Csetlenek-botlanak a spermiumok a petesejt felé haladva

A vizsgálathoz használt apró csatornákban a hímivarsejtek ahelyett, hogy előretörtek volna, inkább a fal mellett haladtak, a sarkoknál meg-megálltak és feltűnően gyakran ütköztek egymásba vagy a falnak.

"Nem tudtam megállni nevetés nélkül, amikor először láttam, hogy a hímivarsejtek az éles kanyaroknál milyen kitartóan forgolódtak, verték hozzá a fejüket a mikrocsatorna ellenkező oldali falához" - idézte fel a kísérletet Petr Denissenko, a brit Warwicki Egyetem munkatársa a LiveScience ismeretterjesztő portálnak (www.livescience.com).

A női nemi szervben a petesejt felé elinduló spermium a szövetekből álló csatornákban halad, amelyek geometriája a kutatók szerint egészen bonyolult, tekervényes lehet a hímivarsejt számára. Ezért alkották meg azt a mikrocsatornákból álló labirintust, amelyben a kísérletet elvégezték. A csatornák szélessége mindössze 100 mikrométer volt, a milliméter tizede, amekkora egy hajszál vastagsága.

Számos kanyart is elhelyeztek a vizsgálóeszközben, ezek között 90 fokos, éles, valamint körívű, enyhébb fordulók is voltak. Mint kiderült, az éles kanyarokkal jellemzően nehézségeik támadnak a hímivarsejteknek. "Amikor a csatorna élesen fordul, a sejtek elhagyják a sarkot és egyenesen folytatják útjukat egészen addig, amíg bele nem ütköznek a szemközti falba" - írták dolgozatukban a szerzők. Hogy a spermium végül mikor és hol fordul meg, hogy bevegye a kanyart, az elsősorban attól függ, hogy a folyadéknak, amelyben mozog, mekkora a viszkozitása. Kismértékben befolyásolják az "ügyességet" a hímivarsejt egyedi jellemzői is, így fejformája és farokcsapásainak mintázata - állapították meg.

A kutatási eredményeket a terméketlenség kezelésében hasznosíthatják. "Az ilyen kutatások segítségével megismerjük, hogy a jó minőségű hímivarsejt hogyan navigál egy mini útvesztőben" - magyarázta közleményében Jackson Kirkman-Brown, a Birminghami Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.