Egy jóságos, mesebeli király

„Új Szó? Tetszett, amit az ételekről mondtam? Üsse kő, csináljunk most egy interjút” – egyezett bele a beszélgetésbe. Próba közben hívtam, az L+S színházban. Magyarul beszélt. Megegyeztünk, hogy az otthonában találkozunk, a Duna utcában, ahol a bejárati ajtót kulcsra zárják.

Első benyomásom az volt, hogy az egész lakásban óriási a rendetlenség. Sok-sok apróság, régi tárgy, zsúfolt dolgozószoba. Ő az íróasztalnál ült, én az asztal melletti régi fotelban. Zöld kertésznadrágot és narancssárga pólót viselt, és úgy helyezkedett, hogy csak ritkán lássak a szemébe. Őt is furdalta a kíváncsiság, ugyan mit akarunk tőle, talán tényleg még egyszer az étkezési szokásairól akarunk írni? Azt már unta, sőt – beszélgetés közben kiderült –néha nem bánta volna, ha kicsit komolyan veszik, ha komoly dolgokról is kérdezik. Mert bár lecsalózta és állítólag végig tettette magát, a komoly dolgokról is megvolt a véleménye. Ezért aztán a félórára tervezett találkozó másfélre nyúlt. A szoba már nem tűnt rendetlennek, csak zsúfoltnak. Minden tárgynak megvolt a helye, a jelentősége. Satinskýhoz éppen ilyen környezet illett.

Arra kért, hogy az interjú szövegét – hogy neki is meglegyen – küldjem el faxon és interneten is, biztos, ami biztos, de előtte okvetlenül hívjam fel. Felhívtam, és azonnal magyarul szóltam, mert szeretett magyarul beszélni. És jó volt hallgatni, mert olyan szavakat használt, amilyeneket csak a nagymamám ismert. A bajuszkötőt gond nélkül nevén nevezte, de a modernebb kifejezések csak rövid gondolkodás után jutottak az eszébe. A telefonba egy ijedt kisfiús hang válaszolt, szlovákul. Majd megmondja az apunak, hogy kerestem, remegte. Az „apu” másnap este hívott, szabadkozott, éppen Eperjesen volt fellépni, de köszöni a szöveget, meg van elégedve. „Ugyan már, a kisfiúcskák éppen arra valók, hogy megijedjenek, ha idegen lányocskák telefonálnak és magyarul szólnak a kagylóba. Túléli” – válaszolta mentegetőzésemre, hogy nem akartam megrémiszteni a kisfiát. Mérhetetlenül kedves és jóságos, mesebeli király benyomását keltette. Nemhiába érezte magát arisztokratának. (sz-a)