Az öngyilkosságra utaló vészjelek:

Ha öncsonkítási kísérleteket követ el, borotvapengével vagdossa a karját vagy más testrészét, szándékosan meztelen kézzel vagy karral tör be üvegablakot vagy ajtót.

Ha féktelenül és erőszakos viselkedés – az ajtókat vagy a falat rugdosása, öklözi, verekedésekbe keveredik.

Ha rendszeresen eltűnik otthonról.

Ha az alvási szokásai jelentősen megváltoznak: hirtelen mintha egész nap aludna, vagy egyáltalán nem alszik.

Ha teljesen elhanyagolja magát, nem törődik a külsejével.

Ha időnként letargiába merül, romlik az iskolai teljesítménye, elveszti érdeklődését minden iránt.

Ha már a korábbi szórakozási formák, sportok sem érdeklik.

Ha úgy tűnik, semmilyen dicséret vagy jutalom nem dobja fel.

Ha gyakran sírva fakad.

Ha láthatóan alacsony az önbizalma, úgy érzi, semmire sem jó.

Ha időnként arra célozgat, hogy nem lesz már sokáig terhére másoknak.

Ha úgy tűnik, hogy teljesen elveszettnek érzi magát, olyasmiket mond, hogy az életnek semmi értelme, hogy az ember úgysem képes tenni semmi értelmeset.

Ha arra utaló jeleket találunk, hogy mintha „el akarná rendezni” a dolgait: a kedvenc tárgyait elajándékozza, igyekszik minden lezáratlan ügyet lezárni, el akar köszönni másoktól.

Ha egy hosszabb depressziós periódus után hirtelen érthetetlenül vidámnak, gondtalannak, megkönnyebbültnek tűnik – ez gyakran jellemző öngyilkosokra, amikor meghozzák a végző döntést.

Ha hirtelen mintha megváltozna a személyisége, másképpen kezd öltözködni, másfajta barátokat keres.

Ha sokat iszik vagy drogokat használ. (i-t)