Cseh Tamás új lemeze

„Új, és mégsem új ez a lemez” – fogalmazott a Kossuth-díjas énekes, zeneszerző. A Jóslat a metrón dalai tulajdonképpen egy 1984-ben íródott színpadi műhöz készült szerzemények. „A lemezt azért tartottam fontosnak megjelentetni, mert bár a darab nem új, és a dalok sem újak, de nem váltak igazán ismertté a közönség körében. A dalokat, amelyek 1974-től 1988-ig mesélnek el jövőképként történéseket, az évek alatt átírták, a szövegeket aktualizálták” – jegyezte meg.

Cseh Tamás hosszú ideje nem tudott állandó szerzőtársával, Bereményi Gézával új dalokat írni, együtt dolgozni, már csak amiatt sem, mert a Bereményit sokáig filmes munkái foglalták el, illetve távol került Budapesttől, mivel a zalaegerszegi színházat igazgatja. „Úgy érzem, hogy nagyon kell már új dalokat írnunk, s erre heteink vannak.” Ehhez Cseh Tamás magyarázatként hozzátette: nem feltétlenül események késztetik a dalírásra, sokkal inkább az önmagával szembeni türelmetlenség, mert az elmúlt harminc év alatt hozzászokott, hogy majdnem mindig született egy-egy új szerzeményük. „Nem ismételtünk régi slágereket, amelyek nem is slágerek, szerettük és sokszor énekeltük őket, de mindig voltak új dalok, mint egy sétáló embernél, aki megint meglátott egy vidéket.” Cseh Tamás érzi magán és szerzőtársán, hogy még tudnak újat alkotni, s véleménye szerint a közönség is igényli ezt. Egy új műsoruk egyébként szinte teljesen készen van, négy évvel ezelőtt elkezdték, de akkor megbicsaklottak és „a dalok ott állnak torzóban”.

A Liszt Ferenc-díjas zeneszerző nem tartja magát sztárnak, és elmondása szerint nem is kezelik úgy, pedig rendkívül sikeres a közönség körében. Úgy véli, akik a dalait szeretik, azok őt is kedvelik. „Képtelen lennék és vagyok a sztárságra” – vallotta. Cseh Tamás az 1970-es évektől ír dalokat. Szövegírója egy lemez kivételével Bereményi Géza író, filmrendező. A kivétel a Mélyrepülés című 1988-as lemez, annak dalaihoz Csengey Dénes írta a szöveget. Az előadóművész – aki rajztanárként kezdte pályáját, s a képzőművészeti főiskolát is elvégezte – elmondta: amikor találkozott Bereményi Gézával és a zenével, érezte, hogy „egy szívvel nem tud két dolgot csinálni”. Úgy gondolta, a zenével sokkal többet tud mondani az embereknek, mint a festészettel.