Farsang és disznótoros vacsora régente

A farsangutolja pedig a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdőnapja, a hamvazószerda. Miután pedig a húsvét ún. mozgó ünnep, tehát évről évre változik, ennek megfelelően a farsang ideje is változik, vagyis hosszabb vagy rövidebb lehet.

A hagyományos farsangi szokások főleg a farsang utolsó három napjára zsúfolódnak: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és az ún. húshagyókeddre. A húshagyókedden kívül más, étkezéshez kapcsolódó kifejezéseket, megnevezéseket is találunk szerte a magyar nyelvterületen. Sokfelé kövércsütörtöknek, zabálócsütörtöknek is nevezték a farsangvasárnapot megelőző csütörtököt, amikor is a farsangi eledeleknek az elkészítése történt, és szárazszerdának, böjtfogadó szerdának a farsang utáni böjtkezdő napot. Más néven csonkacsütörtöknek nevezték a következő napot, amikor még a maradékot utoljára elfogyasztották.

Farsangra pedig igazán jó zsíros étkeket főztek, abban a hitben, hogy márpedig így lesz igazán bő a termés, és a disznó is jó kövérre hízik. Általában húst, kolbászt, káposztát, tepertőt fogyasztottak, bort és pálinkát is bőséggel.

Többet sütöttek is, pogácsát, de jellegzetes farsangi étel a fánk, annak különféle változatai. A megnevezése is vidékenként különbözött (nálunk, Kéménden mindmáig pampuska a becsületes neve). Voltak olyan vidékek is, ahol azért sütötték, mert a hiedelem szerint ezzel megvédik a háztetőt a vihartól. Volt, ahol megszárították az első fánkot, eltették, aztán a beteg állatnak adták orvosság gyanánt. Másfajta ételeknek is tulajdonítottak varázserőt a fánkon kívül. Például különféle magyarázattal fekete tyúkot vágtak, úgy vélve, ezzel megóvják a csirkéket az elhullástól. A fekete tyúk máját pedig kifejezetten szerencsehozó éteknek tartották. Húshagyókor pedig laskatésztát főztek, hogy a kendernek a szála is hasonló vékony legyen. Rétest is sütöttek ilyenkor, sőt úgy tartották, ha a rétest jó hosszúra lehetett nyújtani, az igen jó jel.

Bálok

Egyéb szokások is voltak mint a vénlánycsúfolók, a különféle jelmezes és álarcos játékok. A farsangolók nyárssal járták a házakat, hogy a nyársra tűzhessék a szalonnát, amit fizetségül kaptak a mondókájukért a háziaktól. A farsangkor elmaradhatatlanok voltak a különféle táncmulatságok és bálok. Ugyan ki az, aki nem hallott volna az ún. batyubálról, ahová a bálozók maguk vitték az enni-innivalót. Voltak olyan helyek, ahol a gyermekeknek is rendeztek különféle mulatságokat, említésre méltó a bababál, ahová egész kicsiket is elvittek. Néhol asszonybálokat is tartottak a férfiak teljes kizárásával, az asszonyok csupán egymás között mulattak, különféle adomákat is elmeséltek, természetesen, a férfiak rovására.

A mindenkori bálozás-mulatozás elsősorban a fiatalok kiváltsága volt. Ilyenkor megesett, hogy több napig tartó mulatságokat is szerveztek. A farsangi evészetnek-ivászatnak aztán hamvazószerdán vége szakadt, de addig ilyesféle szólásokkal biztatták egymást: „Inkább a has fakadjon, mintsem az étel megmaradjon.”

A disznótor

S bár a disznóölések ideje a karácsonyi ünnepkör előtt veszi kezdetét, ilyenkor, farsang idején is javában tartanak még a torok. Kell is a nagy mulatásban evés-ivásban a sok jóféle disznóság, hisz hamvazószerdával (idén február 25.) vége a nagykanállal való evésnek, jön a megtisztulásnak ideje, a negyvennapos böjt.

Régente, disznóölések idején, a munka végeztével a vacsoravendégeket már az udvaron megcsapták a jóféle illatok.

Az asztalhoz való telepedésnek is megvolt a rendje. A férfiak az asztalfőnél, míg az asszonyok középütt, a fiatalok pedig a végén, az ajtó felé foglaltak helyet. A különféle köszöntők és rigmusok („Hála legyen Istennek, hogy megírtük ezt a napot, megdöglött disznaja” stb.) után kezdetét vette a nap fő eseménye, a disznótoros vacsora. Csigatésztás tyúkleves, toros vagy töltött káposzta, majd pecsenye, hurka, kolbász, nyomatékul, desszertként pedig pogácsa, rétes zárta a legtöbb helyütt az ételsort. Itt is verseltek eleget, mégpedig az egyes fogásokat általában az úgynevezett tálalórigmussal tette az asztalra valamelyik főzőasszony vagy maga a böllér. Pl. imigyen:

Itt a jó káposzta,

Hússal van megtöltve,

Ebből a tányérját

Ki-ki teleszedje,

Tál tisztességére

Ne maradjon semmi,

Gazdánk úgy óhajtja,

Hogy mind meg kell enni.

Itt is eszeltek ki különféle „mókákat”, mert pl. olyan is megesett, hogy a töltött káposzta egyik burkából egy veréb repült ki. Lett is aztán nagy kacagás. Az asszonyokat is igyekeztek megtréfálni, nekik egyébként arra is kellett vigyázniuk, nehogy az istenért véletlenül is egyenek a disznó nyelvéből, mert a hiedelem szerint „az megnyúlik a nyelve annak, aki disznó nyelvéből fogyaszt”.

Persze, „nem döglött meg a disznó bor nélkül”. Jócskán boroztak, ittak is. Arra, hogy jövőre is legyen szerencséjük a disznóhoz, no meg egymás egészségére is. Némelykor pedig különféle felköszöntőket is mondtak.

A lakomából azonban mások is akartak részesedni. Az ablak alatt felhangzott a gyermekek koledálása pl. ezzel a szöveggel:

Megdöglött a disznó, akit megöltek.

Maradt-e hurkájából, adjanak egyet.

Mer már holnap péntek lesz,

s a maradék nem jó lesz.

Fülét, farkát papoknak,

hurkáját, diákoknak.

Aggyanak egyet!

Végszóra megjelentek a cigányok is. Fogadásul gömböcöt kaptak a gazdától, de abban bizony többnyire döglött egér volt. Nem sértődtek meg, visszaadták a tréfát. Megjelentek a kántálók is:

Itten disznót öltek,

Véres hurkát esznek,

Ha nem adnak belülle

Fullaggyanak meg tűle.

Vagy jókívánságokat mondtak:

A disznóölőnek én azt kívánom,

Áldd meg őt Istenem 12 gyerekkel,

Pénzen vett kenyérrel.

Diófa szekérrel (vagyis koporsóval).

A disznótoros vacsora végeztével leszedték az asztalt, viszont a pecsenyének ott kellett maradnia. Utána még jó ideig borozgattak, beszélgettek, énekeltek, s volt úgy, hogy a fiatalok még táncra is kerekedtek. Majd úgy éjfél után kezdtek el szedelőzködni. Legalább háromszor elköszöntek, s mindannyiszor felhajtották még a Szent János poharát. Végtére pedig valamelyik vendég elmondta a búcsúzót:

Azért mondjunk alleluját,

Adjon Isten jó éjszakát

Az egész háznépének

És az elmenőknek.

Egyszerre, egy ajtónyitással távoztak, és mindenki a kóstolóval ballagott hazafelé a havas éjszakában. Tanakodtak, hogy kinél lesz majd a legközelebbi disznótor.