Egy Lourdes-i barlang regénye

Werfel fogadalma 1940 júniusára datálható, s 1941 májusára Los Angelesben már el is készült a talán legszebb Lourdes-regény, a Bernadette kézirata. A könyv a kis pásztorlány, Bernadette történetét meséli el, miként jelent meg neki 1858-ban (összesen tizenhat alkalommal!) a dél-franciaországi Lourdes-hoz közeli sziklabarlangban a Szűzanya, majd ezeket követően milyen procedúráknak vetették őt alá, amíg az egyházi hatóságok, 1862-ben végül elismerték a jelenések tényét, s hogyan lett egy eleddig ismeretlen francia kisvárosból világszerte ismert zarándokhely. A lenyűgöző regény voltaképpen Bernadette 1933-as szentté avatásával zárul, de a történetnek van egy másik ága is, amiről már nem szól. Lourdes történetére gondolok, hiszen amellett, hogy évente zarándokok milliói keresték és keresik fel a szent helyet, a 19. század utolsó harmadától világszerte az eredetit másolni próbáló Lourdes-i barlangok százai-ezrei készültek. Ilyen barlangok Szlovákia-szerte Pozsonytól Nagytárkányig rengeteg településünk szakrális terének fontos részét képezik. Némelyikük „csak” a helyi áhítatot szolgálják, sokuk viszont a környező települések vallásos népe számára is fontos imameghallgatási hely.

Jozef Haľko könyve a térség valószínűleg legjelentősebb ilyen típusú regionális zarándokhelyének, a pozsonyi Mély úti Lourdes-i barlangnak a történetét, kissé fellengzősen azt is mondhatnánk: regényét mondja el hiteles, korabeli nyomtatott és levéltári forrásokra támaszkodva, jó, olvasmányos stílusban. Ebből megtudhatjuk, hogy sok más Lourdes-i barlang mintájára, a pozsonyi is fogadalomból született. Szápáry Gabriella grófnő egy zarándoklat során 1881-ben járt Lourdes-ban. A hely szelleme annyira magával ragadta, hogy elhatározta, Pozsonyban megépítteti a Lourdes-i barlang mását. A könyv részletesen bemutatja az építkezés körülményeit, valamint a felszentelést éppúgy, mint a zarándokhely későbbi sorsát (a jubileumok alkalmából tartott istentiszteleteket, a felújításokat) egészen napjainkig. Nehéz élethelyzetben levő emberek százezrei jártak ide, hogy a Lourdes-i Szűz közbenjárásáért könyörögjenek. Sokan ilyen jellegű, segítségkérő szöveggel ellátott márványtáblákat is elhelyeztek a barlang környékén. A sikeres imameghallgatások bizonyítékai az ugyanitt elhelyezett, kőből készült hálatáblák. A könyvből néhányuk részletes történetét, hátterét is megismerhetjük. Az adatok összegyűjtése és rendezése mellett Haľko atya óriási érdeme, hogy (a kötet végén felsorolt segítőtársaival) hangyaszorgalommal elkészítette annak az 1892 óta napjainkig készült több mint négyezer kőtáblának a dokumentációját is, amelyek a kegyhelyen találhatóak. Az érdeklődő különféle táblázatokba rendezve megtalálhatja az ezeken szereplő személy- és földrajzi neveket, valamint egy kimutatást arról, hogy a kegyhely mely „szektorában” mennyi, és azon belül milyen nyelvű táblák találhatóak. Összesen 4212 táblán tizenkétféle nyelvű szöveg olvasható (1782 szlovákul, 1360 magyarul, 809 németül, majd még csehül és latinul néhány tucatnyi, továbbá angolul, franciául, lengyelül, olaszul, oroszul, románul és ukránul 1-4 tábla). Ezek (és vélhetően a szerző birtokában levő, publikálatlan adatok) további elemzéseket tesznek majd a jövőben lehetővé. Maga a könyv pedig a témával foglalkozó egyház- és művészettörténeti, valamint néprajzi és kultúrhistóriai munkáknak is megkerülhetetlen forrása lehet.

A kötet tárgya az egykori háromnyelvű Pozsony vallási életébe nyújt bepillantást. Ezt hivatott érzékeltetni az a tény is, hogy a Lúč Kiadó gondozásában párhuzamosan jelent meg magyarul és szlovákul (Dejiny Lurdskej jaskyne na Hlbokej ceste v Bratislave. Bratislava 2005). Idővel talán egy német kiadáson is el lehetne gondolkodni... Csak dicsérni lehet ezt a korrektséget még akkor is, ha egy – nyilván jó szándékú! – ferdítést mégis szóvá kell tenni. Arról van szó, hogy a gazdagon illusztrált szlovák változatba jóval több szlovák nyelvű, míg a magyarba jóval több magyar nyelvű tábla fényképfelvétele került. Ez az (ismétlem: nyilván jó szándékú) „részrehajlás” azt eredményezheti, hogy a felületes szlovák olvasó a képeket nézve úgy érezheti, zömében szlovák nyelvű táblák találhatóak a kegyhelyen (a statisztikai adatok ezt alapvetően alá is támasztják), míg a felületes magyar olvasó éppen a magyar táblák dominanciájára gondolhat (amit viszont a statisztikai kimutatás nem igazol). Szerencsésebb, kevésbé félrevezető lett volna tehát mindkét mutációt ugyanazokkal a fényképekkel illusztrálni...

Ahogy azt Haľko atya könyvéből megtudjuk, a pozsonyi Lourdes-i barlangnak szintén megszületett a maga regénye: Antoinette von Czech-Batka írónőt (mellesleg Göröngy Imre álnéven Fadrusz János életrajzírója), aki 1911 nyarán járt a helyszínen, oly módon megragadta egy ottani hálatábla szövege, hogy a textus mögött megbúvó történetet regénnyé formálta. Nem ismerem a könyvet, de mindenképpen módot szeretnék rá keríteni, hogy egyszer elolvassam...

(Jozef Haľko: A pozsonyi Mély úti Lourdes-i barlang története,

Lúč 2005)