Budavárat 325 éve vették vissza a töröktől

Az 1526-os mohácsi vész után a győztes törökök a védtelenül maradt budai várat kifosztották, de csak 1529-ben vették be és adták át I. (Szapolyai) Jánosnak. Az ő halála után, 1541. augusztus 29-én (a mohácsi csata 15. évfordulóján) a török sereg csellel elfoglalta Budát, amely Budin néven majdnem másfél évszázadra a budai pasalik székhelye lett.

A török utoljára 1683-ban próbálkozott hódítással, ám nemhogy Bécset nem sikerült bevennie, de a császárváros alatt elszenvedett vereség magyarországi uralmának végét jelentette. A vert hadakat üldöző keresztény seregek bevették a kulcsfontosságú Esztergomot, s I. Lipót király ígéretet tett az ország felszabadítására. 1684 márciusában a Habsburgok, Lengyelország és Velence XI. Ince pápa felhívására szövetséget hozott létre, a Szent Liga seregei Lotharingiai Károly, Lipót sógora vezetésével még abban az évben visszafoglalták Visegrádot és Vácot.

1686. június 18-án az Európa minden részéből érkezett 65 ezres sereg (ebből 15 ezer volt magyar) megkezdte Buda ostromát, Pest még aznap ellenállás nélkül kezükre került. Lotharingiai Károly a vár északi oldalán, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem s Bádeni Lajos őrgróf a Gellérthegy felől támadott. A vár védelmét a 70 éves Abdi Abdurrahmán pasa irányította, 10 ezer katonájában s 200 ágyújában bízva.

Az ostromlók június végére elfoglalták a Vízivárost, ezután megkezdték a rendszeres ágyúzást, s védműveket is építettek a török kitörések megakadályozására. Az első roham július 13-án kudarccal végződött, de tíz nappal később telibe találták a palotában lévő török központi lőportárat. A felrobbant puskapor elpusztította az épület dunai szárnyát, a romok alatt 1500 halott maradt. Károly herceg még a török felmentő sereg érkezése előtt dűlőre akarta vinni a dolgot, ezért július 27-én általános rohamot rendelt el. A palota-bástyát és az esztergomi rondellát el is foglalták, ide egy hajdú kitűzte a magyar zászlót, de a török a vár birtokában maradt.

A keresztény seregek augusztus 14-én visszaverték a nagyvezír a vár felmentésére irányuló rohamát, nem sokkal később jelentős erősítést is kaptak. Ekkorra az állandó ágyútűz jelentősen megrongálta a bástyákat, s Lotharingiai Károly szeptember 2-án kiadta a parancsot a döntő rohamra.

A támadás északról és délről egyszerre kezdődött meg. Az ostromlóknak az esztergomi köröndnél és a bécsi kapunál is sikerült behatolniuk a várba, ezt követően már csak az ellenséget üldözték. A harcokban elesett a vitézül védekező Abdurrahmán pasa is, aki kis csapata élén karddal támadt a császáriakra. A rommá lőtt várban tűzvész tört ki, az ellenállás estére szűnt meg teljesen. A nagyvezír serege látva, hogy Buda elveszett, visszaindult Eszékre: Magyarország egykori fővárosa 145 év után felszabadult a török megszállás alól.

A győztesek kincseket keresve mindent feldúltak, az eladható foglyokat megkímélték, a többit lemészárolták. Marsigli olasz hadmérnök összeírása szerint a török után 23 mecset, 9 fürdő, 27 sütőház, 4 kolostor, 42 kaszárnya, 1 iskola, néhány népkonyha és 400 szőlőskert maradt. Ugyancsak ő kereste a romok között Mátyás király Corvináit, de a páratlan értékű - 650 darabos - gyűjtemény nagy része elveszett.