Brooklyn, 2005. június 4–5.

Egy lényegesen rövidebb tavasz után, mint amilyet az ember elképzelne, nagy erővel, sok napsütéssel és magas páratartalommal megérkezett a nyár Brooklynba. A női lábakról lekerült a szőrzet, előkerültek a rövidnadrágok, az ujjatlan pólók és a szandálok. Szombaton délelőtt, a nagy heti bevásárlás előtt még kiültem a sarki kávézó padjára, és lapozgattam az újságot. Egy idősebb hölgy ült mellém. Lenor, mert így hívják, 66 éves, két gyermeke távol él tőle, ő viszont szeret itt. Megbeszéltük a környék éttermeit, a könyvesboltokat és azt is, nem nagyon ajánlatos kint üldögélni a napon fényvédő krém nélkül. Lenornak már távolítottak el bőrrákos sejteket a karjáról, ezért hosszú ujjú blúzt viselt, sapkát és szemüveget.

Nincs sok jobb hely az első kánikulás hétvége eltöltésére, mint a brooklyni botanikus kert. Az elmaradhatatlan The New York Times hétvégi kiadásával és két üveg vízzel felszerelkezve még dél előtt sikerült megérkeznünk. Először is az éppen nyílóban lévő rózsákat tekintettük meg. Sokan fényképezték a növényeket, és sokan tanakodtak, melyiket ültessék a kertjükbe, az egyik padon meg egy magyarul beszélő férfi magyarázott valamit valakinek a mobiltelefonján. Véletlenül egy rózsákról szóló kiselőadást is meghallgattunk vagy negyven látogatóval egyetemben, aminek hatására sokan azonnal indultak is rózsát venni. Mi egy fa alatti padra telepedtünk az egyik sétányon, így az olvasáson kívül némi szemlélődésre is sor kerülhetett. Egy orosz tini lány el szeretett volna futni, hogy jégkrémet vásároljon magának, de az anyja nem engedte, mert nagy a kert, könnyű eltévedni benne. Egy kolumbiai család három gyerekkel a mellettünk levő padra telepedett le nagy hanggal. A papának komoly fényképész-felszerelése volt, és miután minden gyermekéről készített több felvételt, felrakta őket a fa elérhető ágára is, ami nagyon tetszett nekik. Mire elmentek, többen hálásak voltunk a csendért, és hogy újból lehetett hallani a madárcsicsergést.

Meg is éheztünk a nagy nézelődésben, barátnőm felfedező útra indult. Vagy fél óra múlva tért viszsza egy táskányi elemózsiával, szinte illegálisan csempészte ki a büfé területéről. A kertben ugyanis nem volna szabad enni és inni sem, kivéve a büfé teraszát, ám sokan a fák alatti padokon, vagy a japán cseresznyefák alatt a fűben szeretnek piknikezni. Mire a szendvicsem végére értem, ott állt előttünk a csinos feketeruhás rendőr. Megértően figyelmeztetett és továbbállt, hogy megszakítsa a füvön badmintonozókat. Közben egy rögtönzött színpadon egy dzsesszegyüttes kezdett el játszani. A gyermekeknek és felnőtteknek felváltva muzsikáltak és énekeltek.

Még a kora esti vihar előtt hazaértünk, én gyorsan el is ültettem a két növényt, amelyet a botanikus kert boltjában vásároltunk.

Molnár Miriam szabadúszó újságíró, négy éve él New Yorkban, szinte azóta állandó munkatársa a Családi Körnek és az ĺzvilágnak. Egy éve egyetemi tanulmányokat is folytat, így a független egyetemista szemszögéből tudósít az ottani mindennapok világáról, hangulatairól.

Bolemant Éva párjával és két gyermekével február óta egy ideig Edinburgh, a skót főváros lakosa. A kisgyermekes családok mindennapjait élik, így ő ebből a szemszögből villantja meg előttünk a brit életforma sajátságos mozzanatait.

„Nyitva áll az ajtó...”

... akárcsak Arany János Családi körében, így a kedves olvasó is beleshet most rajta, mi minden várja a jövő heti számban:

u a Főúri családi körök sorozatunk következő részében Petrőczy Erzsébet és Calisch Keresztély házasságáról olvashatnak

Péterfi Szonya írása arra figyelmezteti a szülőket, hogy vigyázzanak gyermekeikre, mert virágzik a gyermekkereskedelem

Kövesdi Károly a pontyozással köti le a horgászok figyelmét

no és a közkedvelt állandó rovatok...

Mert mindenütt jó, de a legjobb Családi Körben!