Egyre nagyobb az érdeklődés az egyetlen horvátországi „méhhotel” iránt

A méhhotel a közép-horvátországi Gerzence (Garesnice) városától nem messze, egy fenyőerdőben helyezkedik el. Egyedülálló ötletről van szó, amelyet a Balja házaspár, Domagoj és Tatjana valósított meg, százéves családi méhész tradícióval a háta mögött.

Céljuk az volt, hogy hozzájáruljanak méhészeti turisztikai és oktatási programok minőségének növeléséhez, hagyományt és eredetiséget vigyenek egy olyan ágazatba, amely nem pusztítja az ökoszisztémát.

Domagoj elmondta, hogy a hotel ötlete azért jött, mert számos vevőjük mindenféle módszerekkel próbálta megvizsgálni azt, hogy a méz, amit előállítanak, valódi-e. A méhhotelt így 2017-ben hozták létre feleségével. Azok számára, akik saját, eredeti mézet szeretnének, kiváló környezetben kaptárokat kínálnak, méhcsaládokkal és teljes felügylettel, valamint gondoskodással.

A szerződést három évre kell megkötni a méhhotellel, mert ennyi a méhkirálynő optimális életartama, ezt követően a rajt le kell cserélni fiatalabbra – hangsúlyozta. Az ár 2500 kuna, amely egy kast, a méhek etetését, a gyógyszereket, a mézelszedést és természetesen a mézet is tartalmazza. Ez évi 30 kiló méz, amely mennyiség természetesen függ az időjárási viszonyoktól és más befolyásoló tényezőtől – húzta alá.

Tatjana hangoztatta, hogy a méhkasok tulajdonosai jól szituált, városi környezetben élő, elfoglalt emberek, akik azonban szeretik és értékelik az egészséges élelmiszereket. A szülők a gyerekeknek, a nagyszülők az unokáknak vásárolnak kasokat – mondta, hozzátéve, hogy nem csak a horvát állampolgárok mutatnak nagy érdeklődést, Ausztriából, Németországból, Szaúd-Arábiából is tartanak méheket náluk. Köztük egy pilóta Dubajból és egy fociedző Dzsiddából.

Domagoj szerint a méhek létfontosságúak a környezet számára, számos növény szaporodása közvetlenül tőlük függ. A legnagyobb veszélyt az emberi tevékenység, a mezőgazdaságban használt műtrágya és növényvédőszerek jelentik számukra, valamit a klímaváltozás.

Mint mondta, évtizedek óta idén volt a legkevesebb méztermésük a tavaszi hó és fagy után.

„Tavasszal meg kellett etetnünk a méheket, hogy ne éhezzenek, ez még soha nem fordult elő velünk” – mondta.