Évszázados tabu dőlt meg

Az Európai Unió parlamentje ebben nyilatkozatot szavazott meg, melyben elítélte a római katolikus egyházban tapasztalható, a papok és sok esetben püspökök által elkövetett szexuális bűncselekményeket. A nyilatkozat kimondja, hogy a Vatikán már régóta tud ezekről a tettekről, és nem tesz érdemben semmit az elkövetők ellen. Sőt igyekszik elmosni a problémát, és nem működik együtt a tettesek felelősségre vonásában. A szexuális visszaélésekről nemrégiben egy liberális szellemiségű, tekintélyes katolikus hetilap, a National Catholic Reporter jelentetett meg leleplező írást, melynek nyomán néhány hete az olasz La Republica szellőztette meg az ügyet. Erre már a vatikáni szóvivő is kénytelen volt néhány mondatban reagálni. A Vatikán tud ezekről a problémákról, de ez csak elszigetelt, sajátos kulturális meghatározottságokkal rendelkező területeken jelentkezik – mondta az egyházi állam szóvivője. Az elmúlt mintegy hét év során azonban több egyházi személy által készített jelentés is felhívta a figyelmet arra, hogy a világ 23 országában, így például ĺrországban, az Egyesült Államokban vagy Olaszországban rendszeres, tömeges jelenség az apácák szexuális zaklatása, melyet papi személyek, több esetben püspökök követnek el. Számos esetben ez megerőszakolást jelent. Ezután az elkövető papok abortuszra kényszerítik az apácákat, akiket – mivel teherbe estek – elbocsátanak a rend-ből. A papokat ezzel szemben csupán annyival büntetik, hogy két hét szabadságra elküldik őket, vagy más egyházközségbe irányítják – számol be az amerikai katolikus hetilap. A jelenség egyik fő oka a jelentések szerint az, hogy az AIDS miatt az apácák „biztonságos“ alanynak tűnnek. Ma már például a pappá szentelés előtt sok helyen AIDS-tesztet végeznek a jelölteken.

Az Egyesült Államokban a katolikus papok között átlagon felüli a magukat homoszexuálisnak vallók száma, és a HIV-fertőzötteké is. A legóvatosabb becslések szerint is már legalább 750 pap halt meg AIDS-ben a ‘80-as évek óta. Thomas Reese, az America című jezsuita havilap főszerkesztője a homoszexualitás kérdésének szőnyeg alá söpréséről így ír: „A problémáról való hallgatás megvilágít egy komoly feszültséget az egyházban: a hivatalos tanítás a homoszexualitást erkölcsileg helytelennek tartja, de nagyon sok esetben homoszexuális emberekre támaszkodik a szentségek ünneplésének és az egyház munkájának szolgálatában.” Magyarországon szintén ismert ez a probléma. A Budapesti Rendőr-főkapitányság két éve indított egy szerzetes ellen eljárást, aki tudatában volt annak, hogy HIV-pozitív, mégis megfertőzte fiatalkorú partnerét. A rendőrségnek mind ez ideig nem sikerült alátámasztani a szerzetes bűnösségét, ezért a BRFK végső lépésként egy tengerentúli laboratóriumhoz fordult segítségért. A jelentés beszámol például egy olyan esetről, amikor egy püspök arra kérte egy női rend elöljáróját, hogy bocsásson a papok rendelkezésére apácákat szexuális célra, mivel egyébként a papok az AIDS-veszélyének tennék ki magukat, ha prostituáltakat keresnének föl. Miután az elöljáró ezt megtagadta, a rend teljes vezetését elbocsátották. Az egyébként rendszeres jelenség, hogy a zaklatás miatt tiltakozókat elbocsátják, és ezek az esetek nem nyernek jogorvoslást.

Az egyházi személyek által készített jelentések szerint mind az öt kontinensen létező jelenségről van szó. Hozzájárul az is, hogy a papok tekintélyes személyek, akinek mindenképpen engedelmeskedni kell. Az apácák nem mernek ellentmondani vagy később panaszkodni. National Catholic Reporter szerint ezen felül a pedofília is tömeges probléma Európában és az USA-ban, ahol az egyik egyházmegyében egyenesen a helyi klérus által elkövetett pedofil visszaélések jóvátételéért tartottak még tavaly misét. Ugyancsak az USA-ban létezik egy olyan szervezet (Survivors Network of those Abused by Priests (SNAP)), mely kifejezetten a papok „szexuális áldozatait” fogja össze. (n-g, mh)