És a háromgyermekes családok?

Ugyanazzal a mozdulattal sikerült is rögtön néhány ezer autó- és gyermektulajdonost ismét felidegesíteniük. Mint tavaly ilyenkor. Még hogy a 150 centiméternél alacsonyabb gyerekek számára kötelező legyen a gyermekülés!

Tavaly „a parlamenti vita szociális eszmefuttatásba fulladt arról, mennyire terhelné a családok költségvetését”. Pedig nem csak arról van szó, hogy drága a gyerekülés, hiszen a törvény ignorálása sem lenne olcsó mulatság, hiszen ismerek olyanokat, akik már tavaly eldöntötték, nem fizetik meg a bírságot, ha a parlament elfogadja, hogy 150 centiig, és punktum! Ahogy két dudás egy csárdában, úgy három gyerekülés hátul egy autóban sem fér meg. Ezt a cseh kollégák már felismerték, és megszületett a kivétel, amely erősíti a szabályt.

Azok, akiknek gond lenne beszerezni a gyerekülést, gyakran olyan autón járnak, amelyben hátul nincs biztonsági öv. Amivel, ugye, rögzíteni kell a gyerekülést. ĺgy ezt is meg kell venni. Igaz, az ülést meg lehet venni 500 koronától, de biztonsági övet ma már nem lehet kapni, legalábbis nem a régebbi típusú Škodákba. Egy autóalkatrész-kereskedő elmondása szerint csak autóbontókban lehet beszerezni...

Mikor melyiket veszélyeztessük?

Gondolom, a legszegényebb szülők is mindent meg akarnak tenni a gyerekük biztonságáért. Egy barátnőm mesélte a következőket, neki van tapasztalata bőven ez ügyben: „Amikor hat éve megszületett a lányunk, vettünk a bazárban gyerekülést 1300 koronáért, de előtte még a biztonsági öveket is be kellett szerezni a 105-ös Škodánkba. Sikerült is venni 700 koronáért, de ez volt az utolsó a raktárkészletben. Akartunk venni a nagyszülőknek is, hogy ők is fuvarozhassák a gyereket, de már csak 2000-ért volt. Azóta is egy ideg vagyok, ha a gyerekek a nagyszülőkkel utaznak. Pedig mi is bekötetlenül autóztunk gyerekkoromban. Igaz, akkor nem volt ennyi gyors autó, meg sok hülye az úton. Nekem csak lefeküdni és felállni nem volt szabad utazás közben, úgy kellett ülnöm, hogy az apu mindig lásson. Szóval, meglett a gyerekülés, 13 kilóig, de mire a gyerek elérte volna ezt a súlyt, addigra olyan hosszúak lettek a lábai, hogy az első ülést rugdalta. Ha meg az első üléseket előbbre húztuk, a férjem panaszkodott, hogy nem szeret állig felhúzott térdekkel vezetni, én meg a szélvédőt nem szerettem nyalni. Kellett más megoldás. Ha kivettük a gyereket a gyerekülésből és úgy kötöttük be, éppen a nyakán át haladt az öv. ĺgy hát vettünk hungarocell ülőkét. És így volt pont jó. Közben megszületett a második baba, az utazott a gyerekülésben. De ez a baba is hamar kinőtte. Az egyes számú gyerek már akkora volt, hogy ülőke nélkül is le lehetett kötni. A ketteske pedig megkapta az ülőkét. ĺgy utaztak szépen biztonságosan lecsatolva. Közben megszületett a harmadik baba, most már ő lett a gyerekülés jogos tulajdonosa, bérelt helye van az anyósülés mögött. Ketteske már szintén ülhet ülőke nélkül. A két nagyobb gyerek váltakozik a legkevésbé biztonságos helyen – középen. Ott ugyanis a biztonsági öv nem a mellkason át halad, hanem csak a dereka körül. Igaz, meggátolja, hogy a gyerek előre repüljön az esetleges ütközésnél, de jó nagyot ránt rajta, amit a nyaka, gerince bánhat. És ki döntse el, éppen melyik gyereket tegyük ki a nagyobb veszélynek? Viszont úgy tűnik, nincs jobb megoldás. A „gyermekülést minden gyermeknek 150 centiméteres magasságig” törvény a mi családunkban nem fog bejönni, mert két autóülésen három gyerekülés nem fér el. A legnagyobb gyerek 125 centi magas, a középső 109, a kicsi 84...”

„Nem akarok”

Szlovákiában a 150 centiméteres magasságot a gyerekek 10-14 éves koruk között érik el. Ebben a korban már a legtöbb lány menstruál, néhány fiú már a borotválkozással próbálkozik. Ilyen gyerekeket akarnak beültetni a gyerekülésbe? Na ne vicceljenek! Megkérdeztem egy tízéves kislányt, beülne-e a gyerekülésbe. A válasz? „Na persze, mi vagyok én, kisgyerek?” És még hozzáfűzte: „Megmondanám a rendőr bácsinak, hogy nem akarok.”

De ha úgy állna a dolog, hogy 140 centiig legyen kötelező az ülés, az is kissé furcsa volna, de talán elfogadhatóbb. A nálunk érvényes növekedési táblázat alapján a 140 centit 9-12 éves koruk között érik el a gyerekek. E táblázat adatai a gyermekek 96 százalékára vonatkoznak. Szóval, majdnem mindre. Ismerjük el, a kisebb gyerek nem lesz annyira röhejes a székben, mint egy nyakigláb kamasz. De én ismerek több olyan kicsi gyereket is, aki csecsemőkorától nem volt „hajlandó” megmaradni a gyerekülésben, őket bizony semmilyen törvény nem tudja beleláncolni. Csak fölösleges feszültségeket szül a családban. Úgy pedig nem lehet nyugodtan vezetni, ha a hátunk mögött néhány gyerek sivalkodik, hisztizik. Az én 17 hónapos gyerekem is néha nagyon kikívánkozik a gyerekülésből, pedig kiskorától abban utazik. Szerencsére, még nem tudja kikapcsolni az övcsatot. A nagyok viszont... Igaz, rájuk megpróbálhatunk szép szóval hatni, megértik, hogy az egész a biztonságuk érdekében van, de akkor miért elég az első üléseken pusztán a biztonsági öv használata? És mi van akkor, ha az alacsony termetű – 150 centi alatti – szülő akar hátul utazni? Mit tegyen ilyenkor a felelős és törvénytisztelő szülő?

A felelőtlenek

És ha már a felelősségről beszélünk, szóljunk a felelőtlenekről. Akiket csak hülyéknek hívunk mi, felelősek, egymás közt. Akik a 3-4-5 éves kisgyereket beültetik az anyósülésre, gyakran lecsatolatlanul, vagy úgy, hogy a gyerek lóg az ablakból, mint a kutyák szoktak a nagy hőségben. Normális az ilyen szülő? Rendre így hordják a gyerekeket az óvodából. Vagy a kismotoron a sofőr előtt állva. Vagy újabban saját kismotort vezethetnek az ovisok, ami a nagy erős motor kiköpött mása. Miért nem bicajozhatnak a gyerekek? Igaz, talán nem olyan veszélyes sport, ha a fölnőttek vigyáznak a gyerekekre.

A világ leghülyébb sofőrje címet nálam az a nagypapa vitte el, aki a kétéves unokáját a volán mögé ültette az ölébe, és úgy utaztak az orvoshoz. Elismerem, hogy csak negyven kilométeres sebességgel, de elég lett volna ütközni egy hatvanassal szembe jövő kocsival, és jobb bele sem gondolni, mi minden történhetett volna a kislánnyal. Mert, ugye, az olyan, mintha százzal mentek volna neki a falnak. Hogy lehet ezt megreszkírozni? A gyerek anyja a kérdésemre, hogy engedhette ezt meg, azt válaszolta, hogy ő megbízik az apjában. Ha a butaság virágozna, virágba borulnának a közutak.

Melyiket a háromból?

Most ugyanaz történt, mint tavaly, s én kíváncsian várom a fejleményeket. Bizakodom, hogy a gyerekeim gyorsabban fognak nőni, mint ahogy a realitástól elszakadt honatyák évenként leporolva törvénytervezetüket, dönteni lesznek képesek. Lehetséges, hogy egyszer végül úgy döntenek, mint Csehországban. Ez jó volna, de ekkor is megmarad a kérdés: a háromból melyiket szoktassam vissza az ülésbe, és melyik maradjon a veszélyes helyen? Ezt is eldöntik a parlamentben? Habár, mit tudnak ott a biztonságról? Hiszen szerintük teljesen normális, hogy egy olyan embert, aki felelőtlenül veszélyezteti mások testi épségét, nem kell megbüntetni. (Már ha közülük való!)