És díszdobozba kerül az ünneplőt öltött szeretet...

Ne hagyjunk árcédulát az ajándékon, de szépen csomagoljuk be!A szerzo felvételeA fogyasztói társadalomban élő ember, ha akarja sem kerülheti ki a szeretet ünnepének immár talán legfontosabb elemévé lett ajándékvásárlást. Van, aki egész évben erre készül. Vagy úgy, hogy összespórolja, ami pénzt csak lehet, vagy – ha a pénztárcája megengedi – akár áprilisban is megvásárolja a majdani karácsonyfa alá szánt ajándékot. Az üzletekben már októberben kapható friss csokimikulás és szaloncukor, olykor megdöbbentő módon a mindenszenteki mécsesek közvetlen szomszédságába pakolva. A pici ajándékokat rejtő adventi naptárt is tanácsos időben, pontosabban idő előtt megvenni a gyereknek, nehogy kifogyjon a készlet, és ha már úgyis ott vagyunk a bevásárlóközpontban, szemügyre és/vagy megvehetjük a legújabb, már majdnem élethű műkarácsonyfát, s az aktuális divatot követő színű, csillogó díszeket is.

A napkeleti bölcseknek köszönhetjük?

A karácsonyi ajándékozás szokását egyes kutatók a Betlehemben született Jézust arannyal, tömjénnel és mirhával megajándékozó háromkirályoktól eredeztetik. Maga az ajándékozás, illetve ajándékcsere azonban egyidős az emberiséggel. A történelem során királyok, uralkodók küldték követeikkel adományukat, ajándékaikat egymásnak, rendszerint nemesfémből vagy más értékes anyagból készült tárgyakat. A természeti népeknél a csere folyamatába kerülő ajándék még ma is lehet tárgy, rituális tánc, név, sőt akár nők és gyermekek is. Az ajándékozás az emberi közösségek kialakulásával párhuzamosan vált társadalmi szokássá, írott és íratlan szabályait a társadalmi viszonyok, valamint az országok közötti kulturális különbségek változtatták. Magyar nyelvterületen a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatos hagyományok az évszázadok folyamán – a karácsonyfa-állítástól az ajándékozásig – elsősorban német hatásra alakultak ki. (Családi szokássá válása előtt például a földesúr oszthatott ajándékot a jobbágyainak.) Mára sajnos – különösen az utóbbi évtizedekben bekövetkezett életszínvonal-emelkedésnek köszönhetően, valamint a reklámeszközök hatására – a karácsonyi ajándékozás gyakorta értelmetlen és felesleges versengéssé vált. S ez fokozatosan kiöli az ünnepből annak eredeti tartalmát, lényegét, azt, hogy elsősorban az emberi melegségről, a szeretetről, az egymással való törődésről szól. Arról már nem is beszélve, hogy a keresztény hívők számára a karácsony azt jelenti: Szeretetet kaptam Istentől, és ezt embereken keresztül tudom visszaadni.

Határ a csillagos ég

Az ajándékvásárlás lélektanával világszerte számos pszichológus foglalkozik. Síklaki István, a MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa szerint szép hagyomány, hogy a karácsonyi ünnep egyik fénypontja szeretteink megajándékozása. Még akkor is, ha a karácsonyi bevásárlásokkal sokszor saját önbecsülésünket akarjuk növelni, mert a gazdag ajándékok azt a látszatot kölcsönzik az ünnepnek, hogy jól élünk és szabadok vagyunk. Vagyis az ajándék presztízsfunkciót is betölt: „Lám, mi ezt is megengedhetjük magunknak!” – üzeni a gyakran erején felül költekező család a külvilágnak. Faluhelyen az ajándékot olykor még ma sem veszik azonnal használatba, hanem az eredeti csomagolásban mint reprezentációs tárgyat őrzik a karácsonyfa bontásáig a fa alatt. A pszichológiai felmérések szerint a nők aktívabbak az ajándékozásban, több és változatosabb ajándékot adnak, mint a férfiak. A megfelelő ajándék kiválasztását és megvételét, különösen családtag részére női munkának tartják. Az Egyesült Államokkal ellentétben, ahol bizonyos szabályok áthágása, például túl sok vagy túl kevés ajándék adása sértő lehet, Kelet-Közép-Európában még nem alakult ki határozottan az ajándékozás fogyasztói nyelve. Gyakorlatilag majdnem minden ajándékozható, bútor és autó, mosógép és ruha, élelmiszer és pénz. A pénz azonban már a kényes ajándékok közé tartozik. Rendszerint az idősebb családtagok, a nagyszülők ajándékoznak kisebb-nagyobb összeget a fiatalabbaknak. „Pénzajándék családon kívül csak munkahelyen fogadható el, s csak felülről lefelé működik, fordítva nem. Napjainkban példa erre a 13. fizetés.” A karácsonyi bevásárlás másik lélektani jellegzetessége, hogy az egyébként is esedékes, nagyobb értékű beszerzéseket, például háztartási gépek cseréjét, a család november végére időzíti. Ezek általában tervezett ajándékok. A túlköltekezés csapdájába inkább az üzletközpontok impozáns választéka, és a használhatatlan, ám annál mutatósabb, csábító kacatok láttán esik az ember.

A legtöbb, mi adható

Az igazán jó ajándék találkozik a megajándékozott kimondott vagy kimondatlan vágyaival. Szerencsés esetben az ajándék kiválasztása és megvásárlása nem okoz gondot. Előfordulnak azonban problémás esetek is, amikor az ember hosszú töprengés árán sem tud kitalálni semmi használhatót. Van azonban az ajándékozásnak általános protokollja, amit érdemes szem előtt tartanunk. Először is tudatosítsuk, hogy az ajándékot nem magunknak vesszük. (Akinek mondjuk kamaszlánya van, meg ne próbáljon a saját ízlése alapján ruhát választani!). Azt, hogy mit ne ajándékozzon, mindig az ajándékozónak kell eldöntenie! Nagy illetlenség célzást sejtető ajándékot adni, például teltkarcsú nejünknek mérleget, fogyókúrás készítményt, ránctalanító krémet (csak ha ő maga kéri). Férjünknek se szaporítsuk az ital- és nyakkendőgyűjteményét! Fontos, hogy ne vegyünk munkát, azaz olyan szerszámot vagy háztartási eszközt, amivel később csak munka lesz. Helyette válasszunk olyan ajándékot, amit a szeretett személy magának soha nem venne meg, de nagyon vágyik rá! Intim ruhadarabot mindig négyszemközt adjunk át, mert megeshet, hogy a nagymama vérvörösen a szívéhez kap, amikor unokája menyasszonya kiemel a díszdobozból egy szépen csipkézett fehérneműt vagy szexi hálóinget. Az ajándék ne az árától vagy a márkájától legyen értékes, hanem a megfelelő kiválasztástól! Ne hagyjunk árcédulát az ajándékon, ellenben szépen csomagoljuk be! Sokszor a házilag barkácsolt ajándék a legdrágább, akkor is, ha felnőtt, és még inkább, ha gyermekünk készítette.

Gyermekek öröme

A kicsik nagyon tudnak vágyni egy-egy játékra, s ennek hangot is adnak. Ezért egyrészt könnyű a szülő dolga, másrészt nehéz is lehet a döntés, mert nem biztos, hogy szülői szempontból is megfelelő gyermekünk ajándékbeli óhaja. És nem csak az ára miatt, hanem mert megeshet, hogy a vágyott ajándék nem felel meg a kicsi életkorának, és nem tud majd vele játszani. Ez érvényes a klasszikus ajándékok közé tartozó társasjátékra és könyvre is. Ami a társasozást illeti, a gyerekek nagyon nem szeretnek veszíteni, és nem biztos, hogy pont karácsonykor kell őket megtanítanunk a veszítés technikájára. Ezért amellett, hogy az ünnepek alatt és után is szakítunk időt a közös játékra, még a kisiskolásokat is hagyjuk nyerni! Játékvásárlásnál érdemes odafigyelni a minőségre, mert sok keserű könnyet lehet megspórolni, ha a játék nem megy könnyen tönkre (az ünnepek elmúltával is összeilleszthetők a kockák, működik az autó, sír a baba stb.). Az ajándék legyen mindig meglepetés. A gyerekeknek át kell élniük a várakozás, a készülődés izgalmas perceit, mert ezek is hozzátartoznak az ünnephez és az ajándékozáshoz. A kicsik ugyanis a családi ünnepek alkalmával tanulják meg, hogyan kell ünnepelni, hogyan kell átadni és elfogadni az ajándékot. Az ajándék megfelelő elfogadásának mikéntje természetesen a felnőttekre is vonatkozik: az ajándékot nem illik visszautasítani, ócsárolni, becsülgetni az árát, vagy az első óvatlan pillanatban bedugni a könyvek mögé a polcon! Viszont áradozni sem kell, ha férjünk-feleségünk az összes megtakarított pénzét egy ronda, divatjamúlt pulóverbe ölte, ha anyósunk sokadszor ajándékoz meg ugyanazzal a leértékelt, ócska kölnivel. Ám ha a tapasztalatlan gyermek kevéske apróján kézi véső helyett véletlenül krumplihámozót vásárol az apjának és zsebfésűt az anyjának, forró öleléssel köszönjük meg!... Egyáltalán, ha ajándékot kapunk, gondoljunk arra, hogy miközben vásárolták (készítették) és csomagolták, szeretteink velünk, a mi örömünkkel törődtek. Mert a szeretet soha nem az ajándékok mennyiségében vagy drágaságában mutatkozik meg, hanem a figyelemben, amit a másik emberre fordítunk.