Célba ért az első nő, aki átúszta az Atlanti-óceánt

Az útja közel egy hónapig tartott: január 12-én indult az Afrika nyugati partjainál fekvő Zöld-foki-szigetektől, majd megkezdte harcát a viharos tengerrel, a néha akár 9 méteresre is feltornyosuló hullámokkal.     Figge korábban a Bahamákon akart partot érni, ám a kegyetlen időjárás miatt kénytelen volt Trinidad felé irányt változtatni, így végül február 5-én teljesítette be azt az álmot, amely először még a hatvanas években ötlött fel benne, amikor egy légörvénybe került transzatlanti járaton a rázós utazás hatására arról kezdett fantáziálni, hogy inkább felveszi a mentőmellényt, és az út hátralévő részét úszva teszi meg.
    A képzeletet csak most tudta valóra váltani. Egy hónapon át edzett lakóhelyén, a coloradói síparadicsomban, Aspenben egy nyitott medencében.
    Útja során reggel hétkor kelt, tésztát és burgonyát evett, miközben csapatával az időjárási adatokat elemezte, majd vízbe ugrott, és órákig tempózott. Amikor a körülmények engedték, akkor akár egyhuzamban nyolc órát is. Közben a csapat időnként energiaitalokat dobott be neki - feltéve, ha a víz nem volt túl haragos. Ha magasak voltak a hullámok, akkor könnyűbúvárok szállították Figge-nek az innivalót. Esténként a sportoló húst, halat és mogyoróvajat fogyasztott, hogy pótolja a napközben elveszített mintegy nyolcezer kalóriát.
    Számos vízi állattal találkozott, bálnákkal, delfinekkel és teknőssel, de szerencsére cápával nem. Megérkezése után azt mondta az AP amerikai hírügynökségnek, hogy az egy hónap alatt sosem érzett félelmet.