Buktatók negyven felett

A negyvenes házaspárok nagy része elérte már, amit eltervezett. Van lakásuk, gyereket nevelnek, többnyire biztonságban élnek. A feleségre általában több otthoni munka hárul, már nem annyira fiatal és kívánatos, mint a mézeshetek idején. A jóképű negyvenes férfiakra viszont buknak az ifjú hölgyek. Ördögi kör – vagy mégsem?

A féltékenység együtt jár a szerelemmel, a házassággal. Minden kapcsolatban eljön az a pillanat, amikor a nő kutatóan néz a partnere szemébe. Megcsalsz engem? A kérdés feltevéséhez elegendő, ha a férj, az élettárs kicsit később jön haza a megszokottnál, ha reggelente hosszasabban készülődik a fürdőszobában, vagy ha szokásain változtat. A gyanú azonban rögtön vélt bizonyossággá változik azon az estén, amikor a nő rádöbben, hogy a korábbi boldog, hosszas szexuális együttlétek helyett lefekvéskor csak egy „na, jó éjt, drágám”-ot kap.

Te vagy a hibás!

– A két ember közötti szexuális harmónia nagyon kényes dolog – mondja a pszichológus, aki problémákkal küzdő családok számára nyújt segítséget. – Bár a közhiedelem szerint szexuális téren a nők a kiszolgáltatottak, a valóságban a férfiak az érzékenyebbek. Ugyanis nekik jól látható teljesítményt kell nyújtaniuk, és ha elmegy a kedvük az éjszakai együttléttől, sokkal visszahúzódóbbak lesznek. És egy többéves kapcsolatban számtalan „kedvrontó” esemény történhet. Az, hogy mi történik vagy nem történik az ágyban, lenyomata mindannak, ahogy a két ember napközben egymással bánik.

Éva és Péter közel húsz éve voltak már házasok, amikor az asszony egyre biztosabban érezte, hogy Péter szeretőt tart.

– Olyan lassan üresedett ki a szexuális életünk, hogy eleinte észre sem vettem – emlékszik vissza Éva. – Amióta házasok vagyunk, mindig dolgoztunk, építkeztünk, gyereket neveltünk, esténként fáradtan estünk be az ágyba. Ezért sokáig természetesnek vettem, hogy nem marad időnk egymásra. Néhány éve azonban rájöttem, hogy bár még fiatalnak tartom magam – alig múltam negyven –, mégis úgy élek, mint egy nagymama: a gyerekek nagyok, én pedig unalmas szavakat váltok naponta megfáradt urammal, ahelyett, hogy élveznénk az életet. Péter jóképű, határozott fellépésű, negyvenöt éves férfi, tipikusan az ilyenekre buknak a fiatalabb nők. Egyértelmű volt számomra, hogy szeretője van.

Az unalmas hétköznapokat felváltották a viharos dühkitörések, veszekedések. Az ágy csatatérré alakult át, ahol suttogások, becézgetések helyett fogak között kipréselt szidalmak hangzottak el, majd néma megvetéssel fordítottak hátat egymásnak. Péter soha nem tudhatta, hogy aznap este mi várja otthon: potyogó könnyek vagy repülő vázák, és Éva sem tudta kiszámítani, férje borosüveggel vagy virággal a kezében érkezik-e. Végül pszichológushoz fordultak, hogy mentsék, ami menthető.

– A szexuális együttlétek mélysége és valódi tartalma nehezen mérhető, de a gyakoriság jól nyomon követhető – mondja a szakember. – Ezért könnyű ezen a téren legelőször észrevenni azt, ha két ember között a viszony megromlott. Sokszor épp az okozatból csinálnak okot: a feleségek azt állítják, hogy a szexuális élet hanyatlása miatt ment tönkre egy kapcsolat, holott ennek a fordítottja igaz. De ez érthető is, hiszen sokkal egyszerűbb arra gondolni, hogy a másik a hibás mindenért, és mi magunk csak sajnálni való áldozatok vagyunk, mint azon eltöprengeni, milyen baklövések terhelik a mi lelkünket.

Férfi és női játszmák

Bár merészség lenne azt állítani, hogy minden kapcsolat megromlása kizárólag a nők miatt következik be, az tény, hogy a házasságba belépő asszonyok számtalan tipikus hibát követnek el, amelyek hatása csak évek múlva jelentkezik – például abban, hogy a férj szexuálisan elhidegül feleségétől. A legáltalánosabb ilyen hiba, hogy a fiatal asszonyok nagy része úgy érzi, végre megérkezett az áhított álombirodalomba, túlzott magabiztossággal felhagy a férfi csábítgatásával. Bírál, intézkedik, számon kér, és közben külsejét elhanyagolja.

– A nagy Ő megtalálása nem a vége, hanem a kezdete mindennek – állítja a pszichológus. – Ha szerencsénk van, és sikerült kihalásznunk a tengerből az aranyhalat, akkor nem szabad megfeledkeznünk a gondozásáról. A férfinak is éreznie kell, hogy biztonságban van, felnéznek rá, tisztelik – ugyanúgy, mint a nőnek. Az együttélés ideje alatt alakulnak ki azok a rutinok, játszmák, amelyek megmérgezhetik vagy megédesíthetik a pár életét. Ha hibás szerepeket veszünk fel és kényszerítünk a másikra, annak előbb-utóbb megjön a böjtje. Ilyen rossz beidegződés például, ha a nő állandóan ellenőrizni akarja a férjét (a férfi ilyenkor kénytelen védekezni, majd teljesen visszavonul), ha a nő meg akarja nevelni férjét, és ezért rossz tulajdonságait emlegeti folyton – ebből a férfi azt érzi, hogy ő „selejtes”, ő nem kell, és így tovább.

Az ilyen betanult szerepek, megszokott rutinok igen kellemetlenek, ráadásul makacsul ragaszkodik is hozzájuk az ember. Mind a két fél biztos a saját igazában, külső segítség nélkül legtöbbször azt sem veszik észre, hogy baj van.

– Néha talán nem árt beleképzelnünk magunkat a másik helyébe – mondja Éva. – Amikor rádöbbentem, hogy milyen kép fogadja Pétert évek óta otthon, kicsit elszörnyedtem. Álltam a konyhában egy köpenyben, hajamban csavarók, kezemről csöpögött a mosogatólé. Fáradt voltam és morcos, alig vártam, hogy a gyerekeket ágyba tehessem, és lerogyjak a tévé elé. Ha a munkájáról beszélt, nem is bírtam odafigyelni, szerettem volna én magam panaszkodni. De egy idő után már ehhez sem volt kedvem. Úgysem figyel rám, gondoltam magamban.

– A beszélgetéseken pontosan le lehet mérni, mennyire mély két ember között a kapcsolat – magyarázza a pszichológus. – A társalgások négy szintre bonthatóak: a legelső a sziaszint, amikor csak felszínesen üdvözöljük egymást. Ennél mélyebb a tények szintje, ilyenkor két ember elmeséli mindazt, ami történt vele. A következő a vélemények szintje, amikor már vagyunk valakivel olyan baráti viszonyban, hogy nem félünk elmondani neki gondolatainkat. A legmélyebb az érzelmek szintje, ha így kommunikálunk, már a kimondható érzelmeinkről is mesélni merünk a másiknak. Sok családnál megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy hetente legföljebb tíz percet töltenek beszélgetéssel, és ennek mélysége a legjobb esetben a tények szintjéig megy le. Ha két ember ennyire nem tud egymásnak mit mondani, ennyire nem érdekli a partnere, hogyan gondolhatják azt, hogy az intim együttlétet élvezni fogják?

Egy kapcsolat megromlásának a férfiak is lehetnek az okai, léteznek tipikus férfi hibák is. Ezek egyike, amikor a negyven körüli férjet hirtelen elfogja az „én még fiatal vagyok” életérzés. Ebben az életkorban a legtöbb férfi már felépítette, amit eltervezett, van lakása, felesége, gyerekei, jó munkája. Szinte mindent elért, és egy napon megérzi, hogy fiatalsága múlóban van. Felidéződnek a nagy szerelmek, a romantikus esték, és természetesnek véli, hogy neki ez még jár az élettől. A negyvenes férfi – húszéves lány kapcsolatok igazi nagy szerelemmé fejlődhetnek, amelynek csak kétféle megoldása lehet: a férj vagy elválik, vagy szeretőként tartja néhány évig ifjú barátnőjét. Természetes ez a magatartás a férj részéről, vagy inkább önzés?

A tyúk és a tojás

Nálunk az a minta, hogy a családok a problémákra válással reagálnak. Pedig, ha két ember igazán szerelmes volt egymásba, akkor jó esélyük van arra, hogy egy kis odafigyeléssel a gondjaikat meg tudják oldani. Egy átlagos családban a férj kettős női képpel szembesül nap mint nap. Látja a plakátokon, az újságokban, az utcákon – talán még a munkahelyén is – a mosolygó, vékony, fiatal és kívánatos lányokat. Otthon pedig találkozik a feleségével, aki természetesen már nem annyira fiatal, kissé talán meg is hízott, viszont sok közös élmény, szeretet és megszokás fűzi hozzá. Biztosan állíthatom, hogy az együtt töltött évek alatt felhalmozott érzelmek és élmények sokkal értékesebbek, mint egy kaland egy szépséges lánnyal. De ezt a férfinak tudatosítania kell magában, és ha úgy érzi, hogy a felesége nem kelhet versenyre a húsz évvel fiatalabb nőkkel, akkor segítenie kell neki. Ugyanis a mai női szépségideál miatt a nők többsége nagyon szenved. Úgy érzik, kevesebbek, rosszabbak, magukat hibáztatják azért, mert nem olyan csábosak, mint a manökenalkatú lányok. Ilyenkor a férj dolga, hogy önbizalmat csepegtessen hitvese szívébe.

Különösen bonyolulttá válhat a helyzet, ha a feleség saját kisebbrendűségi érzését akarja palástolni féltékenykedésével, zsarnokoskodásával – így ugyanis visszakanyarodunk a tipikus feleséghibához, amelyre a férj úgy reagál, hogy...

És feltehetjük a kérdést a tyúk és a tojás összefüggésével kapcsolatban; megtehetjük, hogy csak a másikban keressük a hibát, magunkat védjük körömszakadtáig, miközben nemi életünk lassan végleg a múlt homályába vész. (cslap)