Bulgária napos oldala

A turizmus jelenleg Bulgária leggyorsabban fejlődő ágazata. 2004-ben 4,6 millió pihenni vágyó érkezett az országba, és az ebből származó bevételek elérték a 1,6 milliárd eurót, mely több mint 20 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.

A mára már rendbehozott főváros

Szófia újjáépítési munkálatai a második világháborút követően meglehetősen hosszúra és felemásra sikerültek. A főváros belső és külső kerületei éles kontrasztot mutattak. Míg a belváros kellemes kávéházai, rendezett utcái és a bevásárlónegyedek ízléses kirakatai csábították a tehetősebb turistákat, addig a külvárosi panelrengetegek nyomora szívbemarkoló volt. Mára szerencsére valamelyest konszolidálódott a helyzet.

Ha a város történelmi nevezetességeit járjuk végig, tekintsük meg a Szvete Nedelja-dómot, a Szent Péter-templomot, a Nemzeti Történelmi Múzeumot, az Alekszander Nevski-templomot, a Banya Bashi-mecsetet vagy a 4. századból fennmaradt Szent György-templom kupoláját.

A városban járt utazók szerint Szófia váratlan és kellemes meglepetést okoz, hiszen látványosan fejlődik, a boltok nagy része a hét minden napján szinte éjjel-nappal nyitva tart, és meglepően olcsó áron vásárolgathatunk.

A legforgalmasabb kikötő

Burgasz Bulgária ötödik legnagyobb városa, amely majdnem 200 ezer lakossal a Fekete-tenger partjánál található. Ahogy Várna az északi tengerpart közigazgatási, kulturális, gazdasági és idegenforgalmi központja, a déli tengerpart fővárosa Burgasz, amely egyben az ország legforgalmasabb kikötője is. Nevét először Manuel Phil bizánci költő említette meg. Habár Burgasz és környéke iparilag igen fejlett régiónak számít, egyre inkább előtérbe kerül, és felértékelődik a térség idegenforgalmi szerepe.

A kevésbé sós tengerpart

A Sunnyside, a napos oldal (bolgárul Slancev Briag) Burgasztól mintegy negyven kilométerre északra fekvő öböl, nyolc kilométeres, természetes aranysárga homokdűnékkel tarkított, szikrázó tengerpart. A Sunnyside a többi közt azért is népszerű környékbeli nyaralóhelyekkel együtt, mert a Fekete-tenger vize kevésbé sós, mint a Földközi-tengeré, és strandolás után a turisták nem érzik magukat ragadósnak, bőrüket nem csípi a só.

Az esti séták és a fürdőzés mellett az egyik legérdekesebb program, ha más szemszögből is megtapasztaljuk a napos partot és környéket: csatlakozzunk a Lazy Day (lusta nap) legénységéhez! A kirándulás résztvevői igazi kétárbocos török gulet hajóval szelik a part menti vizeket, és ellátogatnak a közeli Nessebarba, valamint időről időre kikötnek egy-egy jobb, halspecialitásairól híres part menti étterem marinájában.

A trákok építette város

Nessebar a Fekete-tenger partján, Burgasztól alig negyven kilométerre északkeletre található, egy félszigetre épült kisváros, amely ma már a világörökség része. A 800 méter hosszú, 300 méter széles szigetet alig tízezren lakják, és legalább tizenöt templomot számolhatunk meg rajta. Igaz, a helyiek gyakran elmondják, hogy hajdanán nyolcvan templom és kápolna otthona volt a sziget.

A nessebari építészeti stílus igen sajátos. A házak talapzatát fehér kőből és vörös téglából rakták ki. A teraszok, tornácok boltívesek, és díszes kerámiakorongokkal, valamint rozettákkal díszítettek a homlokzatok.

Nessebarban i. e. 3000 körül a trákok éltek, ők építették meg feltehetően a világ első mesterséges földnyelvét, amely valójában a szigetet a szárazfölddel összekötő töltés volt. Később egy erődöt is emeltek ugyanitt. A trák halászok által alapított város első neve Menabrya volt. Később a 6. században a görög Megarus törzs vette be a várost, és rajtuk kívül rengeteg bizánci és kaledóniai bevándorló érkezett. Az újonnan alakult görög kolónia új nevet választott magának, és ettől fogva a Messembriára keresztelte magát, amelynek hangalakja már hasonlít a város mai nevére. (o-o)