Érkezik az Orionidák-meteorraj

Mint Tepliczky István csillagász, a Magyar Csillagászati Egyesület elnökségi tagja szerdán az MTI-nek elmondta, a meteorraj a Halley-üstökösből származik. Ily módon, amikor egy ilyen meteor "lángra lobban" bolygónk légkörében, valójában a Halley-üstökös egy-egy darabkáját látjuk elégni. A raj tavaszi párja a májusi Éta Aquaridák, az üstökös pályája ugyanis kétszer is metszi a Föld pályáját. A meteorrajt 1839-ben fedezte fel Edward C. Herrick, de csak egy 1911-es tanulmány vetette fel az Éta Aquaridákkal való kapcsolatát.
"A nagyobb meteorrajokat azokról a csillagképekről nevezik el, amelyek irányából +érkeznek+. Az augusztusban jelentkező Perseidák mintha a Perseus-csillagképből +rajzanának+ ki, egy őszi meteorraj, a Tauridák mindkét ága pedig a Bika-csillagkép (Taurus) felől +érkezik+" - magyarázta a meteorrajok elnevezését Tepliczky István.
Amennyiben egy adott csillagkép már "foglalt", vagy kisebb áramlatról van szó, akkor egyetlen csillaghoz "kapcsolják" a meteorrajt. Ilyenek a Kappa Cygnidák, amelyek a Hattyú-csillagkép egyik tagjáról kapták a nevét.
Mivel a Halley-üstökös retrográd irányba kering, a meteorokat "szemből" kapjuk, így légkörbe érkezési sebességük igen nagy, átlagosan 60 kilométer másodpercenként.
"Ugyanebben az időszakban más, kisebb rajok is jelentkeznek, például a déli és az északi Tauridák. Utóbbiak sokkal lassúbbak. Ennek alapján lehet őket megkülönböztetni egymástól: amelyik gyors, az Orionida, amelyik lassúbb, valami más" - emelte ki a csillagász.
Ismertetése szerint az Orionida-meteorraj tagjai viszonylag látványosak. "Üstökösből erednek, az üstökösök anyaga általában kissé lazább, a keményebb porszemcséket fagyott gázok veszik körül. Amikor ezek a légkörbe érnek, elégnek, látványos nyomot hagyva maguk után" - mondta.
Mint hozzátette, vannak olyan meteorrajok, amelyek kisbolygókból származnak, anyaguk tömörebb, és így kevésbé látványos "előadásban" részesítik a szemlélődőket.
A maximum időszaka 4-5- nap, de az azt megelőző és követő időszakban is lesznek szórványos hullócsillagok. Rossz hír a megfigyelőknek, hogy telihold van. Óránként 10-20 hullócsillagra lehetne számítani, ám a holdfényben ennek csupán a töredéke várható. A megfigyelésre a hajnali órák a legalkalmasabbak.
"Az Orion-csillagkép hajnaltájt látható, ekkor számíthatunk nagyobb csillaghullásra" - emelte ki Tepliczky István.