal későbbre már be is bizonyosodott a csalás és a megbotlott riporter lemondott állásáról.

Az együtt érző emberek megkérdőjelezhetik, helyes volt-e a Sky gyors és kíméletlen eljárása? Figyelembe kell venni, hogy az első brit 24 órás kereskedelmi alapon működő hírcsatorna hosszú ideig küzdött az elismerésért. A szakma nem vette komolyan, gyanakodott, hogy nem elfogulatlan, nem elég hiteles, hiszen tulajdonosa a News International, az ausztrál–amerikai médiamogul, Rupert Murdoch vállalkozása. Csak az utóbbi években, számos szenzációszámba menő értesülés, tudósítói kunszt és a tartósan kiegyensúlyozott, a BBC-t meghazudtolóan pártatlan hírszolgáltatás alapján jutott el a műholdas csatorna odáig, hogy minden hírszerkesztőségben folyamatosan be van kapcsolva és két egymást követő évben elnyerte a befolyásos Royal Television Society legjobb hírműsordíját. A brit sajtóban megszólaltatott személyek, például a Five, földi sugárzású kereskedelmi televízió hírfőnöke úgy vélte, „önmagában az, hogy Forlong megkérte a legénységet, mórikálja magát a kamerák előtt, még nem ok a kirúgásra. Amikor azonban azt a benyomást keltette, hogy a tengeralattjáró kint van a tengeren és éppen kilőtt egy rakétát, egy lépéssel tovább ment a megengedettnél”. Csak annyit kellett volna mondania, hogy „gyakorlatról” van szó.

James Forlong csalásának léptéke eltörpül a New York Times 152 éves történetének mélypontját jelentő Jayson Blair hamisítási, plagizálási ügy mellett. Sokkal súlyosabbnak látszik a BBC védelmi tudósítója, Andrew Gilligan vétke is, aki mellett a világszerte a közszolgálatiság modelljének tekintett médium továbbra is kiáll. A Hutton-vizsgálat legkorábban novemberre várható „eredményhirdetése” ad majd választ arra a kérdésre, mennyiben járult hozzá akarva-akaratlan pontatlan tájékoztatása az iraki fegyverdosszié „szexibbé tételéről” David Kelly szakértő öngyilkosságához?

London, 2003. október