Diáklányok kettős élete

Az 1947 óta működő újság cikkének hitelességét a tanári kar sem vonja kétségbe. A testület hivatalos reakciójában nagyon nyugtalanítónak tartotta, hogy diáklányok olyan helyzetben lehetnek, amelyben el kell adniuk testüket. A nyilatkozat szerint az egyetem kész segíteni tanulmányi ösztöndíjakkal. A plágiumot ugyanakkor teljes mértékben elítéli a vezetőség.

Az újság azonban nem keres mentségeket. „Sokaknak szerfölött tetszenek a luxusdolgok, sokat költenek, ez magyarázza a jelenséget” – írja. A tanúságok is ezt látszanak igazolni.

Az egyik lány elmondta, hogy kezdetben egy üzletben dolgozott óra után, de társnői felvilágosították, hogy van más mód sokkal többet és gyorsabban megkeresni. Kapcsolatba lépett egy „kísérőket” alkalmazó ügynökséggel és megkezdődött „második élete”. „Igen, degradáló lehet, de ha az ember 300 fonttal tér haza és arra az 5 fontra gondol, amit azért kapott, hogy dobozokat rakott fel egy üzlet polcára, akkor a kétségek eltűnnek”.

A diáklány saját beszámolója szerint két hónap alatt 40–50 klienssel ment ágyba. Az ár egy óráért 120 font volt, ebből ő 50-et, az ügynökség 50-et, a kísérő sofőr pedig 20-at kapott. „Különbözőek voltak, 18-tól 80 évesig. Látni kellett volna, amikor megmondtam, hogy cambridge-i diáklány vagyok. Azt hitték, szegény szingli anyával van dolguk”. Néha ez annyira elkápráztatta őket, hogy az ügynökség tudta nélküli találkozót kértek tőle és 300 fontot fizettek – idézte a lányt a Corriere della Sera című olasz napilap.

A 450 lány közül nemcsak szemérmesen „kísérőknek” nevezettek voltak, hanem nyíltan prostituáltak, vagy vetkőző számokat előadók is. Ezeknek a tevékenységeknek a határai össze?mosódnak, a körülményektől és a pénztől függően.