Forró nyomon

Hajdanán, ha valakit lopáson kaptak, megcsonkították. Ha a törvény ma is ilyen kegyetlen volna, bizony több tucatnyi végtag nélküli ember járkálna közöttünk. Szörnyű lenne. De az is szörnyű, ami így van, hogy állandó éberségben kell leélni az életünket, mert ha nem őrizzük személyesen ingóságainkat, egyik pillanatról a másikra eltűnnek a látószögünkből. Éjjel, nappal, egyre megy. Bűntény van, tettes többnyire nincs.

Iszonyatosan nehéz ma annak a fiatalnak, aki családi ház építésébe kezd. Az árak a csillagos égig nyúlnak, s nagyon meggondolandó, mire és mennyit költsön az ember. Anyagilag, fizikailag kimerülve, de boldogan várják a beköltözés édes napját. Majd derült égből a villámcsapás! Betörtek. Radiátor, kazán, mosdó, csap, ajtó, s ami mozdítható, leszerelve. Jó esetben bizonyos zavaró körülmények hatására otthagyva, de általában mindennek nyoma vész. A kár tetemes, a tettes ismeretlen. Hát igen. Colombo csak filmen létezik.

De nem csak a fiatal családok állnak a tolvajok célpontjában. Az a magánvállalkozó is, aki a nulláról kezdve rengeteg munkával eljutott egy bizonyos szintre, s akinek anyagi és fizikai befektetése kezdi épp a gyümölcsét érlelni, az is sorozatos betörések és lopások áldozata. Nem számít kutya, nem számít éjjeliőr, sem világítás.

De mi van akkor, amikor a tolvajt rajtakapják? Észreveszik, megzavarják! Az kerítést átugorva, bizonyítékot hátrahagyva menekül. A fagyos hóban a forró nyomként követhető lábnyomok szinte teljesen bizonyossá teszik az elkövető kilétét. De mit ér vele az ember, ha nincs nyomkövető kutya, s így a forró nyom kihűl. A galád elkövető fellélegezhet, megúszta!

És akkor mi van, ha egyszer olyan emberre akad, aki élve az új törvény adta jogával, fogja a fegyverét, és lő? Akkor bizony nem megcsonkított embereket, hanem hullákat fogunk egyre nagyobb gyakorisággal kerülgetni. Nem volna jobb, forró nyomon elindulva azonnal az ügy végére járni? Addig is, amíg nem tudunk kiépíteni egy olyan egészséges társadalmat, mely tiszteletben tartja a magántulajdont, s kiveti magából a tisztességtelen embereket. Mert egyelőre csak annyi marad a megkárosítottnak, hogy vigasztalja magát: nincs rosszabb pokol, mint a lelkiismeret!