Én semmi egyebet nem teszek, csak igyekszem segíteni

Az energiák áramlása, a spirituális világ érzékelése napjainkra tudományos tény, a gyógyításban használt szerepük más kultúrákban több ezer éves. Sosem hittem az ilyesmikben, ám a sors úgy hozta, hogy megismertem egy hölgyet… Nagyhangú, sokat is beszél, tipikus extrovertált személyiség. Amikor megtudtam, hogy jósol, sőt még amolyan életvezetési tanácsadóként is tevékenykedik, arra gondoltam, hogy kár volt annyit időt az egyetemen tanulással töltenem. Ám idővel, miután megismertem és beleláttam abba, amit tesz, egy egészen más világ bontakozott ki előttem.

– Gyermekkorom óta éreztem, hogy valami nincsen rendben velem, gyakran álmodtam számomra érthetetlen dolgokról. Gyakorta érzékeltem és láttam megmagyarázhatatlan jelenségeket más emberekkel kapcsolatosan, amelyek leginkább megijesztettek. Igyekeztem ezeket a történeseket elnyomni magamban, mert megrémítettek – avatott be Fejes Éva.

Mikor érezte azt, hogy ez egy képesség, amivel élni kell, és nem szabad elrejteni?

Bármennyire féltem is ettől, azért kíváncsi is voltam. Kislánykoromban a nagymamámnál a kezem ügyébe került egy pakli cigánykártya, amelyből, pusztán játékból, a családtagoknak jósoltam. Aztán egyre többen mondták, hogy úgy alakult az életük, ahogy azt én jeleztem, ám én ezt nem igazán vettem komolyan. A természet kincsei mindig is foglalkoztattak, ezért is nyitottam a kilencvenes évek elején egy bio és natura termékekkel foglalkozó üzletet Dunaszerdahelyen. Mivel olyat sosem árulnék, amiről nem tudom, hogy mi is valójában, ezért folyamatosan képeztem magamat, és igyekeztem minden irodalmat elolvasni az egészséges táplálkozásról, illetve életmódról. Emellett elsajátítottam a reiki gyógymódot, majd az agykontrollt, és Brian Tracy motivációs szakember módszereit tanulmányoztam.

Mi adta meg a végső döntést, hogy a spiritualitás felé nyisson?

Lényegében az az élethelyzet, amelybe kerültem. Az első házasságomban súlyos problémák voltak, többen súlyos szenvedélybetegek voltak. Miközben rajtuk próbáltam segíteni, azon kaptam magam, hogy ők minden életerőmet elszívják, mint egy élősködő, és egyáltalán nem akarnak kigyógyulni a függőségeikből, ám rendkívül kényelmes nekik, hogy én eltartom, ellátom őket. Egyszer csak azt mondtam: állj! Lezártam az addigi életemet, és magamra koncentráltam, természetesen a szeretteimről is gondoskodtam, de már nem hagytam, hogy felemésszenek. Amikor ezeket a lépéseket meg tudtam tenni, éreztem, hogy ezentúl mással kell foglalkoznom, másképp kell hozzáállnom az élethez, és olyanoknak segíteni, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint jómagam, illetve nem szabad semmit sem elnyomnom magamban, amit korábban megtettem.

Hogyan kezdett neki ennek az új életnek?

Először is ki akartam deríteni, hogy mi is az, amit gyerekkorom óta magamban érzek. Felkerestem szakembereket, és mindegyik megerősítette, van egy velem született adottságom, majd azt, hogy ezt miképp tudom használni, értelmezni, például, hogy az álmaim gyakran jóslatok. Kiderült, hogy azok a megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok, amiket éreztem, az mások energiája. Míg eljutottam idáig, belevetettem magam a pszichológia tanulmányozásába is. Mára képes vagyok másokat alfába levinni, az aurájukat megtisztítani, és jósolni. Ezt kötöm össze motivációs tanácsokkal, és ha szükséges, táplálkozási ötletekkel, szóval mindazt, amit az idők során megtanultam, igyekszem alkalmazni, ha szükséges.

Kik keresik fel önt leginkább, és milyen gondokkal?

A mai 30-40 év közötti családosok, ugyanis a többségük elvált, és ezáltal egy hatalmas űr és sérülés keletkezik bennük, ráadásul ők már egy kifelé mutató és rendkívül anyagias világ szereplői, egy kicsit amolyan elveszett generáció. Mindenki azt hiszi, hogy van egy tuti módszer, és én kvázi megmondom a frankót. Erről szó sincs, eleve minden ember egy önálló személyiség. Én maximum segítek nekik a valódi problémájukat a felszínre hozni, és ahhoz tanácsokat adni, hogyan is induljon el a megoldás irányába. Ez azért is nehéz, mert ezek a problémák nem oldhatók meg gyorsan, ezt a saját példámon jól megtanultam. A pozitív gondolkodást kívánom bennük leginkább felkelteni, ami egy stresszes, frusztrált embernél igazi kihívás, ráadásul a lelki bajokra is a többség tüneti kezelést alkalmazna, mert az könnyebb. Én magát a „betegséget” akarom eltüntetni, mert különben nincs értelme.

Van olyan személy, akin segített és különösen büszke rá?

Igazán mindenkire, mert ha megértik, amit én mondok, ők maguk teszik meg a „munka” nagy részét, én csak az ehhez vezető utat mutatom meg. Sokan vannak, akiken segíteni tudtam, és azóta is kapcsolatban vagyunk, sőt összejárunk mint jó barátok, és jó látni, hogy sínen van az életük. Ez többet ér minden szónál, jutalomnál. 

Kurkó Gyula