Brooklyn, 2005. november 12–13.

Az emberek errefelé kétféleképpen szoktak megházasodni: az egyik csoport a leheto legszerényebb körülmények között, kevés felhajtással köt általában civil esküvot. Ide tartoznak azok, akik repülore ülnek, és Las Vegasban egy hétvége keretében, idegen tanúk jelenlétében válnak házastársakká. A másik csoport tagjai legalább egy évvel a kituzött dátum elott elkezdenek tervezni, több embert foglalkoztatnak hónapokon keresztül, nagy lakodalmat csapnak és rengeteg pénzt költenek rá.

Az ünnepség, melyen szerencsém volt részt venni, a második csoportba tartozott. Magára az esküvore vasárnap került sor, de a legközelebbi rokonság már szombaton délután gyülekezni kezdett Manhattan déli sarkában, a kikötobéli szállodában. Este hatkor már mindenki a közeli Paris Caféban ült, és örömmel rendelt a volegény apja számlájára a sokrétu menübol. Több pohárköszönto következett a többfogásos vacsora közben, láthatólag jól érezte magát a társaság, bár több hölgy aggodalmát fejezte ki a tekintetben, hogy bele fog-e férni másnap a ruhájába.

A menyasszony, az ot kíséro koszorúslányok és a jegyesek édesanyái vasárnap hajnali hatkor randevúztak a szálloda konferenciatermében, ahol négy fodrász és három maszkmester (férfiak és nok egyaránt) várta oket. Az átváltozómuvelet remekül sikerült, mindenki meg volt elégedve. Akik késobb ébredtek, lázasan vasaltak és szépítkeztek, hogy készen legyenek kilencre, amikor is az egész társaság átballagott az esküvo helyszínére, hogy a két profi fotós és az egy szem videokamerás egy órán keresztül különbözo kombinációkban kapja oket lencsevégre. Novemberhez képest meglepoen kellemes volt a homérséklet, bár a reggel párásnak indult.

A koszorúslányok ciklámen színu hosszú selyemruhában díszelegtek és gyönyöru ciklámen-narancssárga csokrokat szorongattak, miközben a menyasszony fehér, gyöngyökkel díszített ruhát viselt. Az o csokra csodás fehér orchideákból állt. Az esküvotervezo, egy magas, vékony férfi tornacipoben, barna öltönyben futkosott, és kiabált különféle segítoire, miközben az érintettek gyakorolták a ceremónia részleteit.

Közben érkeztek a vendégek, megnyílt a bár és a büfé is. Egy nagy terem vagy kétszáz emberrel telt meg, akik ettek, ittak és ismerkedtek. Kisütött a nap. A menyaszszony és a volegény eközben két rabbi, két tanú és szüleik jelenlétében aláírta a házassági szerzodést.

Mindkét rabbi közremuködött a ceremónián. Eloször a két édesanya gyújtott egy-egy gyertyát, majd a menyasszony és a volegény egy közöset a két már égo gyertyával, ezzel jelezvén, hogy két családból most egy új alakult. Ezek után a házasulandó felek igent mondtak, gyurut és csókot cseréltek, valamint elégették azokat a papírlapokat, amelyekre elozoleg, a rabbi kérésére, hibáikat írták fel. Megkönynyebbülten és boldogan sétáltak kéz a kézben a tapsoló rokonság között a terembol kifelé, és végre elkezdodhetett a dínomdánom.

A pincérek figyelmesek, az étel finom, a beszédek viccesek és a zenekar remek volt. Órákon át telve volt a parkett fiatallal és idossel, még a 94 éves rabbi is ropta a menyasszonnyal. Hat óra is elmúlt, mire elbúcsúztunk, átöltöztünk és kisétáltunk a párás New York-i estébe. Taxival suhantunk haza, fáradtan de elégedetten – micsoda hétvége!