Figyeljünk a rejtett üzenetekre!

Amerikai kutatók megállapították, hogy 20 százalékra tehető azok száma, akik életük során komolyan foglalkoztak az öngyilkosság gondolatával. A legapróbb részletekig átgondolták, miképp kellene befejezni a földi létet. További 20 százalékuk szintén gondolt a halálra, de nem foglalkozott a részletekkel. Az Egyesült Államokban évente 400 ezren választják az önkéntes halált, többen halnak meg így, mint közúti balesetben. Egyes források szerint a 15–19 évesek közt az öngyilkosság a harmadik helyen áll a halálozási okok közt. Szlovákiában még nem készült átfogó felmérés, statisztika az öngyilkosság alakulásáról, holott évről évre emelkedik az öngyilkosságba menekülők száma.

– Az öngyilkosság, főleg ha fiatal követi el, sokáig beszédtéma. Az emberek évekig emlékeznek arra, hogy a huszonéves fiatalember szerelmi bánatában kiugrott a nyolcadik emeletről vagy felvágta az ereit, netán a vonat elé vetette, illetve felakasztotta magát, mert nem tette le az érettségi vizsgát. Persze, az öngyilkosság oka általában nem derül ki, ami a hozzátartozók, a túlélők életét nehezíti meg – mondta dr. Peter Breier pszichiáter-főorvos. – Mivel semmi biztosat nem tudnak, önmagukat vádolják, ami elmérgesíti a családi kapcsolatokat. Ugyan kénytelenek elfogadni az önkéntes halál tényét, de az öngyilkosság szindrómája megbélyegzi őket.

Az orvos sok száz közül egy példát ragadott ki annak bizonyítására, miképp tetézhető a tragédia. – Előfordul, hogy a feleséget férje hűtlensége, s az ebből eredő kilátástalanság készteti öngyilkosságra. Egyúttal a társát is meg akarja büntetni. Néhány évvel ezelőtt tanácsot kért tőlem egy férfi, akinek a felesége menyasszonyi ruhában lett öngyilkos. Tettével világosan megnevezte a bűnöst, de azt is, hogy képtelen elviselni párja hűtlenségét. Néhány beszélgetés után, amikor már észlelni lehetett a kezelés jótékony hatását, a férfi nem jött többé. Az asszony szinte regénybe illő öngyilkosságával a férjét akarta megbüntetni. A családja el is fordult tőle, a hozzátartozók megvetették és elítélték. A férfi egy éven belül főbe lőtte magát.

Az orvos szerint a házasságon belüli konfliktusok miatt sokan lesznek öngyilkosok, de jóval többen azért vetnek véget életüknek, mert nem tudják elviselni rossz szociális-gazdasági helyzetüket. A munkahely elvesztése, az életszínvonal zuhanása, az érvényesülési lehetőség hiánya, az eladósodás fokozza az öngyilkossági hajlamot. A szociális-pszichológiai vonatkozások között első helyen a rossz emberi kapcsolatok, az alkalmazkodóképesség hiánya állnak, de a „túlsó partra menekülésnek” gyakran lelki okai lehetnek: az önmagával szembe forduló elfojtott agresszió, vagy a szeretett személy elveszése miatti identitásvesztés stb. Bár nem túl gyakran, de előfordul, hogy egyesek a súlyos betegséggel járó kínzó fájdalom elől menekülnek a halálba. A világon az AIDS-ben szenvedők 30–40 százaléka lesz öngyilkos.

– Szlovákiában a veszélyeztetett csoportba az alkoholisták tartoznak, 15–20 százalékuk megkísérli az öngyilkosságot, de ez az arány a kábítószerfüggőkre is jellemző. Nagyon sok lelki betegségben szenvedő is a halálba menekül, az esetek 90 százalékában az alapbetegség rejtve maradt. A depresszióban szenvedők 25–30 százaléka, a szkizofréniások legalább 20 százaléka kísérel meg többnyire „sikeres” öngyilkosságot – összegezte tapasztalatait Vladimír Novotný pszichiáter. A pozsonyi Egyetemi Kórház pszichiátriai osztályának osztályvezető orvosa szerint ismerni kell a veszélyre csak közvetett módon utaló jeleket. Akár segítségkérésnek is vehető a menekülési vágy megfogalmazása: „elmenni valahová messzire”, „el egy lakatlan szigetre”, „eltűnni kis időre vagy örökre”. Ilyen rejtett üzenetek a viselkedésen is észlelhetők, pl. módosult szokásokban, erőteljesebb szenvedélyekben (alkohol, drog, játék). A kudarcok halmozódása, a fokozódó baleseti hajlam, az élettől való búcsúzkodás, a javak szétosztogatása, a végrendelkezés, a beszédben a tagadó szerkezetek – nekem soha semmi nem sikerül – használata is intő jel. Elsősorban a gyász, a halál témájának előtérbe kerülése, valamint a reményvesztettség, a kiúttalanság megfogalmazása hívhatja fel a figyelmet arra, hogy az illető öngyilkosságra készül! Ezek a válságjelek különösen akkor válhatnak fontossá, ha a lehangoltság, a depresszió, a szorongás jól felismerhető jelzéseivel párosulnak. Veszélyesebb a helyzet, ha az említett vészjeleket olyan férfi adja, akinek életkora a nemzedékváltás határán áll – serdülőkor, felnőtté válás, középkor, öregedés, öregkor – és egyedül, magányosan, a biztonságot nyújtó család nélkül él. Fokozott figyelmet kell szentelni azoknak is, akik környezetében már követtek el öngyilkosságot, akik állandó stresszben élnek, alkohollal vagy droggal „gyógyítják” magukat, és nem utolsósorban azokra, akik pszichikai betegségben szenvednek, amelyek előre jelzik az öngyilkosság veszélyét.

– Annak, aki elsőként észleli a vészjeleket és rájön, hogy bekövetkezhet a visszafordíthatatlan, nem szabad azt mérlegelnie, komoly-e vagy sem a baj, ráadásul néhány szem nyugtató éppen olyan fontos jelzés, mint a sok doboz altató bevétele – mondta a pszichiáter, és hangsúlyozta, hogy az illetővel beszélgetni kell. Meg kell hallgatni panaszáradatát akkor is, ha jelentéktelennek tűnő dolgokról van szó. És ha mód van rá, szakorvoshoz kell kísérni, vagy szólni kell a hozzátartozóknak, sürgősen tegyenek lépéseket a szenvedő megsegítésére. Bár háromszor annyi nő kísérel meg öngyilkosságot, mint ahány férfi, a halállal végződő öngyilkosságok aránya fordított. Az erősebb nem képviselői nem játszanak a gondolattal, nem ijesztgetnek, hanem felakasztják, főbe lövik vagy vonat elé vetik magukat. A nők többsége a mélybe veti magát vagy gyógyszerrel mérgezi meg magát. A szakértők szerint minden öngyilkosság (vagy kísérlet) segélykiáltás. A halálba készülők kétharmada előre jelzi, mire készül, s a kísérletezők 50 százaléka általában egy éven belül ismét megpróbálkozik az öngyilkossággal.

Szlovákiában évente körülbelül 700 ember vet véget életének, a WHO adatai szerint az öngyilkosságok száma 1990 óta megkétszereződött. Az Egyesült Államokban többen halnak meg önkezűleg, mint gyilkosságban. Naponta 84-en halnak meg, 1900-an kísérelnek meg öngyilkosságot. Pedig az orvosok szerint ha jobban figyelnénk egymásra, el lehetne érni, hogy a kétségbeesettek ne kövessenek el öngyilkosságot.