Egyazon fészekalja

A nyolcvanas évek omladozó diktatúrájában mindketten a jogtudományi ismeretek megszerzése közepette plebejusként szocializálódtak az emberi lélek mérnökeivé. Mindeközben a pozsonyi fiatalember a husáki normalizáció csinovnyikja, a budapesti a kádári gulyáskommunizmus rebellise lett. E különbség ellenére sok közös van abban, ahogy ez a két fiatalember föltornázta magát a végrehajtó hatalom ormára. Mindketten a kisebb pártok bekebelezésével, a szociális igazságosság és az etatista rendteremtés ígéretével, korrupcióellenes fenyegetésekkel, nemzetféltő hisztériakeltéssel arattak diadalt. A szocdem és a néppárti önmeghatározásan túl jelenleg az az egyetlen alapvető különbség köztük, hogy Orbán most került fel, Fico, hatalmas választási győzelme ellenére, most szorult le a végrehajtó hatalom csúcsáról. Fico erőt sugárzó auráját alaposan megtépázná, ha sokáig gyakorolná az önmegtartóztatást, ezért, előreláthatólag, az elkerülhetetlen gazdasági megszorítások és a magyaroktól való félelmi frusztráció okán utcára szólítja majd zászlókat lengető kokárdás híveit. És talán végre elismeri: a rossz szomszédtól is van mit tanulni. Kettejük láttán már-már igazat adok Brodszkijnak, hogy Közép-Európa Nyugat-Ázsia része.
Szigeti László írása teljes terjedelmében a Szalon mellékletben olvasható, az Új Szó szombati számában.