Fájdalmas, de szükséges reform

Arrogáns stílusával nem sok barátot szerzettTASR-felvételekA választások után nyilvánvalóvá vált, hogy a parlamentbe jutott pártok közül egyedül az Új Polgári Szövetségnek (ANO) van elképzelése az egészségügyi rendszer átalakításáról, neki is csak azért, mert felvette listájára a pártba belépni nem hajlandó Rudolf Zajacot. Az ANO választási kampányát részben az egészségügy megreformálására építette, melyhez a Rudolf Zajac–Peter Pažitný duó által kidolgozott reformelképzelés nyújtotta az alapot. A várakozásoknak megfelelően Zajac lett az egészségügyi miniszter, aki gyors változásokat ígért. Az átalakulás azonban lassabban indult, mint ahogyan azt sejteni lehetett. Az első érezhető változás az úgynevezett kiegészítő szolgáltatások megfizettetése volt, mely meglehetősen nagy felháborodást váltott ki.

Vizitdíj, receptdíj

Zajac és Pažitný elképzelése szerint az egészségügyet a lehető legnagyobb mértékben a piacnak kell irányítania, ehhez rá kellett döbbenteniük a lakosságot, hogy a gyógykezelés nem ingyenes, csak közvetve fizetünk érte. Hogy ezt jobban érzékeltessék a lakossággal, bevezették a közvetett térítési díjakat is, melyeket viszonylag alacsony összegben szabtak meg: receptdíj, vizitdíj 20 korona, kórházi hotelszolgáltatás napi 50 korona, igaz csak a 21. napig. Az intézkedést az ellenzék éles bírálata ellenére vezették be. Ám az általuk megjósolt katasztrófa-forgatókönyvek szerencsére nem valósultak meg, igaz a legszegényebb rétegeknek kisebb gondot okozott és okoz ma is ezeknek a díjaknak a térítése, de alapvetően beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Enyhén csökkent a körzeti orvosok látogatottsága, de a szakorvosi kezeléseket ugyanannyian veszik igénybe, mint korábban, vagyis aki komolyabb problémákkal küzd, ma is elmegy orvoshoz.

A reform

A változáshoz szükséges törvényeket csak 2004 elejére sikerült elkészítenie a tárcának, nyilvános vitájuk az év elején kezdődött, a parlamentbe tavasszal terjesztették be, és ősszel fogadták el azokat. Hat új jogszabály és a gyógyszertörvény módosítása határozta meg az új rendszert.

Az ellenzék – és egyes kormánypártok – legnagyobb ellenkezését a biztosítók és a szolgáltatók részvénytársasággá való átalakulása váltotta ki, kiharcolták, hogy két biztosító teljesen állami kézben marad, a kórházak részvényeinek pedig 51 százalékát kell állami tulajdonban tartani. Nagy vitát hozott az általános egészségbiztosításból fedezett egészségügyi ellátás mértékéről szóló törvény, mely a kezeléseket, orvosi beavatkozásokat két részre osztja: egyik rész a törvény szerint teljesen ingyenes marad, másik részét azonban a kormány ráterhelheti a betegekre. Egyelőre azonban minden maradt a régiben, vagyis a betegeknek ma sem kell többet fizetniük, mint korábban, mivel a kezelések osztályozása, az árak meghatározása még nem készült el.

A változás fő célja azonban az egészségügyi ellátás színvonalának javítása, főleg a komoly, szív- és érrendszeri megbetegedések és a rákbetegség kezelése területén. Ez a két megbetegedés vezeti ugyanis az elhalálozási listát, kezelésük pedig elegendő pénz nélkül nehezen képzelhető el. Egy-egy ilyen beteg kezelése milliós összegekre rúghat, többmilliós tételeket jelentenek a modern diagnosztikai berendezések is. Jelenleg csak minden harmadik szívbeteg kapja meg azt a kezelést, mely szükséges lenne állapota javításához. A miniszter bízik benne, hogy a rendszer átalakításával erre elég pénz jut majd. Szerinte inkább fizessen a beteg az olcsóbb, 100 koronánál kevesebbe kerülő kezelésekért, de legyen elég pénz a több százezer koronás gyógykezelésekre.

Egészségbiztosítók

A legnagyobb, már ma is látható változás az egészségbiztosítók létét érintette. Törvény kötelezte őket arra, hogy részvénytársasággá alakuljanak. Ez azt jelenti, hogy valódi piaci körülmények közé kerültek, nem engedhetik meg maguknak a veszteséges gazdálkodást, mivel ez a csődöt jelentené számukra. A 2002 előtti időszakban a laza pénzügyi szabályozásnak köszönhetően ugyanis mintegy 12 milliárd koronás tartozást halmoztak fel, amit az elmúlt négy évben – igaz állami segítséggel – sikerült megszüntetni. A piaci szabályozás idén mutatkozott meg először, amikor az anyagi lehetőségeiknek megfelelően kellett megkötni a szerződéseket az orvosokkal és a kórházakkal. A Szlovák Orvosi Kamara ugyan elfogadhatatlannak tartotta a – főleg az Általános Egészségbiztosító által – felkínált feltételeket, de egy hónapos tiltakozás után kénytelen volt engedni. A biztosítók feladata lesz a szolgáltatók számának szabályozása, vagyis csökkentése.

Szolgáltatók

A legtöbb szolgáltató már nem állami kézben van, a körzeti és szakorvosok magánvállalkozónak számítanak, a kisebb kórházak a megyei vagy helyi önkormányzatok hatáskörébe kerültek – igaz, ez a közigazgatási reform következménye. Az állam fennhatósága alatt csak a nagy egyetemi kórházak maradtak, de ezeknek is részvénytársaságokká kell(ene) alakulniuk, a transzformációjukat azonban megakasztotta a kormányválság. A reform azonban piaci feltételeket teremtett a kórházak esetében is, ezt az egyes intézmények ellen indított végrehajtási eljárások példázzák a legjobban. Rudolf Zajac szerint még mindig jóval több kórházi ágy van az országban, mint amennyire valóban szükség lenne. A rendszerben egyszerre van jelen a túlfoglalkoztatottság és a munkaerőhiány. Az intézmények kénytelenek voltak spórolni – többek közt a béreken is. A kórházak átvészelték az első orvos-nővér sztrájkot is, melyből a sztrájkba be nem kapcsolódott szakszervezet profitált a legtöbbet: sikerült az utóbbi évek legjelentősebb béremelését kialkudnia mind az egyetemi, mind a kisebb kórházak alkalmazottai számára. A sztrájkot meghirdető Orvosi Szakszervezet a rossz helyzetértékelés miatt inkább vesztett a tiltakozás miatt, a sztrájkkészültség érdektelenségbe fulladt.

A rendszer tartozásainak törlesztése

A 2002-es kormányváltáskor az egészségügy össztartozása elérte a 25 milliárd koronát. Rudolf Zajac piaci alapon oldotta meg ezek törlesztését. Az állami tulajdonú, erre a célra létrehozott Veriteľ Rt. átvette a kórházak, egészségbiztosítók tartozásait, és egyenként tárgyalt a hitelezőkkel. Ez azt eredményezte, hogy jobbára csak a törzstartozást kellett kifizetni, a büntetőkamatokat a hitelezők többsége elengedte. ĺgy a kamatokkal együtt mintegy 33 milliárd koronára nőtt tartozás törlesztésére kevesebb mint 20 milliárdot költött a Veriteľ. A szabályozás megállította, vagy minimálisra csökkentette új adósságok keletkezését, 2005 végén az egészségbiztosítóknak gyakorlatilag nem volt tartozásuk, az egyetemi kórházak mintegy kétmilliárd, a kisebb kórházak pedig 2,3 milliárdos tartozással rendelkeztek.