Fényhiány, lehangoltság

A depressziónak biológiai okai is lehetnek, ami a kevés fény fiziológiai hatásának tudható be. Az orvosok az úgynevezett szezonális affektív zavarokra is figyelmeztetnek. A depreszszió olyan formájára, amely a melatonin háztartás egyensúlybomlásával magyarázható. A szezonális affektív zavar jellegzetesen szeptemberben kezdődik, általában decemberre és januárra mélyül el. A fényhiány eredetű hangulatzavarban szenvedő személyek a téli hónapokban depressziósnak, kimerültnek érzik magukat, elzárkóznak a külvilágtól, többnyire nem képesek feladataik ellátására. A nagyobb alvásigény, a csökkent szexuális aktivitás, a fokozott étvágy jellemzi őket – ismertette a tüneteket dr. Peter Breier pszichiáter. A szezonális affektív zavar fényterápiával orvosolható.

A pszichiáter szerint a karácsonyi lehangoltságtól leginkább a magányos emberek szenvednek, és öngyilkossági valószínűség szempontból is ők a fokozottan veszélyeztetettek. A mai rohanó világban egyre többen vannak olyanok is, akik családjuk és barátaik körében is egyedül érzik magukat. A depressziótól szenvedő egyén gyakran nehezen ismeri el, hogy problémája van és segítségre szorul. Ha tényleg segíteni akarunk, elegendő időt és alkalmat kell teremteni, hogy beszélhessenek magukról. Tudatosítani kell, hogy a beszélgetés nem lesz könnyű. – A jóakaratú emberek gyakran hajlamosak – ha azt hallják, hogy a másik depressziós, magányos vagy a halál gondolata foglalkoztatja – a jó tanácsok osztogatására, ajánlanak megoldásokat, sőt, a „majd minden jóra fordul” biztatás is gyakori. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem segít. A pszichiáter állítja: igazán segíteni azzal lehet, ha első lépésben meghallgatjuk a válságban lévő személyt, odafigyelünk érzéseire, és megpróbáljuk helyzetét az ő szemszögéből látni. A magányos személyeket meg lehet próbálni bevonni valami közös tevékenységbe. – Ez esetben engedélyezett a cselhez folyamodás bevetése. Tudok olyan esetekről, amikor a család a magányosan élő ismerősét bevonja az ünnepi előkészületekbe. Jó, ha a meghívás egy kicsit segítségkérés jellegű, azáltal a magányos személy hasznosnak érezheti magát, és eszébe sem jut, hogy megszólítása „szánalomból” történt. Ne várjuk el a deprimált személytől azt sem, hogy nyomban összeszedi magát és régi önmaga lesz. Bátorítani kell a lehangoltakat, a szomorúakat, beszéljenek állapotukról a hozzátartozóiknak, ismerőseiknek mert gyakori, hogy az időhiány miatt elidegenedett hozzátartozók nem is tudják, min megy keresztül a magányos rokon. (erf)