Galopp a kockázatok mezején

Kedves Gábor, a két Grendel régebben beszélgetett erről? Mert egy apa elvárja, hogy a gyerekből legyen valaki.

Nem beszélnék hagyományról. Én 2016-ban lettem aktív politikai szereplő, ő viszont már 2018-ban meghalt. A szüleim egyébként is rám hagyták, hogy szabadon válaszszak életpályát, vagy alakítsam azt. Egyetlen elvárásuk az volt, hogy a pozsonyi magyar gimnázium után egyetemen is folytassam a tanulmányaimat. Sportkommentátor akartam lenni, így a Comenius Egyetemen elvégeztem az újságírás és a magyar nyelv szakpárosítást. De azért az íróasztalomon máig ott őrzök egy 1989 decemberében készült eredeti fotót, amelyen Václav Havel és az édesapám áll egymás mellett.

Ugorva az időben vágjunk a mai ügyek közepébe, mert az ország zaklatott belpolitikai helyzete most is akár egy galopp a kockázatok mezején! Fél évvel a választás előtt egyre több közvélemény-kutatás méri a Smert az első, az újfasiszta Republikát a harmadik helyre. Kinek a felelőssége, hogy Robert Fico és pártja főnixmadárként tudott feltámadni politikai hamvaiból?

Ez összefügg például azzal, hogy rögtön 2020 tavaszán ránk tört a Covid- járvány, és a lakosság jelentős része nem fogadta jó szívvel az új kormány elkerülhetetlen megszorító intézkedéseit. Tavaly februárban pedig jött az ukrán háború, ami nálunk egyre élesebben megosztja az embereket. A Smernek meg a Republikának a saját táborába sikerült vonzani mindazokat, akik nem Ukrajnát tartják az áldozatnak, és nem Oroszországot az agresszornak. Persze az ország mai közéleti viszonyaiért a kormánykoalíció is felelős, mert pártjainak egymás közti kapcsolata számos esetben inkább ellenzéki, mint partneri volt.

Ez esetben duplán igaz, hogy a vezető kormánypárt elnökének előbb miniszterelnökként, majd pénzügyminiszterként határozott államférfi ként kellett volna fellépnie. A bohócéria helyett.

Igen. De ez az elvárás minden egyes politikusra vonatkozik.

Megtörténhet, hogy Szlovákia szeptemberben egy autoriter rendszer veszélyét választja? Hogy a 2020-as demokratikus fordulat után most rezsimváltás jöhet?

Attól tartok, hogy ennek esélye elég komoly. Különösen ha az ötszázalékos támogatottság körül ingadozó jobbközép pártformációkat nézzük. Ha azok a bejutási küszöb alatt rekednek, akkor a mai szélsőséges parlamenti oppozíció lesz nyeregben. És az új parlamentben a Progresszív Szlovákiának még a Hlasszal közösen sem lesz elegendő mandátuma a kormányalakításához. Ebben az értelemben beszélek a szeptember 30-ai választás kockázatairól.

Alelnök úr, mi az, amit – a Matovič– Sulík (v)iszonyon túl – kritikusan a 2020-ban még alkotmányos többséggel indult négypárti nagykoalíció szemére vetnél?

Főként a kormányzati kommunikáció hibás formáit, illetve az egész kormánykoalíció, elsősorban azonban a kormánytagok elvétett hatalomgyakorlási módját. Bár ez a tapasztalatlanságból is adódhatott.

Ha szabad, ezt inkább amatőrizmusnak nevezném.

A politika tényleg szakma, amit tanulni kell, mesterség, amibe bele kell nőni. Ez a gárda javarészt politikai járatlansággal vette át a kormányzást. Egy olyan országban, amelynek több előző kormánya inkább kelet felé húzott. Elvégre 1998-ban is csak a polgári társadalom aktivizálódása tette lehetővé azt a nyolcesztendei folyamatos irányt, amely Szlovákiát az Európai Unióba és a NATO-ba segítette. Napjainkban viszont az a jellemző, hogy a választók olyan új pártképződményeket keresnek, amelyeket a politológia gyakran nem standard pártoknak tart. Bejuthatnak ugyan a parlamentbe, de sokszor egy választási ciklust sem képesek túlélni.

A demokrata pártok és pártocskák tudatosítják nálunk, mi az idei előre hozott parlamenti választás valós tétje? Mert nemegyszer úgy tűnik, nem is akarnak választást nyerni. Megelégednek akár csak a 3%-os választási eredménnyel; azért már állami támogatás jár, amiből el lehet tengődni a következő választásig...

Ez számomra is eléggé érthetetlen. Az, hogy itt sokan arról papolnak: egyesülni kell, szövetségeket alakítani, összeboronálni a kisebb pártokat, nehogy tízezrével elvesszenek a szavazatok, de amikor itt a cselekvés ideje, akkor képtelenek megegyezni.

Szlovákiában alapvetően elegendő a demokratikusan gondolkodó választó, csak a jellegtelen arculatú pártok képtelenek megszólítani őket?

Az országban egyértelműen a demokratikus gondolkodású választópolgár él többségben. A baj inkább az, hogy túl tág a pártpaletta. Aki egyik-másik pártban valamiben nem ért egyet a társaival, az új pártot hoz létre. Szlovákiában a pártalapítás szinte egészségtelen sporttá lett.

Alelnök úr, de hát a te pártod, a NOVA is így alakult annak idején.

Igen, amikor jó pár évvel ezelőtt néhányan faképnél hagyták az akkori KDH-t. Máig állítom, hogy a véleményeknek azt a csatáját a NOVA alapítóinak is az eredeti pártjukban kellett volna megvívniuk.

Feszegethetem ezt azért is, mert a szlovák parlament képviselőinek cirka fele, de a hazai társadalom meglepően nagy része is az orosz– ukrán háborúban a területvadász agresszor pártján áll, és nem bánná Putyin győzelmét.

Sőt, valamivel talán tényleg több az oroszpárti. Ennek valós hátterét nyilván egy szociológiai mélyelemzés tudná tárgyilagosan felmérni. Énszerintem ebben a közhangulatban a tavaly szeptembertől kisebbségi, december dereka óta pedig már csak a megbízott kormány erősen megcsappant népszerűsége is közrejátszhat.

Szeptember végén mi lesz e zűrzavar fejleménye?

Szinte biztos, hogy ezt a parlamenti választást a Smer vagy a Hlas fogja megnyerni. Ez egyben azt jelenti, hogy az ország nyugati beágyazódása és geopolitikai iránytűje forog kockán. Ebből adódóan két kulcskérdés fogalmazódik meg: hány demokratikus értékelvű párt jut be a parlamentbe; illetőleg ki kivel tud majd kormányt alakítani.

Peter Pellegrini állja majd a szavát, mely szerint elképzelhetetlennek tartja, hogy együtt kormányozzon Robert Ficóval?

Szerintem csupán óvatosan fogalmaz. Nem azt mondja, hogy ővele kizárja a közös koalíciót, hanem szó szerint azt, hogy Robert Ficóval nem akar közös kormányban ülni. Ugyanezt a játékot egyébként éppen Robert Fico már eljátszotta 2006-ban: akkor Vladimír Mečiar itt ült a parlamentben, Robert Fico kormányfő lett, és egy 2010-ig fennálló kormánykoalíciót hoztak létre.

Akárhogyan is, a választási kampány már itt a nyakunkon. Talán józan lesz és disztingvált, vagy hangos és gyűlölködő, goromba és időnként akár trágár is?

A saját nevemben szólva azt szeretném, hogy legalább a képviselő- jelölti listák lezárásának napjáig a kampány inkább arról szóljon, hogyan közelítenek/közelítsenek egymáshoz a nyugati orientációt és az euroatlanti értékrendet követő pártok. Nekünk tudnunk kell együttműködni, ha azt akarjuk, ne Robert Fico működjön majd együtt valakivel/ valakikkel a keletre húzók, a kulturális- etikai kérdésekben szélsőségesen gondolkodók táborából. Jó lenne újra rálelni arra az útra, amely a Tisztességes Szlovákiáért mozgalom éthoszával a 2020-as választási győzelem alapjait jelentette.

Ama éthosz mára hová tűnt? Mivé foszlott, hová sekélyesedett?

Az utóbbi három esztendő sajnos felőrölte. Mégis azt állítom, hogy amit a 2020-ban alakult négypárti kormánykoalíció a legfőbb céljaként maga elé tűzött – a ficói maffiaállam felszámolását –, az javarészt sikerült. Ma viszont azt gondolom, hogy ha az akkor leváltott garnitúra kora ősszel visszaül a hatalomba, akkor itt alig pár hét leforgása alatt újra olyan állapotok teremthetők, amelyek megakasztják az igazságszolgáltatást, megingatják a jogállamiságot és semmissé tehetik az ezen a téren eddig elért eredményeket.

Ha az átlagpolgár nem is, de a parlament alelnöke nyilván első kézből tudja, hogy a „Tisztelt Ház” már hónapok óta a populista törvényjavaslatok özönében miért hasonlít a hírhedt isztambuli bazárra?

Érdekes, a parlament üléstermében uralkodó hangulat jellemzésére pont ezt a hasonlatot szoktam mostanában használni. Amióta ugyanis az országnak előbb kisebbségi, majd megbízott kormánya lett, a képviselőházban már mindenki csak a saját választási ambícióin iparkodik, azok sikerére játszik.

Például Igor Matovič! A populizmusa láttán Szlovákiában ő a szegény ember Trumpja... Józan belátás szerint szeptember 30-án illenék elhagynia a politika nagyszínpadát?

Én kétszer, 2016-ban és 2020-ban indultam vele közös jelöltlistán. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai társadalom akkori állapotában mindkétszer megvolt a szerepe és helye az itteni politikában. És ha ősszel tényleg úgy alakulnak itt a választási eredmények, ahogy azt a közvélemény-kutatási adatok egyelőre jelzik, akkor a korrupció elleni harcban – szerintem – továbbra is megvan az ő szerepe. Ám hogy az mennyire erős legyen, azt a választók eldöntik.

A parlament alelnöke nyilván megélt már ezt-azt a nagypolitika sűrűjében. De ismersz még egy civilizált államot, ahol a bukott kormány a parlament jóváhagyásával további kilenc hónapig hatalomban maradhat?

Ha ismernék is, amondó vagyok, hogy az SaS nyár végi kilépését követően a kisebbségi kormányzást fenntartásokkal ugyan, de még működtetni lehetett. A kormány decemberi bukása után azonban egy minél előbbi terminusra kellett volna kiírni az idő előtti választást. Ám a parlament így döntött, mert ebben állapodott meg az egykori kormánykoalíció.

Alelnök úr, te hogy szavaztál?

Támogattam az előterjesztést.

Mert?

Mert erről született egyezség a kormánykoalícióban.

És az mikor fog kiderülni, hogy Grendel Gábor minő emblémával jelzett pártlistán indul a 2023-as parlamenti választáson?

A NOVA párt április 22-én tart kongresszust. Ezt a kérdést és az egyes lehetőségeket ott fogjuk megvitatni a regionális küldöttekkel. A végső döntést pedig július 2-áig kell meghozni.

Az elődpártjaiból alakult Szövetséget egyelőre nem túl sokkal a bejutási küszöb alatt mérik. Meglépni azt sokat segíthetne a parlament alelnökének neve a leendő jelöltlistán. A magyar párt vagy annak platformjai keresték veled a kapcsolatot?

Kapcsolatban állok a magyar pártok néhány tisztségviselőjével. De ezek nem hivatalos találkozók, és nem a sajtó színe előtt zajlanak. Fogalmazzunk úgy, hogy baráti beszélgetések a politikáról és a szeptemberi választásról is.

Alelnök úr, hogy látod ma: sokat vesztettél volna, ha megmaradsz befutott újságírónak?

Az én szabad akaratom volt, hogy 2010-ben befejeztem az újságírást. Úgy éreztem, tovább akarok lépni. És nem bántam meg a döntésemet.

Úgy tudni, idén a kassai maratont tervezed lefutni. Az egy becsületes táv! A politikában is ilyen hosszú távon gondolkozol?

Ez érdekes párhuzam. És kifejező is. Kérdés, a politikában lehet-e rövid távon gondolkodni. Eddig csak félmaratoni távokat futottam, és így állok a politikával is. Ám hogy abban maratoni futó leszek-e, azt is a választók fogják eldönteni.