Farsang, a szertelen habzsolás időszaka

Azt hisszük, a farsang, a karnevál kifejezés érthető. A hagyományok története, szokásrendje az évszázadok során azonban sokat változott, különböző területeken különbözőképpen értelmezik, és kialakulásukról is számos – egymásnak ellentmondó – elméletet alkottak. Egy azonban mindegyikben közös: szoros kapcsolódásuk a gasztronómiához, a gasztronómiai örömökhöz. Méghozzá a szertelenül túlzó, habzsolásos élvezethez. A farsangot és karnevált közvetlenül követő böjti időszak előtt ez az önmegtartóztatásra történő felkészülés, a tervszerű megelőző feltöltekezés periódusa.

Valamikor régen a farsang és karnevál elődei állítólag a tavaszváró ünnepek voltak, amelyekkel a résztvevők az éppen illetékes istenek jóindulatát is biztosítani akarták, hogy a természet hagyományos körforgása bő termést hozzon. A szó klasszikus, eredeti értelmében ez a nap maga a karnevál, hiszen olasz eredetiben: carne-vale annyit jelent: „isten veled, hús!” Ez a leglátványosabb jelmezes utcai felvonulás. Az már erősen kérdéses, hogy a karneváli időszak mikor kezdődhet. Van ugyanis, ahol csak húshagyó kedden, máshol azt megelőzően több napon keresztül ünnepelnek. Közép-Európában hagyományosan január 6-án, vízkeresztkor kezdődik a farsangi idény, de van, ahol már karácsony másnapjától okot találnak a folyamatos mulatozásra, táncra, evés-ivásra.

Inni mindenkor kell, farsangkor különösen. Rióban, ahol a meleg miatt fontos az ivás, sok jéggel hűtött frissítőt, Európában – hideg tél lévén – lehetőleg valami meleget vagy forrót. Jöhet a forralt bor, a puncsok, a grogok és egyéb melegítők. A karnevállal szemben a farsang elsősorban beltéri mulatság, ahol a sok tánc közben akár könynyen fel is hevülhetünk, jöhetnek a jeges bólék, a klasszikus, elegáns pezsgők vagy minden egyéb, amivel rosszalkodni akarunk. És miket falatozzunk a mulatságokon? Természetesen sokfélét, de semmiképpen se túl sokat, mert elnehezült gyomorral elmegy a kedvünk a tánctól. Az étkezések jellegzetesen a szezon minden termékét és elkészítési furfangját felvonultatják, amelyek éppen a bőségtől válnak farsangivá és ünnepivé.

Létezik azonban valami, amit nevezzenek bár a németek Karpfennek, az olaszok bomboloninak, a spanyolok churrosnak, mi pedig fánknak, nem tagadhatják le szoros rokonságukat egymással. Ez a szinte egyetlen hagyományos és egész Európában tipikus farsangi étel a létező legegyszerűbb alapanyagokból készül, ám tájanként változatos formákban és ízekben. A fánkok nagy családjának valamennyi tagját forró olajban sütik ki, és természetesen frissen a legfinomabbak, akkor is, ha csak porcukorral, lekvárral vagy éppen csokoládés mártással kerülnek az asztalra. Hogy melyik a legérdekesebb farsangi mulatság, és melyik a legigazibb farsangi fánk? Legegyszerűbb, ha néhányat végiglátogatunk, és valamennyit végigkóstoljuk ebben a farsangi idényben!

Farsangi fánk

Hozzávalók:

40 dkg liszt, 4 tojássárgája, 5 dkg olvasztott vaj, 3-5 dl tej, 1 evőkanál rum, 2 dkg, langyos tejben megfuttatott élesztő, 5 dkg cukor és csipetnyi só.

Elkészítése:

A hozzávalókat jól dolgozzuk össze, majd langyos helyen, letakarva kelesszük a tésztát kétszeresére. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagságúra nyújtsuk ki, és szaggassunk belőle (esetleg pohárral, ha nincs fánkszaggatónk) halmokat. Ismét hagyjuk kétszeresére kelni, majd bő forró olajban süssük arany színűre. Sütés közben először fedjük le az edényt, majd ha megfordítottuk a fánkokat, már fedő nélkül süssük tovább. Porcukor és baracklekvár kíséretében, forrón az igazi.

Orange Punch

Hozzávalók:

4 cl barna rum, 2 cl Cointreau, 6 cl friss narancslé, 1 csésze forró tea (esetleg kevés fahéj).

Elkészítése:

Az alkoholos hozzávalókat felmelegítjük, majd tűzálló füles pohárban felöntjük a forró teával. A kész italt szegfűszeggel megtűzdelt narancskarikával díszítjük.

(Találkozások, az emberi kapcsolatok magazinja – A. B. G.)

erítősdi

A nagyböjtöt megelőző báli idény, az év legvidámabb időszaka. Ilyenkor sorra rendezik a különböző bálokat, mindenki gondtalanul mulat. Aki a kisebb társaságot kedveli, s a zajos rendezvényekkel szemben az otthoni baráti összejöveteleket részesíti előnyben, kedveskedjen vacsorameghívással az ismerőseinek. Nem kell otthon álarcosbált rendeznünk, elég, ha az ünnepi asztal jelzi: farsang van a javából, a bohókás jókedv ünnepe.

Az asztaldísz sem feltétlenül kell, hogy velencei álarc legyen, odahaza mi magunk is készíthetünk papírból különböző maszkokat. A képen látható ünnepi asztalt a barokk pompa jellemzi, Casanova idejében lehetett a bálokban ilyen pazar a terítés. A selyem ráncai közé élővirágot, gyümölcsöt aranzsálunk. Nem hiányozhat a klasszikus gyertyatartó sem, hiszen gyertyafényes vacsorára készülünk... (BeTi)